Nehéz időszakot élt meg a kolozsvári labdarúgó, Veres Szilárd, amikor húszéves korában a nevelőegyüttesének számító CFR-t elhagyva a harmadosztályba szerződött. Akkor megígérte magának, büszke lesz a teljesítményére, ha egyszer újra Szuperligás lehet, ez pedig azóta kétszer is összejött neki. A járvány idején még a Mioveni csapatával járt az élvonalban, de az FK Csíkszeredánál stabilabbnak érezte a körülményeket, erre alapozva visszatért a klubhoz, idén pedig történelmi sikert elérve kiharcolták a feljutást. Szerinte az összeszokott, egységes csapat magjának meg kellene maradni a következő szezonra is, de mindenképpen új igazolásokra is szükség lehet a jó folytatáshoz.

Veres Szilárd Kolozsváron született 1996-ban. Labdarúgó pályafutását a CFR színeiben kezdte, de rövid magyarországi kitérő után még fiatalként a Csíkszeredához szerződött. Az FK-val idén a Liga 2 harmadik helyén végeztek, így történelmi sikert elérve feljutottak a Szuperligába, ami a 29 éves középpályás tartalmas karrierjében is nagy sikernek számít.

– Ha jól tudom, Kolozsváron kezdted el a labdarúgást, hogyan szerettél bele a sportba?

– Amióta ismerem a focit, mindig szerettem játszani. Nyaranként nagymamámékhoz mentem ki falura nagyvakációra, ott egész nap fociztunk. Kolozsváron kilencévesen mentem el a CFR-hez focizni, és a klubnál is maradtam húszéves koromig.

– Mennyi játéklehetőséget kaptál kezdetben és mikor döntöttél a váltás mellett?

– Már tizennyolc évesen bemutatkozhattam az elsőosztályban. Ez nekem nagy lépés volt a karrieremben, de a CFR-nek nagy tervei voltak, úgyhogy fiatalként nehéznek tűnt a klubnál maradni. Kölcsönben Gyirmóton játszottam fél évet, aztán visszatértem a klubhoz. Akkoriban több játékos is érkezett a klubhoz és Dan Petrescu is akkor jött. Úgy döntöttem, jó döntés részemről, ha elmegyek és olyan csapatot keresek, ahol több játéklehetőségem lesz. A Sebesnél is játszottam egy évet harmadosztályban, ott másodikok lettünk, azután jöttem Csíkba.

– Amikor Csíkszeredába igazoltál, az FK is a harmadosztályban játszott. Hogy nézett ki a csapat, amikor megérkeztél, mennyire látszott már az a projekt, ami mostanra a Szuperligába jutáshoz vezetett?

– Amikor odaértem, már látszott az, mennyire akarják a klubnál a feljutást a másodosztályba. Már egy olyan csapat volt ott, amely másodosztályú szinten játszott, sikerült is elég könnyen elérni a célt, abban az évben a kupában is elég messze jutottunk. Miután feljutottunk, elég nehéz év várt ránk, a kiesés ellen harcoltunk, akkor megérkezett a koronavírus is, ami miatt lezárták a bajnokságot és mi bent tudtunk maradni.

– Éppen a járvány idején hagytad el egy időre Csíkszeredát és átigazoltál a Miovenihez.

– Igen, nem sokkal a vírus megjelenése után mentem át, ott fel is jutottunk első szezonunkban és egy évet játszottam is az elsőosztályban. Sajnos ott már egy idő után látszódott, hogy a jövőben nagy pénzügyi problémák lesznek, nehéz lett volna a második évben bent maradni. Úgy éreztem, Csíkban sokkal stabilabb helyzet vár rám és lesz esélyem visszajutni az elsőosztályba.

– Ehhez már a múlt szezonban nagyon közel voltatok, osztályozót játszottatok a Dinamóval, min múlott az, hogy akkor még nem sikerült elérni az elsőosztályt?

