A román igazságszolgáltatás működik! Nemrégiben ismét lecsapott a korruptakra: négy év letöltendő büntetést szabott ki, most éppen csúszópénz adása miatt. Az ügyészeknek, bíróknak nem volt könnyű dolguk: az ügy tizenhét éven át húzódott, mígnem végre megszületett az ítélet.

Romániában megszokottak a százezer, milliói lejes megvesztegetések. Akik ilyen összegekre gondolnak, igencsak távol járnak az igazságtól. A kenőpénz meg sem közelíti ezeket az összegeket, hanem – írd és mondd! – kereken ezer lej volt. Igaz, új lejről van szó… Ja, és még ráadásul volt egy tyúk is! A hetvenkét éves megvesztegető foksányi asszony ennyit adott egy férfinak, aki közel két évtizeddel ezelőtt ígéretet tett rá, hogy a néni egyik rokonát alkalmaztatja majd a helyi kórházban. A csalárd megvesztegetőt végül is befolyással való üzérkedésért ítélték el, mint egyébként sok-sok politikus, helyi választott, üzletember meg egyéb gazfickó „társát”.

A per pedig azért húzódott tizenhét éven át, mert a foksányi asszony több alkalommal beteget jelentett: hol sárgaságba esett, hol influenzás volt – akárcsak a bűnbeesett politikusok stb.

Szóval senki sem állíthatja, hogy Justitia istenasszony romániai szolgálói nem végzik a dolgukat. Jól emlékszem egy régebbi esetre is, amikor is három év börtönre ítéltek egy egyedülálló, koldusszegény asszonyt, aki három gyermeke számára fél ládányi szőlőt lopott a piacon. Az igazságot szolgáltató bírókat azonban az ilyen melodramatikus részletek nem zavarták meg, ők bizonyára abból az alapvető igazságból indultak ki, hogy a lopás bűn, a tolvajnak tehát bűnhődnie kell. És a bűnös bizony akkor is bűnhődött volna, csakhogy az ügyet felkapta a sajtó, így aztán az az asszony – minden vétke ellenére – az akkori elnök kegyelmi rendeletével szabadult…

Szóval működik a román igazságszolgáltatás, az elnöki jóindulat ellenére is, amely egyébként ez alkalommal hiányzott, hiszen nem túlságosan bőbeszédű államfőnk a foksányi asszony kegyelmi kérésére is a tőle megszokott módon válaszolt: hallgatott.

És az is igen jó, hogy ilyen kis összegű megvesztegetésért is ekkora büntetést szabnak ki a bírák, akiknek csak szurkolni tudnunk. Nyerje el méltó büntetését minden tolvaj, sikkasztó, megvesztegető és megvesztegetett, gonosztevő, így az ezer lejes-tyúkos nénike is (az öregkor nem mentesít a lopás bűne alól)!

Legfeljebb az arányokon kellene még egy kicsit finomítani. Például: az országnak kétszázhetven millió lejes, vagyis napi csaknem 740 ezer, azaz óránként közel 31 ezer, percenként 513 lejes kárt okozó Microsoft-perben a legkeményebb ítélet három év volt. A foksányi asszony 1000 lejért (és egy tyúkért) négy évet kapott. Számításaim szerint a néninek az ezer lejért két percet kellene leülnie (az 1026 lejben nagyjából a tyúk ára is benne van).

Persze a bírák nálam okosabbak, ők akár azt is kiszámíthatják, hogy ha ezer lej (és egy tyúk) négy évet ér, akkor 270 millió lejért hány évezredet kellene leülni...

Fotó: ujszo.com