Nincs könnyű dolga Gálfi Árpád udvarhelyi polgármesternek. Mintha nem lett volna elég baja a városvezetéssel, most a fiacskája miatt is szégyenkeznie kell, akit több társával együtt lopáson értek. Az eset hétfőn történt, kedden pedig már az egész város erről csámcsogott. Rohadtul kellemetlen. Naná! Az egyenes gerincű, talpig becsületes, derék székely legény, a nép fia, aki bátran szembement a gonosszal, a csaló, korrupt politikusokkal, aki eldöntötte, hogy véget vet a lelki zsarolásnak, riogatásnak, tolvajlásnak, most azzal szembesül, hogy épp a saját fia az, aki a gyanú szerint nemcsak a teremfociból, hanem a javak eltulajdonításából is sportot űz.

Ráadásul a polgármesternek arra sem volt ideje, hogy feldolgozza a sokkot, máris azon kellett gondolkoznia, hogy miként tálalja az ügyet az amúgy már mindent tudó nyilvánosság előtt. Nyilván többedmagával meghányta-vetette a dolgot, végül megszületett a döntés: nincs más út, ezt be kell vállalni, mihamarabb előállni egy közleménnyel, ügyes megfogalmazással lehetőleg minimalizálni és mérsékelni a kárt, sőt amennyiben lehetséges, akár előnyt kovácsolni a hátrányból. Szerdán posztolt erről a polgármester, és a korábban is hangoztatott makulátlanságát erősítendő a szövegbe egy olyan kitérő is belekerült, hogy „sokan azt hitték, el fogom titkolni, megpróbálom eltussolni.” Legyünk komolyak, amikor egy egész város arról csámcsog, hogy mit művelt a csemetéd, aligha akad bárki is, aki hisz abban, hogy egy ilyen ügyet még el lehet tussolni.

A szövegelemzésben profik számára rögtön az elején feltűnhet, hogy a történtek tálalása igencsak kozmetikázott. A közzétett szöveg szerint ugyanis Gálfi fia „bűncselekménybe keveredett”, merthogy „jelen volt egy bűncselekmény helyszínén, amikor kiérkeztek a rendőrök”. Mintha csak tiszta véletlenül tett volna egy késő esti sétát Firtosváraljának pont ama a részén, ahol néhány pimasz fiatal éppen naftát csapolt egy kotrógépből. Aztán persze kiderül, hogy a fiú nem csak „jelen volt” a helyszínen, hanem ő az egyik elkövető. A korábban kiadott rendőrségi közlemény arra enged következtetni, hogy gyaníthatóan ez nem egy bugyuta csínytevés volt, hanem egy előre megszervezett, csoportosan elkövetett, tudatosan végrehajtott bűntett. Fel is merül a kérdés: miként lehet valaki olyannyira ostoba, hogy három társával együtt leutazik 35 kilométert és lenyúl 64 liter gázolajat? Ekkora kockázatot vállalni aprópénzért? Nyilván, ilyenkor felmerül mind a bűnszövetkezet, mind pedig a többes elkövetés gyanúja is, és feltevődik a kérdés: eddig járt a korsó a kútra? A választ a nyomozásnak kell kiderítenie.

Gálfi azt is közzétette, hogy a fia „vállalja tettei minden következményét, megtéríti az okozott kárt és a jogi eljárást követő kötelezettségei elől sem futamodik meg.” Ugyan a károsultnál sikerült kikönyörögni, hogy visszavonja feljelentését, ettől még az elkövetőknek felelniük kell a tetteikért.

Nem vitás, bármelyik szülő könnyen beleroppan, ha egy ilyen családi kudarccal kell szembesülnie. Hát még ha közszereplő az illető, aki ráadásul szívesen tetszeleg a becsületesség és tisztesség bajnokának szerepében. Számolnia kell azzal, hogy a jövőben lesznek olyan politikai ellenfelei, konkurensei, akik kapva kapnak az alkalmon és minduntalan szembesíteni fogják eme a szégyenfoltjával, mondván, hogy nemcsak polgármesterként, de apaként is megbukott, hogy ne mind papoljon becsületességről, mikor a fiát sem tudta megnevelni, meg ehhez hasonlók. Fohászkodjunk, hogy az udvarhelyi közszállítást biztosító kivénhedt kék buszok nehogy lerobbanjanak, mert egyből menni fog a fotó a netre, azzal a költői kérdéssel, hogy „Na, mi van? Ebből is kilopták a naftát?”

Kínos. Gálfi Árpád nincs könnyű helyzetben. Rengeteg dolgot lehet számonkérni tőle, de csak mint a polgármestertől. Mert a fia ügyét illetően neki kell szembenéznie a tényekkel, és apaként önmagától számonkérni ezt a szégyenteljes esetet. Nem irigyeljük.

(Nyitókép: képernyőmentés/YouTube)