Barátja példáját követve saját maga által épített autóval kezdett bele driftes pályafutásába az Udvarfalván élő Miklós László. Bár a hétköznapokban a pályák hiánya miatt nincs lehetősége edzeni, versenyeken így is nagyon jó teljesítményt képes elérni. A rutinos sportolónak pályafutása során két nagyobb balesete volt, az sem tántorította el céljaitól, amikor 120 km/h-val csapódott a szalagkorlátba. A lelkes fiataloknak azt javasolná, semmiképpen ne közúton vagy autópályán próbálkozzanak a rendkívül veszélyes manőverekkel, inkább végezzenek el egy driftiskolát és az alapok megtanulásával kezdjenek.

– Honnan indult nálad az autók iránti érdeklődés és mikor gondolkodtál el azon, hogy felnőttként versenyezni szeretnél?

– Mint a legtöbb fiúgyermeknek, nekem is elég nagy volt az autók iránti vonzalmam. Mindig is szerettem volna kipróbálni a versenyzést is. Előbb egy másik motorsporttal próbálkoztam, a quadot is űztem a drift előtt, ennek tizenkét-tizenhárom éve fogtam neki.

– Ismerted korábban a sportot vagy csak akkor tudtad meg, hol lehet ezt kipróbálni?

– Úgy történt, hogy sok évvel ezelőtt Kolozsváron tartottak egy drift bemutatót egy nagyobb bevásárlóközpont parkolójában. Később az egyik barátom kipróbálta, épített erre a célra egy autót, én is így jutottam el oda, hogy megpróbálnám, mert megtetszett nekem a sport. Láttam, hogy jó adrenalindús, tudni akartam, miről is szól.

– Említetted, hogy volt korábban tapasztalatod az autók terén, de a drift arról szól, hogy nem túl hagyományos helyzetekben urald az autót. Ez elsőre mennyire volt neked nehéz?

– A driftet nem lehet akármilyen kocsival csinálni. Nem egyszerű dolog, nagyon kell érezni és uralni az autót. Meg is kell szokni, mikor, mi történik, és hogyan kell ezt csinálni. Elég nehéz volt az elején, de szépen lassan belejöttem az edzésekkel. Az autót szépen lassan kellett tökéletesítenem, javítgatnom, folyamatosan változtatnom rajta a dolgokat. Később eljött az a pillanat, amikor úgy működött, ahogy kell.

– Mikor vehettél részt az első versenyeden?

– A román driftbajnokságon vettem rész először, amit akkor még nem is igazán lehetett annak nevezni, mert csak néha rendeztek egy-egy versenyt, ahol annak idején adottak voltak a lehetőségek. Egy magasabb színvonalú versenynek komoly versenypálya kell, nem lehet bármilyen helyszínen megszervezni. Kezdetben csak belföldi eseményekre jártam, külföldre még nem igazán jutottam ki, Magyarországra néha kimentünk, ma már viszont több nemzetközi versenyen veszünk részt.

– Ha jól sejtem, a kiutazás és az ezeken való részvétel a költségek szempontjából nem mindig egyszerű. Ezekből évente mennyi fér bele nektek?

– Ez attól függ, mekkora az évi támogatás és a költségvetés. Valóban nagy költségekkel jár, hiszen 20-30 darab gumit elhasználunk egy versenyen, elsősorban ezek azok, amelyek borzasztóan drágák. Ezen kívül az autót is kell rendeznünk, szállást intéznünk, szállítanunk, ezekre mind pénzt fordítanunk.

– Te rendszeresen dolgozol a sportág mellett, a felkészülésre mennyi időd szokott jutni?

– A felkészülésre a hétköznapi életben egyáltalán nincs lehetőségem, mivel a környéken nincs ilyen pálya. Amikor versenyre megyünk, első nap szabadedzések vannak, annyi időm van felkészülni az adott futamra.

– Ezzel együtt a jó eredmények jönnek tőled. Számodra melyik a sportág legnehezebb rész?

– A legnehezebb része a pálya ismerete, az edzésen meg kell minden részét ismernem, tudnom, hogy mit kell majd csinálnom a versenyen. Fontosak a bírók kikötései is, eligazításkor mindig elmondják, mit szeretnének látni a pálya egyes részein. Részletesen elmagyarázzák, milyen szögben kellene lennie az autónak a megjelölt helyeken és milyen sebességgel kell azokra megérkeznünk.

– Ami az ismerősi körödet illeti, említetted, egyik barátod hamarabb elkezdte ezt a sportágat, mint te. Jelenleg hányan vagytok benne, beszélhetünk-e nálatok driftközösségről?

– Van driftközösség, Marosvásárhelyen ketten vagyunk, akik részt veszünk a román bajnokság összes fordulóján. Városszinten pedig öten foglalkozunk ezzel, de a többiek nem indulnak minden egyes állomáson.

– Mivel ez látványos sportág, a fiatalok érdeklődését is felkeltheti. Te mit tanácsolnál egy kezdőnek, hogyan vágjon neki?

– Mindenképpen egy gyengébb autóval kell megpróbálnia egy szabad területen, nem közúton és nem autópályán, hiszen az nagyon veszélyes. Még egyszer hangsúlyozom, ehhez a sporthoz hosszú távon olyan autó kell, amelyet külön erre a célra készítenek elő, ezért tud így keresztbe menni. Amikor ez megvan, érdemes elvégezni egy driftiskolát. Sokan vannak, akik ilyenekkel foglalkoznak. Elmagyarázzák, mi miből áll és megtanítják az alapokat, onnantól kezdve már csak az edzés kell, elkezdődhet a gyakorlati rész.

– Beszéltél az autók összerakásáról is, gondolom, ez a tudás sem árt a kezdéshez, anélkül pedig plusz nehézség ilyen kocsit beszerezni.

– Így van. Nekem ez a szakmám, autószerelő vagyok, ezért magamnak építettem meg eddig az autóimat, én állítottam össze. Emellett a csapatomban megvannak az emberek, mindenki tudja, hogy mivel kell foglalkoznia. Amikor valamilyen állításra van szükségem, elmondom, miről van szó és együtt megcsináljuk. Az összerakás nehéz folyamat, mert nagyon sok idő kell ahhoz, hogy egy ilyen autónál minden összeforrjon és összeálljon. Sokat kell tesztelnünk és próbálkoznunk.

– Te az eddigi karriered során milyen gyakran cseréltél autót, ugyanazzal mennyit szoktál versenyezni?

– Tizenhárom évem alatt ez a második autóm, hatodik éve versenyzek vele. Nincs okom arra, hogy ennél gyakrabban cseréljek. Ha komolyabb baj vagy baleset történik és megsérül a karosszéria, akkor muszáj, de ez nem annyira gyakori.

– A pályafutásod során voltak-e olyan balesetek, amelyek után kicsit elbizonytalanodtál?

– A teljes karrierem alatt két komolyabb balesetem volt, de nem gondolkodtam el azon, hogy megijedjek, meghátráljak vagy félreálljak. Minden ilyen eset vagy probléma inkább megerősít, hiszen ezekből tanulok. Volt olyan, hogy 120 km/h-val csapódtam szalagkorlátba vagy betonfalnak, de bármelyik motorsportban benne vannak az ilyen esetek.