A Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati, marosvásárhelyi ülésén történtek közül alighanem az volt a legfontosabb, hogy a testület elfogadta az RMDSZ év végi parlamenti választásokra vonatkozó jelölési szabályzatát. Érdemes ezt a szöveget már most kissé nagyító alá venni, hiszen a közelmúlt történelme azt bizonyítja, hogy mindig a parlamenti jelölések időszakában parázslanak fel a legélesebb viták. Ami nem baj, viszont sokkal szomorúbb, hogy ilyenkor csak úgy sorjáznak az övön aluli ütések, és a jelölt-esélyesek egymást két vállra fektető igyekezete még azokat is elriasztja az urnáktól, akik mindeddig szívesen elmentek szavazni.

Az elfogadott szabályzat szerint az RMDSZ kiemelten támogatja a 35 évnél fiatalabbak és a nők jelenlétét a jelöltlistákon, a jelöltállítás lebonyolítását pedig a nyitottság, esélyegyenlőség, felkészültség és átláthatóság alapelvei alapján szervezi meg. Ami a mondat első felét illeti, az meglehetősen világos: tekintettel arra, hogy az RMDSZ vezetésében az utóbbi években nemzedékváltásnak vagyunk tanúi, egyértelmű, hogy ez előbb-utóbb a parlamenti képviseletben is bekövetkezik, a közéletben maguknak helyet akaró fiatalok kopogtatnak az ajtón – és jó, ha nem találják zárva.

Mint ahogyan az sem véletlen, hogy szerte Erdélyben megalakultak az RMDSZ nőszervezetei, ezek egyrészt már a helyi és megyei politizálás előszobái, ahol a nők közéleti tapasztalatokat szereznek, és mi sem természetesebb, mint az, hogy kipróbálják magukat az országos politikában is. Az RMDSZ már eddig is küldött nőket a parlamentbe, elképzelhető, hogy most kis mértékben a férfi-női arányok módosulnak az utóbbiak javára, de olyan fordulattól, hogy – amint finomkodva szokták mondani – a hölgyek kerüljenek többségbe a parlamenti választási jelöltlistákon, még egyáltalán nem kell tartani.

A mondat második, az alapelvekkel kapcsolatos része viszont érdekesebb és hozzá külön fűzhető jónéhány gondolat. Mindenekelőtt az átláthatóságot és a nyitottságot érdemes egymás mellé helyezni, hiszen a kettő nagyon szoros kapcsolatban áll egymással: ha egy szervezet életében nincs nyitottság, akkor az átláthatóság is megkérdőjelezhető, és mindez fordítva is igaz.

Mit is jelenthet a nyitottság és az átláthatóság az RMDSZ politikai életében, a választások előkészítésének az időszakában? Mindenekelőtt a különböző háttéralkuk megkötésének a megszüntetését, a szervezeten belül a lehető legszélesebb körű nyitást mindazok számára, akik a képviselőséggel, a szenátorsággal nem pénzt akarnak keresni, nem családtagokat akarnak alkalmazni, nem sajátmaguk, rokonaik és ismerőseik, barátaik vállalkozásait akarják támogatni, hanem minden törvényhozási kezdeményezésükkel a közösségen akarnak segíteni, a közjóért dolgozni.

Tudom, kissé naívnak, sőt gyermetegnek tűnik ez a mondat, hiszen az eltelt negyedszázadban akadt nem is egy példa ennek éppen az ellenkezőjére, de azért ne veszítsük el a reményt: voltak, vannak és lesznek tisztességes politikusaink, ha pedig kiválasztásuk nem a háttérben, hanem az előtérben zajlik, valamennyiünk szeme láttára, minél több vélemény meghallgatásával, ez a lehető legkisebbre a csökkenti jelöltkiválasztás kockázatát.

Azután itt van a felkészültség mint alapelv. Vajon mit kell érteni felkészültségen? Én azt gondolom, hogy parlamenti rátermettséget mindenképpen: azaz román nyelven is érvényre juttatható logikus gondolkodást, kommunikációs és vitakészséget, közéleti érdeklődést, nagypolitikai elemző képességet és szűnni nem akaró beleérzést, empátiát a magyar kisemberek sorsa iránt. És természetesen az is jellemzi a felkészültséget, ha valakit elismer a szakma, mert soha nem lesz abból jó képviselő vagy szenátor, akire kisebb szakmai közössége nem néz fel, aki pótcselekvésként választja a politikát a kibicsaklott szakmai karrierje helyett.

És maradt még az esélyegyenlőség. Ez megintcsak a nyitottsággal, a zártkörűség félretételével kapcsolatos: válogatni nem csak az “eddig már futottak”, az “ eddig már mutatták magukat” közül lehet, hanem nagyon is szét kell nézni a romániai magyarság életének legkülönbözőbb területein és intézményrendszereiben, hiszen az elmúlt negyedszázad sehol nem múlt el nyomtalanul. A romániai magyarság nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a parlamentben ne a legkiválóbbak képviseljék: a középszer uralma csak középszert vagy annál is rosszabbat szül és kisebbségi létben ez nem felemelkedéshez, hanem hanyatláshoz vezet. A romániai magyarok fel szeretnének nézni a vezetőikre, korántsem tisztségük, hanem tisztességük és képességeik miatt.

Összegezve: az RMDSZ életében egyáltalán nem könnyű hetek és hónapok következnek. A választási részvétel, annak a bizonyos küszöbnek az átlépése nagymértékben függ attól, hogyan választják ki a jelölteket és kiket választanak a valószínűleg decemberi megmérettetésre. Az SZKT ráérzett erre a feladatra, de ha a szabályzat nem kezd élni, hanem csak formai marad, akkor még az esetleges enyhe télben is alaposan rá lehet fázni.