Olvastam az újságban, hogy Indiában egy állatkertben a fehér tigris felfalt egy gyermeket. A részletek itt és most mellékesek, történnek balesetek, s a ragadozó szempontjából mindössze egy étkezésről van szó, amely talán változatosságot vitt az egyhangúságba (Értéksemleges ragadozó álláspont: ha megölheted az ellenfeledet, akkor nem gondolkozol.) A felelősség kérdését hagyjuk azokra, akik ezt hivatásszerűen vizsgálják, különben beleesünk az előítéletes, gyorsítéletű tömegek csapdájába, akik minden cikk végére odahányják egyedi helyesírással a véleményüket. Itt elvekről van szó.

Az újságok példátlan elfogultságról tettek tanúbizonyságot, mondhatnánk a faji előítéletek felvonultatásával, az állati jogok sárba tiprásával, a korrekt beszéd legkisebb szándéka nélkül tálalták az esetet a bulvár vérhez és csöcsökhöz szoktatott olvasóközönségének primitív várakozásait kiszolgálva. Már az újságok többsége a címben kiemelte, hogy fehér tigris ölt gyermeket. Mindenképpen tisztáznunk kell itt, hogy nem albínó tigrisről van szó, amely genetikus hiba folytán született volna festékhiányosan, bár akkor is megilletné a minimális tisztelet, hogy nem a kinézetével foglalkozunk, hanem megadjuk neki a mindenképpen kijáró méltóságot és szuverenitást. És amíg bíróság ki nem mondja a bűnösségét, ártatlannak vélelmezzük.

Itt az Ázsiában élő tigrisek egy alfajáról van szó, amelynek szintén csíkozott a bundája, csak jóval világosabb az alapszín és a csíkok. Az amúgy is megfogyatkozott ázsiai tigris populáción belül egy kihalóban lévő kisebbséget képvisel. Hátrányban van a kisebbség többségéhez képest, mert színei nem rejtik el a dzsungel körülményei között, és a vadászok is hamarabb fölfedezik. De csak azért, mert egy fogyatkozó kisebbségről van szó, ez nem jelenti azt, hogy a többség bármit megtehet, a demokrácia nem a többség diktatúrája (Alexis de Tocqueville).

Bár sokan úgy gondolják, és meglehetősen hangosan képviselik álláspontjukat.

A cikkek mellett általában két fénykép: egy átlagos tigris, meg egy fehér tigris, hogy az olvasó össze tudja hasonlítani őket. S itt az újabb sajtóetikai vétség. Nem a bűnös tigris képét szerkesztik ki, hanem a faj egyik egyedét. Mintha az autonómia-tervezet elutasítói egymás mellé betennék az újságba egy román meg egy magyar ember képét, hogy, na, nézzétek, micsoda különbség!

Melville, amerikai író a tizenkilencedik században, még írhatott regényt Moby Dickről, a fehér bálnáról, egy olyan társadalomban, ahol a faji előítéletek uralkodtak és virágzott a rabszolgaság intézménye (mellékesen kiirtották az őshonos lakosságot, ezzel is hatékonyan megoldva egy kisebbségi kérdést). De nézzük meg, hogyan lett ebből a polgárháborús társaságból a világ vezető hatalma, és mennyire élen tudnak már járni a politikai korrektség ügyében!

S érintőlegesen se hoztuk szóba a szibériai tigrist, amelynek védelme Jelcin elnök személyes ügye (szívesen nevezik szibériai tigrisnek a Szurgutnyftyegáz szupervállalatot is), valamint, hogy a Jelcin elnök által májusban szabadon engedett három tigris közül egy áttévedt Kínába. Ez még október 12-én történt, azóta nincs hír tigrisdiplomácia ügyben.

Lényegében arról van szó, hogy a sajtó kétféle elvárásnak tesz eleget (jól – rosszul): a piac-bulvárosított vásárlóközönség igényeit kell kiszolgálnia, valamint a tulajdonos (burkoltan kifejezhető) érdekein kell munkálkodnia. Ezen kívül vannak még – felületileg kezelve – többféle becsület meg tisztesség címszavakkal jelzett kategóriák.