François Hollande szerint minden eszköz megvan arra, hogy az EU felfüggessze egy állam tagságát, ha abban a szélsőjobboldal került hatalomra, nekem meg minden okom megvan arra, hogy tartsak a kijelentése következményeitől.

Orwell pörög a sírjában, hiszen nem programot írt az 1984-gyel, hanem jövő-diagnózist, disztópiát – erre meg tessék, a francia elnök védi meg a demokráciát a demokráciától, már csak egy Demokráciavédő Hivatalra van szükség, amivel a nép téves döntéseit kiküszöbölik majd. Emma Goldman fanyar mondása tartja, hogy ha a választások változást hoznának, illegálissá tennék azokat. És lám.

„Ha egy szélsőjobboldal párt kerül hatalomra, és ez sajnos lehetséges a jelenlegi Európában, meglennének az alkalmazható eljárások” – mondja Hollande. Én pedig értelmezem: „Ha egy bizonyos központi erő számára nem tetsző párt kerül hatalomra, és ez sajnos lehetséges a jelenlegi Európában, meglennének az alkalmazható eljárások”.

Ugyanis bárki lehet szélsőjobbos, ahogy szélsőbalos is, épp csak rá kell ütni a pecsétet. Jó példa erre a szociáldemokrata Sziriza és a Podemos esete, amelyek a jobbra tolódó „középhez” viszonyítva egyre szélsőségesebbeknek számítanak a pár évtizede mérsékeltnek számító követeléseikkel. A szélsőségesezés ráadásul nagyjából egyenlő a zsidózással, kulákozással, imperialistázással, homoszexuális-váddal. Nem érvelni akar, hanem címkézni.

Hollande kijelentése arra is rámutat, hogy a demokrácia inherens problémáira milyen rossz válaszok születhetnek időnként. Valóban léteznek veszélyei annak, hogy könnyen megtéveszthető tömegek szavazata dönt a jövőről, a legnagyobb veszély éppen az, hogy minden esetben erőteljes manipuláció előzi meg a választásokat.

Így áll ez a szélsőjobbal is, amelyiknek a valóban felelőtlen, embertelen és demokrácia-ellenes üzenete könnyen talál célba. Nem csoda egyébként: ahol csak a nemzeti büszkeségre lehet hivatkozni mint az egyének teljesítményét, frusztrációit ellensúlyozó kollektív, gyorsfagyasztott „értékcsomagra”, és nem ügyek, statisztikák, érvek, hanem érzelmek mentén politizálnak, ott könnyen szereznek támogatókat.

Hollande azonban nem kínál jó megoldást: egyrészt így bárki lehet szélsőjobboldali (vö. zsidó, kulák, imperialista stb.), akinek a politikája nem tetszik a centrumnak, másrészt a szélsőjobboldallal nem érdemes antidemokratikus eszközökkel küzdeni. Még a rövidtávú hatékonyságuk is kérdőjeles: minden ilyen jellegű retorzióra erős válasz várható, amire éppen most, de máskor sincs szüksége Európának. A szélsőjobb elleni fegyver az, ami a gyűlöletet, az embertelenséget, a kirekesztést fel tudja oldani általában: a tudás és az empátia.