– A múlt szezont igazán rosszul kezdtük, az első meccseken nem is nyertünk. Az alapszakasz végén sikerült elérnünk a play-offos helyezést, ami nagy sikernek számított akkor. Éreztük, hogy nagyon összeállt a csapat, de a Dinamo ellen azért nehéz lett volna feljutni, nem is sikerült. Utána már úgy gondolkoztunk, hogy ebben a szezonban meg fogjuk csinálni, amit azelőtt nem tudtunk.

– Sikerült is jól kezdeni az idényt, hamar az élre ugrottatok és megnyertétek az alapszakaszt. Akkor már egyértelmű esélyesek voltatok a feljutásra, hogyan álltatok hozzá a rájátszáshoz?

– Nekem személy szerint elég nehezen kezdődött a szezon, bokacsonttörés miatt hiányoztam, az edzőtáborban nem is vettem részt, az első négy-öt meccsen nem tudtam beállni. Utána szépen lassan visszakerültem a csapatba. Tényleg nagyon jól kezdtünk, amíg megvolt a matematikai feljutás, addig nagy nyomást helyeztünk magunkra, hogy minél hamarabb el tudjuk érni a célt.

– Miután ez sikerült, a bajnokság vége kevésbé sikerült jól nektek. Kicsit elkényelmesedett a csapat vagy csak nem voltatok jó formában?

– Miután meglett a biztos feljutás, a súly leesett a vállunkról. Nem szándékosan engedtünk vissza, mert meg akartuk nyerni az első helyet. Tudtuk és most is biztos vagyok benne, mi voltunk ebben az évben a legjobb csapat a másodosztályban. Azt is el kell mondani viszont, hogy a végén voltak olyan meccsek, amelyeken az ellenfél jobb volt, mint mi. Valahogy nem jöttek az eredmények, amit nagyon sajnálunk, de ilyen a foci.

– Ettől függetlenül a legfontosabb célt elértétek. Hogy érzed, mit jelent a városnak ez a feljutás?

– Csíkszereda történelmében mindenképpen nagy sikernek számít, hogy a csapat feljutott az elsőosztályba és természetesen mi is boldogok vagyunk, mert meg tudtuk írni ezt a történetet. Nagyon jó év volt ez a klubnak.

– Hogy látod előre a Szuperligás szerepléseteket, lehet-e esélyetek a bennmaradásra?

– Persze. Az biztos, hogy nagyon nehéz lesz, mert a feljutó csapatoknak mindig kihívást jelent, de én már egyszer ezt megcsináltam, amikor feljutottunk a Mioveni-nel. Akkor elég simán megtartottuk a helyünket az elsőosztályban, természetesen a Csíkszeredával is megvan erre az esély, ha a maximumot adjuk.

– Mennyire számítasz nagy játékosmozgásra a klubnál a nyáron?

– Bár a saját jövőmről még nem tudok biztosat mondani, mindenképpen kellhet néhány olyan szintű játékos, aki hozzá tud tenni a játékhoz és segíthet nekünk. Ebben a szezonban kialakult egy olyan csapat, amelyhez mindenki hozzá tudott tenni, aki csereként beállt és egységes szintet tudtunk hozni. Szerintem az elsőosztályban is nagyon fontos lesz, hogy ez a mag megmaradjon.

– Ha ki kéne emelni valamit a saját karrieredből, melyik volt a legnehezebb helyzet, amiből ki kellett jönnöd, hogy idáig eljuthass?

– Szerintem az akkor volt, amikor 19-20 évesen elmentem a CFR-től. Akkor úgy gondoltam, hogy visszamegyek Magyarországra. Ott volt több beszélgetésem néhány csapattal. Végül az nem jött össze és a harmadosztályban kellett folytatnom. Akkor megígértem magamnak, ha még egyszer elsőosztályba kerülök, akkor úgy fogom gondolni, megérdemlem, hogy ott legyek. Ezen kívül nehéz volt az említett szezon eleji sérülésem is, mert nem tudtam a csapattal készülni, talán most hagytam ki a legtöbb időt ilyen problémák miatt, két és fél hónapot. Szerencsére korábban nem voltam sokszor sérült.