Gyönyörű tavaszi napsütésben, több ezres tömeg ünnepelte Sepsiszentgyörgyön az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját. A város két irányából induló felvonulás 125 méter hosszú magyar és székely zászlókkal érkeztek a főtérre a diákok, cserkészek, huszárok, lovas hagyományőrzők. A színpadi ünnepségen közéleti szereplők, fiatalok és művészeti csoportok tisztelegtek a szabadságharc emléke előtt. Antal Árpád polgármester arra figyelmeztetett: zavaros, bizonytalan időket él a világ, ezért különösen fontos az összefogás, mert – mint fogalmazott – félelemre és gyűlöletre nem lehet jövőt építeni, csak egymásba kapaszkodva őrizhető meg a közösség ereje és békéje.

A megemlékezések már vasárnap a délelőtti órákban elkezdődtek, amikor a város több pontján koszorúzták meg az 1848–49-es háromszéki hősök szobrait és emléktábláit. Az ünnepségeken óvodások és iskolások adtak zenés és verses műsorokat, amelyekkel a fiatal generáció is bekapcsolódott a történelmi emlékezésbe.

A főtéren eközben különleges hangulat fogadta az érdeklődőket: a Sepsi Pilvax néven működő, reformkori hangulatot idéző kávézó idézte meg a forradalom korának atmoszféráját.

Kevéssel dél előtt a város két különböző pontjáról indult el az ünnepi felvonulás. A résztvevők 125 méter hosszú magyar és székely zászlókat vittek magukkal, és a menethez az út során egyre többen csatlakoztak. A felvonulás végül a városközpontba érkezett, ahol több ezres tömeg töltötte meg a főteret. A színpadi ünnepség előtt cserkészek, huszárok és hagyományőrző lovasok vonultak fel, látványos keretet adva az eseménynek.

Antal Árpád: „Félelemre nem lehet jövőt építeni”

Antal Árpád polgármester beszédét azzal kezdte, hogy a jövőt nem félelemre, hanem igenekre, szeretetre és összefogásra lehet építeni. Megjegyezte, hogy voltak, akik azt tanácsolták neki az elmúlt hetekben, hogy inkább ne szólaljon fel az ünnepségen, ő azonban úgy érzi, nincs ennél fontosabb alkalom arra, hogy a közösséghez beszéljen.

Sepsiszentgyörgy polgármestere emlékeztetett arra, hogy ma már természetesnek tűnik a magyar szó, a zászló vagy a himnusz használata, de nem volt ez mindig így. Ezért szerinte fontos tudatosítani, hogy szabad magyarnak lenni egyszerre kiváltság és felelősség.

Antal Árpád arról is beszélt, hogy zűrzavaros, kihívásokkal teli időszakot élünk, ugyanakkor büszke arra, hogy Sepsiszentgyörgyön az embereknek van véleményük, és nem félnek azt kimondani. Úgy fogalmazott, nem mindig könnyű egy olyan város vezetőjének lenni, ahol az emberek nyíltan jelzik, ha valamivel nem értenek egyet, de ez egyben a közösség erejét is mutatja.

Beszédében felidézte az elmúlt közel két évtized közös küzdelmeit is, amelyek során szerinte a közösség megtanulta, hogy csak egymásra számíthat. Hangsúlyozta: a közösség minden tagja fontos, és senki sem pótolható. „Az ellenségeink arra a pillanatra várnak, amikor egymás ellen fordulunk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a belső viszályok gyengítik a közösséget.

A történelmi párhuzamok között felidézte Gábor Áron történetét, amikor 1848-ban a székelyeknek nem volt tüzérségük, de a háromszékiek összefogtak, és minden szükséges eszközt biztosítottak az ágyúöntéshez. Ez szerinte azt mutatja, hogy a nehéz időkben az emberek nem egymás ellen, hanem egymás felé fordultak.

Antal Árpád szerint egy olyan világban, ahol egyre több a bizonytalanság, az emberek stabilitást és biztos pontokat keresnek, és különösen fontos, hogy a helyi közösségek képesek legyenek megőrizni a békét és az összetartást. Hangsúlyozta: a magyar közösség soha nem volt nagy lélekszámú, de erős hit és elszántság jellemzi. „Együtt erő vagyunk” – fogalmazott.

Beszédét azzal zárta, hogy semmi sem magától értetődő: azért, hogy a közösség fennmaradjon, fejlődjön és örömet hozzon, minden nap dolgozni kell. A jelenlévőket arra kérte, hogy ne azt keressék, ami elválasztja őket, hanem azt, ami összeköti a közösséget, mert csak így biztosítható, hogy a következő generációk is szabadon ünnepelhessenek a főtéren.

