Ágoston Hugó: Olimpia asszociációkkal – és ami történhet
Ez nem Rio de Janeiro – mondja Osztap Bender, amikor megélhetési, valamint kincskereső bolyongásai közben eljut egy szovjetnek is kezdetleges, poros kisvárosba. A Nagy Kombinátor rezignált szavai ezerszer jutottak eszünkbe országunkat, sőt régiónkat járva – most, az Olimpiai Játékokra hangolódón meglepetéssel láthattuk, hogy némelyek mintha magára a brazil metropolisra mondanák: „ez nem Rio de Janeiro”, nem az, aminek megálmodták olimpiai színhelyként. Márpedig mostantól két bő hétig együtt kell élnünk, lélegeznünk vele, ott kell laknunk lélekben és a tévében.
Ha már riogatni kell, akár a világhelyzetet is felidézhetjük, van okunk elég, akár a Játékokkal, ezzel a mégiscsak nagyszerű, bár – brrr – globalista találmánnyal kapcsolatban. „Emlékezzünk” arra például, hogy kereken nyolcvan évvel ezelőtt, 1936 augusztusának ugyanezeknek az első napjaiban zajlott a berlini OJ is, a híres „hitleri olimpia”, amelynek sportoló főhőse egy nagyon nem árja, még csak nem is fehér sportoló, Jesse Owens amerikai atléta volt. Neki nem csak a sporttörténelem, hanem a világtörténelem is sokat köszönhet, hiszen az eszelős náci diktátor miatta nem ment el a záróünnepségre (ahol ki tudja milyen kar- és gyűlötlet-lendítéseket mutatott volna be).
A berlini olimpia említése azért is időszerű, mert egy minapi Guardian-cikkben, amely máris nagy port vert fel a világsajtóban, a szerző, Paul Mason azt – az olimpiai rémséges körülményeknél is izgalmasabb és fontosabb – kérdést elemzi, hogy jelenleg mennyire áll fenn egy háború veszélye, és/mert miben hasonlít, illetve miben különbözik korunk a múlt század harmincas éveinek Hitler és Sztálin uralta korától.
Mondjunk olyanszerű egyezések, amilyen az idegengyűlölet, a radikális populizmus és a korrupció tobzódása, az erkölcsi értékek válsága külön erőfeszítések nélkül nekünk is eszünkbe juthatnak, ahogyan eszükbe juthat az akkori figyelmeztető hangok (Thomas Mann: Európa, vigyázz!) hiábavalósága is; Mason azonban a mai világpillanatból kiindulva teszi meg az összehasonlítást – „minden olyan gyorsan történik: a Brexit, a törökországi puccs, a franciaországi iszlamista mészárlások, Donald Trump jelöltsége” –, ami legfőképpen abban vezet vissza a harmincas évekre, hogy most is könnyen kaotikus helyzet állhat elő, amelyben minden megtörténhet, miután „a ráció álma szörnyeket szül”.
A Brexit után a szavazás „győzteseinek” örömmámora is kezd másnapos szorongásba átmenni, a brit gazdaság romlásáról szóló gyarapodó hírek hallatán. És bizonyos, általuk áhított folyamatok túlpörgése is – olyasmik, amik fentebb nekünk is eszünkbe jutottak –: inkább az óvatlan varázsinas és a palackból kiengedett szellem példázatát idézik, jogossá téve az összehasonlítást. Mason egy érdekes párhuzamból indul ki: ahogy most, a britek 1931-ben is kiléptek! Kiléptek abból a globális mechanizmusból, amely a pénz – így a font – árfolyamát az aranyhoz rögzítette; a nagy gazdasági világválság hatására a britek ezt 1931. szeptember 21-én eltörölték, aminek következtében a sterling rögtön huszonöt százalékot veszített értékéből. Az Egyesült Királyság volt tehát akkor – is (!) – az első fontos ország, amely kivált a gazdasági világrendből, és akkori erős gazdasági visszaesése – a nagy pénzügyi válság és a bankok összeroppanása – is a jelenlegi helyzetet is idézi. Amiben rosszabb a helyzet, mint a harmincas években volt, az „a világhálón futótűzként terjedő nő- és fajgyűlölet, a baloldal-ellenesség és az iszlám-ellenesség összekapcsolása stb.”
Természetesen Paul Mason utal lényeges különbségekre is a két kor között – amellett, hogy a „szereposztás” is eltér, a helyzet sokkal jobb, mint a harmincas években. Az elitek és a felelős államok, elsősorban a G20, képes lehet az olyan gazdasági katasztrófák megelőzésére, mint a Wall Street-i volt, amely a hitleri Németország megjelenéséhez is vezetett. És – minden jogos aggodalommal együtt – az olyan fasiszta rendszerek instaurálása is, mint a hitleri, kevéssé valószínű manapság, a szélsőjobboldali pártok relatív megerősödése ellenére. A gazdasági elitek mellett vannak azért felelős politikai vezetők is. (Csak nehogy megtalálódjék az a radikális vadpopulista vezető, akiben – akinek meredek ígéreteiben – a megtévesztett emberek felfedezik a Világmegváltót...Helyi megváltó már van elég.)
