Már gyerekként is faágból próbált íjat hajlítani a csíkszeredai születésű Miklós Csaba, aki tíz évvel ezelőtt ismerkedett meg közelebbről a sportággal. Kezdetben egyedül gyakorolt, később viszont már úgy érezte, a csíkszentkirályi Szirtisas Íjász Sportklub tagjaként kipróbálná magát versenyeken is. Kitartó gyakorlásának köszönhetően az eredmények is egyre jobbak lettek, idén pedig már világbajnoki aranyérmet akaszthattak a nyakába. Sikere önbizalmat adott neki a folyatásra nézve is, de edzésre nem kizárólag az eredmények miatt jár szívesen, hiszen feleségével együtt űzi a sportot. Számára az íjászat egyszerre jelent harcművészetet, szórakozást és hagyományőrzést.

– Mi az első emléke az íjászatról, mikor próbálta ki először?

– Először, mint sokan mások, gyerekkorunkban különböző filmek hatására próbáltunk íjat készíteni, azzal, hogy egy ágat meghajlítottunk és madzagot kötöttünk rá. Az első komolyabb találkozásom egy íjjal viszont tíz évvel ezelőtt volt, amikor egy íjászcsapattal elmentem edzeni és megmutatták, hogyan is kéne ezt rendesen csinálni. Így kezdődött az egész, komoly szinten viszont két-három éve űzöm a sportot.

– Amikor meghozta a döntést arról, hogy nekivágna, elsősorban mi motiválta?

– Volt olyan ismerősöm, aki járt már edzésekre, úgyhogy én is elmentem vele kipróbálni. Mivel megtetszett, ezt követően meg is vettem az első íjamat.

– Később mi vitte rá arra, hogy versenyszinten is próbára tegye a tudását?

– Nekem kezdetben kikapcsolódás volt ez az egész. Néha teljesen egyedül íjaztam, gyakorolgattam. Idővel tudomást szereztem róla, hogy a környéken nagyon sok versenyt rendeznek, úgy döntöttem elmegyek és kipróbálom. Eredmény szempontjából nem bizonyult nagyon sikeres próbálkozásnak az első, de megtetszett nekem a versenyzés és csatlakoztam a Szirtisas Íjász Sportklubhoz. Attól kezdve már jobban odafigyeltem a technikára, a lövésmódra, több versenyre kezdtem el járni és az eredmények is jobbak lettek.

– Mikor jött el az a pont, amikor már igazán elégedett volt saját teljesítményével?

– Néhány hónappal azután, hogy tag lettem, részt vettem egy országos bajnokságon, ahol meglepetésre harmadik helyen végeztem. Gyulán próbáltam ki magam először nemzetközi versenyen. Tavaly a történelmi céllövő és táv céllövő versenyre neveztem be. Nagyon sok országból vettek részt, Mexikótól egészen Kínáig. Az egyik számban hetedik helyen végeztem, amire nem számítottam ezen a szinten.

– A mostani világbajnokság előtt milyen gondolatok voltak a fejében? Mi volt a célkitűzés?

– Előtte természetesen rendszeresen gyakoroltam, heti több alkalommal. Vágyálom volt számomra, hogy döntőbe juthassak, ezzel az első hat között végezhessek. Ebben csak reménykedtem.

– A verseny folyamán mikor kezdte el azt érezni, hogy ebből akár győzelem is lehet?

– Az első nap elhangzottak az esélyesek nevei. Ezek a versenyzők már ismerték egymást. Az első versenynap a második helyen végeztem, akkor már úgy láttam, a döntőbe talán be tudok jutni. A második napon még egy kicsit javítottam az eredményemen. Akkor már úgy éreztem, ha ezt meg tudnám tartani, akkor reális esélyem van igazán jó eredményt elérni.

– Ez végül sikerült is. Hogyan látja a folytatást a világbajnoki cím után, jól gondolom, hogy ez önbizalom szempontjából is nagy lökést adott?

– Önbizalom szempontjából ez tényleg nagy pozitívum. Úgy érzem, a továbbiakra nézve is megerősített ez az eredmény, helyt állhatok rangosabb versenyeken is. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármilyen szinten én lettem a legjobb, de bebizonyosodott, hogy komoly felkészüléssel ilyen eredményeket is el lehet érni.

– Hogy néz ki ez a fajta felkészülés, hetente mennyi időt fordít rá?

–  A verseny előtt hetente háromszor-négyszer edzettem. Egy edzés általában közel két órát jelent. Szerencsére a feleségem is űzi ezt a sportot, így együtt tudunk menni. Élményt is jelent ez mindkettőnk számára.

– Mi a terve a folytatásra nézve, melyik a következő verseny, amin részt szeretne venni?

– Nem tervezek előre, mert nagyon sok verseny van. Nemrég volt egy országos bajnokság is, amin részt vettem, a héten a klubom szervez egy másik versenyt, amelyre remélem minél több íjász eljön. Nem szoktam válogatni az alapján, hogy milyen szintű a verseny, amikor az időm engedi, igyekszem részt venni ezeken.

– Néhány évnyi tapasztalattal a háta mögött miért javasolná másoknak az íjászat kipróbálását?

– Akit kicsit is érdekel, nyugodtan kipróbálhatja akkor is, ha csak jó szórakozásként vagy időtöltésként tekint rá. Ha pedig úgy érzi, ez neki tetszik, akkor kis gyakorlással már lehet jó eredményeket elérni. Egy nagyobb megmérettetés előtt persze már több időt kell belefektetni, több gyakorlatra van szükség.

– Ha röviden kéne összefoglalnia, az íjászat mit adott hozzá az életéhez, mit emelne ki?

– Számomra az íjászat összetett dolog. Nemcsak sportot jelent, hanem hagyományőrzést, harcművészetet és szórakozást is. Ha egy-egy versenyen részt vesz az ember, jó kapcsolatokat alakíthat ki. Ha sikert ér el, akkor még jobban fogja érezni magát.