Semmibe véve határokat, országainkba betört a kánikula. És a baloldal jellemző módon semmit sem tesz ellene. Sőt!

A magyar kormány elsősorban táblák rengetegét állította fel, amelyeket pincék és fridzsiderek, valamint magashegységek kivételével mindenütt elhelyezett a hőség ellen. „Ha országunkba jössz, ne számíts meleg fogadtatásra!” „Ha országunkba jössz, ne számíts hűvös fogadtatásra!” „Ki itt belépsz, hagyj fel minden véleménnyel!” Válaszul sz(ell)emtelen ellenplakátok jelentek meg az utak baloldalán, semmibe véve a nemzeti konzultációt, amelynek során a válaszolók 99 százaléka merészen bevallotta, hogy jobban szereti a halászlét, a marhapörköltet és a jégbe hűtött sört, mint a kánikulát. Ily módon a plakátháború és a népszavazás kétséget kizáróan bizonyítja, hogy 1. a kánikula politikai indítékkal tolakodott be, 2. az antiilliberális oldal jobban szereti a kánikulát, mint a magyarokat. Az már szinte minősíthetetlen, hogy az európai baloldal, ahelyett, hogy ellenségként kezelné, bizonyos körülmények között egyenesen lehetőséget lát a kánikulában, az agresszor Celsiusokban, Fahrenheitokban és más idegenszívű elemekben. Ugyanúgy, mint a bevándorlásban – és most hagyjuk Einsteint és a magyar zsidó amerikai marslakókat! –, az olyan mai életközelibb hőálló példák, mint Varane, Benzema, Pogba, Klose, Özil, Boateng, Fellaini és Balotelli épp annyira irrelevánsak, amennyire súlyosak. Ezek a betolakodók ugyanis elvették a gólszerzés örömét a honi játékosoktól. (Mennyire jólneveltek ilyen szempontból a külföldön játszó magyarok, a legritkábban tesznek ilyet!) A baloldal megátalkodottságát mutatja az is, amit az ámokfutó Sziriza és Ciprász művelt – utalunk itt elsősorban a görögországi erdőtüzekre. Határzár kell, jégcsapokból, kerül, amibe kerül!

Románia a kánikula ellen több módon védekezik: 1. imával, 2. magas rangú vezetők fizetésének megemelésével, 3. az adótörvény és a költségvetés vitájával. Az ima, a ráolvasás valójában baloldali fogás, és meg kell adni, egyes betolakodók ellen olykor az egyetlen hatásos ellenszer. (A templomokra is felszerelünk ugye villámhárítókat, holott szilárd bennünk a hit ereje...) A magas rangú vezetők (számuk alapján nevezzük őket negyvennyolcasoknak: forradalmároknak) valamivel nyugodtabban mehetnek nyaralni; az államelnök pedig – túl a forrófejű kitérőkön, amikor saját pártot követelt, és kakukkos óraként figyelmeztette a kormányfőt, hogy ideje már elmenni mindenünnen – lehiggadva átadhatja magát a jól végzett, alapos pihenés örömének. (Arra azért talán nem ártana vigyázni, hogy az ország antikonformista Első Asszonya a kánikula ürügyén a fogadásokon ne fürdőruhában jelenjék meg.) Ezek után nem is érdekes már, hogy a fizetésemelés körüli cirkusszal terelték-e el a figyelmet a hőségről, vagy a kánikulát hozták be azért, hogy eltereljék a figyelmet a fizetésemelésről... Az ország pihegő lakosságának úgysem ez a fő gondja, talán még irigyeli is a sok pészédést, legszívesebben maga is hűvösre menne. Egyedül a gazdaság kedveli a forróságot, maga is következetesen forrósodva halad előre cikkcakkos útján újabb rekordok felé.

A politikai bulvár és a kriptonarancsosok azonban nem hallgathatják el ezekben a drámai pillanatokban, amikor minden inog és mégsem akar összeomolni, hogy Romániában a kánikula a baloldal előretörésével szemtelenedett el. Emlékezetes 2012 forró nyara, amikor egészségük megóvása érdekében (a napszúrást elkerülendő), a romániai szavazók itthonról, a szomszédból és még egy rakás égtájról arra nézvést kaptak demokratikus biztatást, hogy ne vegyenek részt a felfüggesztési referendumon. Elképzelni is rossz, min mentek keresztül utána derék mezei ügyészek százai, akik a dög melegben megátalkodott szavazókra vadásztak, súlyos bibliákkal megterhelve. A népszavazásos puccs az országba beengedett kánikula ellenére sem sikerülhetett. Ipso Quorum (IQ) hiányában az elnök és hívei legyőzték a kánikulát, a balliberális csürhe kudarcot vallott. Egy évszakra rá rekordkétharmaddal megnyerte ugyan az általános választásokat, de csak azért, hogy áfacsökkentés, béremelés, nyugdíjvisszapótlás és mindenféle reformtörvények révén újabb és újabb populizmusokat kövessen el a nép terhére.

Neoilliberális népi sajtósok – háromszéki siratóasszonyok és egyéb krónikások – hősiesen kiállnak az ilyen veszélyek ellen: figyelmeztetnek az adócsökkentés, az árleszállítások, a drabális költségvetési pluszok szörnyű veszélyeire, és a főkolompos miniszterelnöknek (akit a gyehenna – vesd össze: DNA – tüze fog elemészteni) hol azt róják fel, hogy hataloméhes, amikor intézkedik, hol azt, hogy bújkál a felelősség elől, amikor mindenről, lassan a borotválkozásról és a nyiratkozásról is lemond. Monnyon is le! Jöjjenek a mi embereink! Hiszen a nép csakis nekik/nekünk nézi el a megszorítások antikanikuláris politikáját.

(Fotó: index.hu)