Ismerik a kedves történetet – illetve pontos műfaji meghatározással: városi ponyvaballadát – a szörnyű rémtettről, egy hentes feldarabolásáról kilencven évvel ezelőtt? „Lédererné, mi van a kosárban? / Kodelkának keze, feje, lába!” Más lejegyzés-változatban: „Kodëlkának së keze‚ së lába‚ mégis jól tud úszni a Dunába!” A történetet magát sem ismertük, de Szisz (Szilágyi Domokos) a kuplé folytatását, refrénjét is tudta, ha nem éppen ő költötte hozzá, mert így sehol sem találom a Gugliban: „Szó, ami szó, ami szó: Kudelka jó úszó.” (Valahogy így jegyeztem meg a dudolásából a nevet, Kudelkának...) Szóval a Dunába dobták a huszonkét darabba vágott, akkor már másképp vérbő hentest Lédererék. Az indítóok természetesen a pénz volt. Nekem különben tetszett a dolog, mert végre nem a hentes darabolt, mint addig és azóta annyiszor, hanem a hentest darabolták. (Vö. a hóhért akasztják...) A ballada megtalálható Burány Béla A JUHÁSZOK ÍGY ÉLNEK, ÚGY ÉLNEK II. című remek „daloskönyvében”.

Ez a történet jutott eszembe most, amikor a Codruţ Marta-ügyről zeng ismét a román (ko)média. Elodia híres esete óta ez a második híres eltűnés foglalkoztatja legjobban a bulvár-médiát, de a korrupcióval, maffiával kapcsolatban a komoly lapokat, oknyomozó újságírókat, véleményformálókat is. Meg természetesen az ügyészségeket és a titkosszolgálatokat, amelyeknek a működésébe és céljaiba azonban nincs betekintésünk.

Volt egyszer egy adóhivatali nagyfőnök, akiről az előző államelnök egyszerre két tévékamera szemébe hazudta, hogy nem ismeri, közben telefonon bizalmasan Sorinnak szólította. Ennek az adóhivatali teljhatalmú főnöknek, akit az előző miniszterelnök nyíltan csúcsmaffiózónak nevezett, volt egy kabinetfőnöke, érdekes módon az egyik Boc-kormány pénzügyi ellenőrző testületének vezetője, Codruţ Marta. Állítólag nagyon csúnyán bűzlő ügyletek révén néhány cinkostársukkal sok szagtalan pénzt szereztek, s még adót is csaltak, ezért kellett egyiküknek – mint tettestársnak és esetleg köpködésre hajlamos koronatanúnak – eltűnnie. A sors ezt a szerepet szánta neki a román demokratikus átmenetben.

Az ügy az elmúlt napokban robbant be ismét a közvéleménybe, mint egy terrorista petárdabombája, amikor is a hírhedt egykori SRI-főnök, Virgil Măgureanu volt menye, ügyvédjével az oldalán, több politikus, magasrangú tisztségviselő és közszereplő ellen különböző vádakat fogalmazott meg korrupciós vonalon. A hölgy csakugyan rengeteg maffiaízű huncutságnak lehetett tanúja, angyali naivság kellene azonban ahhoz, hogy feltételezzük: mostani akciója mentes a diverziótól. A volt após, a rettegett szeku újraélesztője (nem felejtjük Marosvásárhely fekete márciusát, ahol a gyász színe azt is jelenti, hogy a kriminális pogrom ügyét a román igazságszolgáltatás végleg eltemette), egybehangzó források szerint több meghatározó gazemberségen (bányászjárások, bankok kiürítése, a titkosszolgálatok üzleti tevékenysége stb.) büntetlenül és sértetlenül túl van, talán a legnagyobb kártétele az előző államelnök politikai felfuttatása volt. Nehezen hihető, hogy fiának a volt felesége ártani tudna neki.

A hölgy viszont mondott valami olyasmit is, amire a bűnüldözö szerveknek fel kellene ugraniuk. Majdnem olyat, mintha a Lédereréket hallgatta volna le egy tanú, miközben szegény Kudelkát darabolták. Nevezetesen, hogy Codruţ Martat elaltatták, megölték, majd egy főváros környéki (szűkítve a kört, Snagov környéki) erdőben elásták. (Nomen est omen – Codruţ a codruţban nyugszik-nyugtalankodik.) Mindezt azért, hogy eltüntetve ne vezesse a nyomozókat oda, ahova egyébként a szálak vezettek. Izgalmas konteo, bár a hölgy mindössze az emlékezetére hagyatkozik, nem valószínű, hogy tárgyi bizonyítékot is fel tud mutatni. Egyébként egy másik alváltozat szerint (amelyet az ügyészség és az előző államelnök jobban kedvel) Martát elaltatása után kénsavban feloldották és eme halmazállapotban a nevezett tóba juttatták. Ha így történt, nyilván nem találhatják meg, sugallva tehát, hogy hiába is keresik...

Fokozza az ügy érdekességét, hogy az illetékes instanciák már-már hivatalosan halottnak nyilvánították Codruţ Martat, noha maradványai nem kerültek elő, ennek a döntésnek minden jogi következményével (nyomozás leállítása, örökösödés, vonatkozó perek...) együtt. Ekkor jött a fatális meny, fokozva – ha a pánikot nem is – a zűrzavart.

Kedves olvasó, már egy bizsergető horrorisztikus befejezésen gondolkoztam ihlettelenül, amikor ismét megmentett a valóság. A legújabb bombahír: állítóag megtalálták Codruţ Marta hulláját! Nem egy nagyváros nyüzsgő forgatagában, ahogy karinthys humorral viccelődnénk, hanem igenis a snagovi erdőben. A helyszínről jelentkező tudósító egyelőre nem tudta megmondani, hogyan történt a művelet (esetleg szarvasgombát kereső vaddisznók kaparták elő?), de este jó lesz figyelni a híreket – és természetesen lapunk is rajta lesz az eseményen. Figyelem, lesz mit lájkolni!