No de elég az asszociációkból, térjünk a tárgyra: a hivatalosan pénteken kezdődő XXXI. nyári olimpiai játékokra. Rossz hír a Rióval riogatóknak: minden jel szerint nincs zikavírus-veszély. A szervezők szerint a legutóbbi vízminőségi teszt eredményei alapján nem fenyegeti szennyezés a vitorlázók, evezősök és hosszútávúszók egészségét. Rio de Janeiróban megnyitott a a terrorelhárítási központ, az ötkarikás játékok alatt ötvenöt ország kétszázötven szakértője dolgozik majd itt, köztük az Interpol, az Ameripol és az Europol munkatársai. A közbiztonságra nyolcvanötezren vigyáznak majd, bár az iszlám radikalizmus és terrorizmus eddig elkerülte Dél-Amerikát.
Különben kissé meglepődtem olvasván, hogy ez az első olimpia Dél-Amerikában. Rio de Janeiro, akkori brazil fővárosként, pont az 1936-os játékokat pályázta volna meg, akkor a tizenhárom jelentkező közül végül Barcelona és Berlin került a döntőbe. Tehát nyolcvan év múlva sikerült. Fontos megjegyezni, hogy amikor 2009 októberében Rio megkapta a rendezés jogát, a brazil gazdaság dübörgött, az országot az egyik fontos feltörekvő hatalomként emlegették, s csak az utóbbi években került erősen leszálló ágba, főként Kína miatt. Az sem titok, hogy a futball-világbajnokság megrendezése – ott is mennyi rossz „előjel” volt! – fontos infrastrukturális és szervezési-logisztikai tapasztalatot jelentett.
Történelmi premier, hogy – két nem túl régen függetlenné váló állam, Koszovó és Dél-Szudán versenyzői mellett – az idei játékokon szerepelnek olyan versenyzők is, akik egyetlen országot sem képviselnek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis márciusban kihirdette, hogy a hazátlanná váló tehetséges sportolók egy úgynevezett menekültcsapat tagjaként vehetnek részt az olimpián. A NOB negyvenhárom jelölt közül választotta ki azt a tíz főt (szíriai, dél-szudáni, etiópiai és kongói sportolókat), akik az olimpiai zászló alatt vonulnak fel.
Reméljük, zavartalan lesz az OJ lebonyolítása. Hagyjuk tehát a körülményeket (a győztesek úgyis dicsérni, a vesztesek szapulni fogják), hagyjuk még a dopping-előzményeket is, és adjuk át magunkat a világ legnagyobb sportrendezvényének!
Meg hát, ehhez nem szükséges külön biztatás, drukkoljunk a százhatvan magyar sportolónak, aki részt vesz az olimpián. A magyar csapat szinte ugyanakkora, mint Londonban volt négy évvel ezelőtt, amikor százötvenheten indultak. Az akkori tizennyolc érem (amiből nyolc arany) most sem tűnik elérhetetlennek. Érdekes, hogy a magyarok vízben/vízen, vízisportokban több érmet szerezhetnek, mint „földi” sportokban. Eddigi összolimpiai mérlegük lenyűgöző: noha két olimpián, 1920-ban és 1984-ben Magyarország nem vett részt, eddig összesen 479 érmet szerzett, amiből a legtöbbet, 168-at aranyból. Meg vagyok győződve, hogy az egy lakosra jutó olimpiai érmek tekintetében Magyarország világelső. Milyen jó is lenne, ha Rióban születne meg az ötszázadik magyar olimpiai érem, és legalább a százhetvenötödik arany!
PS. 1. Elengedhetetlen tudnivalók az olimpia városáról: Rio de Janeiro (’Januári folyó’) a neve az államnak, egyben Brazília legismertebb városának. (Sokak szerint Dél-Amerika legszebb városa is.) Sokszor csak Riónak nevezik. A Rio de Janeiróban születetteket szokták cariocas-nak (kariókáknak) nevezni. A város híres az évente megrendezett Karneváljáról, a szambáról, a hotelekkel körbevett Copacabana, Ipanema, és Leblon nevű tengerpartjairól, a tengerpart melletti jellegzetes Cukorsüveg-hegyről, a Maracanã Stadionról és a hatalmas méretű Megváltó Krisztus-szoborról, amely a Corcovado-hegy tetején épült. A városban található a Föld harmadik legnagyobb lakott területen belüli erdeje is, a Tijuca-erdő. Rio de Janeiro város lakossága meghaladja a hat millió főt, elővárosaival együtt tizenkét millióra becsülik. (Rio de Janeiro a második legnagyobb brazil város São Paulo mögött.) 1960-ig az ország fővárosa volt.
PS. 2. A XXXI. Olimpiai Játékok teljes programja, napi és sportági bontásban, természetesen a magyarok szereplésének időkoordinátáival, legkönnyebben a Nemzeti Sport fentebb hivatkozott oldalán található meg.