Répássy Róbert: a béke, szabadság és egyetértés üzenete

Az ünnepség díszmeghívottjaként felszólaló dr. Répássy Róbert, a magyar Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára beszédében a béke, szabadság és egyetértés hármasát emelte ki, amelyet a magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi követelésének nevezett.

Felidézte, hogy a márciusi ifjak követelései között is szerepelt a béke és a szabadság, és szerinte a mai világban – amelyet a bizonytalanság és a konfliktusok jellemeznek – ezek az értékek különösen aktuálisak. Úgy fogalmazott: a szabadság a magyarok számára olyan alapvető szükséglet, mint a levegő, és a történelem során mindig addig küzdöttek érte, amíg el nem érték.

Répássy Róbert kitért a magyar kormány nemzetpolitikájára is, amely – mint fogalmazott – támogatást kíván biztosítani a Kárpát-medence magyar közösségeinek, és ezt a politikát a jövőben is folytatni kívánják, „ha az érintettek is így akarják”.

Beszéde végén a magyar identitás vallási és kulturális dimenziójára is kitért. „A magyarok Istenére esküszünk” - Petőfi Sándor sorait idézve arról beszélt, hogy a magyaroknak különleges kapcsolatuk van Istennel, és hogy a „magyarok Istene” ott van mindenütt, ahol magyar közösségek élnek: a templomokban, iskolákban, kulturális intézményekben és a történelmi emlékhelyeken is. A székelyekhez szólva arra kérte a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék közösségükre és őrizzék meg értékeiket.

Szároz Tünde: a szabadság nem örökség, hanem felelősség

A fiatal generáció képviseletében Szároz Tünde, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja, az ifjúsági szónokverseny győztese szólt a közönséghez.

Beszédében arra a kérdésre kereste a választ, hogy a szabadság ma inkább ünnep vagy inkább felelősség. Úgy fogalmazott: a magyar szó azért különleges, mert minden egyes kimondott szó mögött történelmi áldozatok állnak. Felidézte, hogy sokan az életüket adták azokért az értékekért, amelyeket ma természetesnek veszünk, miközben a mai generáció számára a kokárda viselése csupán jelképes gesztus. „Itt állunk ma, szívünk felett kokárdával amiért mi aprópénzt fizettünk, mások ezért a kokárdéért életüket adták”, fogalmazott Szároz Tünde.

A fiatalokhoz szólva emlékeztetett arra, hogy a forradalom idején Petőfi Sándor 25 éves, Vasvári Pál pedig 21 éves volt, amikor aktív szerepet vállalt a történelmi eseményekben. Ezért szerinte jogos a kérdés: mit tesz ma a fiatal generáció a közösségéért?

Szároz Tünde arról is beszélt, hogy napjaink egyik legnagyobb veszélye a közöny. Úgy fogalmazott, ma rendelkezünk mikrofonokkal és hangszórókkal, de a kérdés az, hogy van-e bátorságunk használni a hangunkat.

Szerinte a múltban a közös nyelv és a közös ügy erős közösséget teremtett, ma azonban gyakran előfordul, hogy a magyarok egymás ellen fordulnak. Beszédében hangsúlyozta: ha a szabadság felelősséget jelent, akkor nem lehet közömbösnek maradni. A szabadság szerinte nem dísz a mellkason, hanem döntés és cselekvés.

A sepsiszentgyörgyi ifjúsági szónok azzal zárta beszédét, hogy a szabadság nem egyszerűen történelmi örökség vagy évente ismétlődő ünnep, hanem olyan érték, amelyet folyamatosan életben kell tartani, mert a történelem mindig a jelenben íródik.

Közösségi összetartozás ünnepe Sepsiszentgyörgyön

A főtéri színpadi programban Kocsis Rebeka, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum végzős diákja énekelte el a régi székely himnuszként ismert fohászt. Ezt követően a diákok és művészeti csoportok műsora folytatta az ünnepséget. A Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákkórusa ünnepi összeállítással készült, majd a Kincskeresők Néptáncegyüttes táncos koreográfiája következett.

Az ünnepséget a Sepsiszentgyörgy egyesített kórusának előadása folytatta, majd Dénes Előd református lelkész áldása után a résztvevők közösen énekelték el a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ezzel zárva a városi megemlékezést, majd a tömeg lassan elhagyta a főteret.

Az idei ünnepség ismét azt mutatta, hogy a háromszéki közösség számára március 15-e nem csupán történelmi emléknap, hanem a közösségi összetartozás egyik legerősebb jelképe.