Vannak egyszemélyes intézmények. Ott tűnnek fel, ahol szükség van rájuk. Tapasztalataim szerint leginkább a szórványban. Ahol – makkaiasan szólva – nem lehetne, de egy-egy megszállott ember, amolyan modern kori Gábor Áronként rácáfol a kétkedőkre, s halkan kimondja: lehet, mert kell!

Ki hitte volna el 1990. március 15-én, a Brassaï Magyar Adás első bejelentkezését nézve – legtöbben akkor még fehér-fekete készüléken –, hogy harminc év múltán is a szokott időben rendszeresen beköszönt otthonaikba az adás szerkesztője, operatőre, riportere, házigazdája, Bálint Ferenc?

Talán még ő maga sem. S főként akkor nem, amikor sötét felhők tornyosultak az adás fölött. Amikor a közösségi támogatás – talán csak a baráti hátbaveregetést kivéve – elmaradt.

Annak ellenére, hogy a közösség nem értékelte kellőképpen a tévés munkáját, ő a közösség értékeinek rögzítésére vállalkozott. Bálint Ferenc a Barcaság és Brassó elmúlt három évtizedének képes krónikása. Több száz órányi felvételei megőrizték azokat a politikai, gazdasági, kulturális, egyházi mély- és csúcspontokat, amelyek ismerete nélkül e korszak történetének íve, szinuszgörbéje meg nem vonható, meg nem rajzolható. Külön erénye, hogy fokozott figyelemmel és szeretettel dokumentálta a hétfalusi csángók ünnep- és mindennapjait.

A felgyorsult hír- és álhíráramoltatás korában, a közösségi média terjesztette kór kellős közepében az avatott, az igazi újságírónak ez a dolga: feljegyzéseket készíteni a sokszor mélyen megbúvó valóságról.

Ami különösen értékessé avatja Bálint Ferenc tévés munkásságát az az, hogy mindezt önkéntesként végzi. Azzal a fényűzéssel, melyet fiatalabb nemzedékek már alig ismernek: tenni valamit a közösségért munkaidő utáni szabad órákban – mondja róla Reisinger János irodalomtörténész.

És nem az egyetlen közösségi cselekvés a televíziózás!

A keveset, de pontosan szólót, a fanyar iróniájú kifogyhatatlan nyelvi humorát mindig készen tartó tanárembert, aki jelenleg, nyugdíjasan is informatikát tanít az Áprily Lajos Líceumban, közel fél évszázada a színjátszókörök lelke, televíziós producer – jellemzi Reisinger, aki születésnapi interjút készített Bálint Ferenccel. Arról is faggatta, hogy hogyan is fér meg egy emberben a műszaki érdeklődés a színjátszással, az informatika a könyvkultúrával, a változó világ nyomonkövetése a változatlan erkölcsi törvények követésével?

Azt a választ kaptam, hogy őt mindig is a rend és a rendszeretet vonzotta. Belül az emberben elsősorban, de környezetében, az egész világban is. Azt a Brassót hordozza magában, amelyben román, szász, magyar a másik anyanyelvén szólt a másikhoz.

És erről vallani is tudott adásaiban.

Az adás szóban van valami többlet a műsorhoz képest. Aki adást készít, az megajándékozza a közösségét valami értékes ajándékkal.

A hetven éves Bálint Ferenc nem hetvenkedő, ellenkezőleg: szerény ember. Amit mi, nézői köszönhetünk neki, az az a felismerés és bizonyosság, hogy a közösségedért tenni érdemes, és lehet tenni úgy, hogy közösséged megerősödjön, mert az jó.

Bálint Ferenc tevékenysége és a Brassaï Magyar Adás az erdélyi magyar sajtó kiemelkedő személyisége, illetve pillanata. Figyeljünk rá!