Otthon érzi magát Csíkszeredában Sofron István jégkorongozó – interjú

Fotó: Csíkszeredai Sportklub | Pál ZoltánElőször játszik szülővárosa jégkorong csapatában, a Csíkszeredi Sportklubban Sofron István, a magyar válogatott csatára. A játékos megosztotta velünk az első hetek tapasztalatait és megfogalmazta a szezonra a legfontosabb célkitűzéseit is. „Sofi” elárulta azt is, hogy nagyon nehéz döntés volt családja nélkül Csíkszeredába költözni.

Nem sok időd volt berendezkedni Csíkszeredában, hiszen ahogy megérkeztél, szinte azonnal elkezdődött az Erste Liga szezonja. Hogy érzed magad a szülővárosodba visszatérve?

Nagyon jól érzem magam. Tudtam azt, hogy hová jövök, hogy félig hazatérek és sok minden nem lesz újdonság. Ismerem a várost, gyerekkoromban, 13 éves koromig a nyári hónapokat itt töltöttem, nagymamám, unokaöcsém, nagynéném ma is itt él és sok ismerőssel találkozhattam újra. Ezen kívül a csapatból is jó pár srác nem volt ismeretlen. A városban az első perctől kezdve feltalálom magam és hamar ment a csapatba való beilleszkedés is.

Úgy döntöttetek a feleségeddel, hogy egyedül érkezel Csíkszeredába. Hogy birkóztok meg ezzel a helyzettel?

Ez volt a legnagyobb dilemma a Csíkszeredába igazolásom kapcsán. Nara, a kislányunk, most kezdte az óvodát, a párom munkája pedig nem engedi meg azt, hogy ők is ideköltözzenek. Mivel sokat jár a csapat Magyarországra, minden hónapban találkozni fogunk. Ha pedig úgy alakul, hogy nem megyünk 3-4 hétig, akkor ők fognak jönni. Az első magyar túránkról visszatérve máris úgy néz ki, hogy jönni fognak egy hetet hozzám. Akinek gyereke van, tudja, hogy ez nagyon nehéz helyzet, de próbáljuk megoldani, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni.

Éppen csak összeállt a Sportklub kerete, azonnal kezdődött is a bajnokság. Két könnyed győzelemmel és egy szoros vereséggel rajtoltatok. Hogyan látod a szezonkezdést?

Egy hete voltam itt, amikor már le is játszottuk az első bajnoki mérkőzésünket. Előtte csak egy felkészülési meccsünk volt, a légiósok is elég későn érkeztek, így nem igazán volt időnk még összecsiszolódni. Hosszú a szezon és véleményem szerint nem kezdtünk rosszul. Az Újpest elleni vesztes meccsen is domináltunk és több helyzetet alakítottunk ki, volt náluk egy extra kapusteljesítmény, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Persze, vannak hiányosságok. Úgy gondolom, jobban kéne védekeznünk, összeszedettebben és egyszerűbben kellene játszanunk. Azt is hozzá kell tennem, hogy egyelőre meleg van és a jég minősége nem megfelelő, kásásodik. A mi kombinatív játékunknak a kulcsa a sok passz, a gyorsaság, aminek ez a jég nem igazán kedvező, pattognak, pörögnek a korongok.

Milyen célokat fogalmaztál meg a Csíkszeredába szerződésedkor személyesen, illetve a csapattal?

Az elsődleges, nem is titkolt célunk természetesen az, hogy bajnokságot, bajnokságokat nyerjünk. Pályafutásom alatt, ha végiggondolom, egyszer sem  játszottam még igazán bajnokesélyes csapatban. A Volánnal (Fehérvár AV19 - szerk. megj.), amikor felkerültünk az EBEL-be, nem számítottunk top-csapatnak és most sem számít bajnokesélyesnek a fehérvári alakulat. Németországban nagyon jó csapatunk volt, második helyen végeztünk az alapszakaszban, a későbbi bajnok Ingolstadt ellen estünk ki a rájátszásban. Később a MAC, vagy a Villach sem volt bajnokesélyes.

Most megadatott az, hogy olyan csapatban szerepelhetek, amely nagyon erős keretet rakott össze, és a bajnoki címért küzdhet. Ez nem jelenti azt, hogy bajnokságot is fogunk nyerni, de jó eséllyel pályázunk arra, hogy a Román Kupában, a hazai bajnokságban, és az Erste Ligában is magasba emelhessük a trófeát. Egyéni célom pedig csatárként az, hogy minél több ponttal segítsem a csapatot, mert ezzel egyenesen arányosan hozzájáruljak ahhoz, hogy címeket nyerjünk. Azért már kevésbé nézem azt, hogy hány gólt fogok lőni és hány gólpasszt fogok adni. Szeretném a védekezésből is kivenni a részem és minél inkább a csapat hasznára válni.Csató Kovács Imrével, a Sportklub egyik fő támogatójával a megállapodás után | Fotó: Csató Kovács Imre személyes archívuma

Komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezel, belekóstolhattál több külföldi bajnokságba. Hová helyezed az Erste Ligát a jégkorong térképén?

Mindig nehéz kérdés megítélni, hogy a szlovák bajnoksághoz, vagy az ICE Ligához képest (az osztrák bázisú bajnokság, a volt EBEL - szerk. megj.) képest hol helyezkedik el az Erste Liga. Abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat fejlődött az elmúlt 7-8 évben, elég megnézni, milyen szinten játszanak a csapatok, milyen légiósok vannak, mekkora tempó van. Úgy gondolom, nagyon jól haladunk, hogy a szlovák liga színvonalát elérjük és akár az ICE Liga középcsapataival is felvegyük a versenyt. Szerintem ez a két bajnokság áll a legközelebb hozzánk. A mezőny elég szoros, az első 6-7 csapatból nehezen lehet megjósolni, hogy ki a bajnokesélyes.

Az elmúlt két hokiszezon nagy része közönség nélkül zajlott, kongó lelátók előtt szerezte meg a Sportklub az Erste Liga elsőséget. Mennyit jelent számodra a közönség jelenléte, illetve hiánya?

A sportnak mindig is szerves része volt a közönség. A nézők nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hangulat jó legyen és a játékosok ki tudják hozni magukból a legjobb teljesítményt. Az elmúlt két év még inkább rávilágított arra, mennyire hiányzik a közönség a lelátókról. Akkor érezzük, hogy valami igazán fontos, amikor elveszítjük, gondolom, ezzel a közönség is így van. Amikor üres csarnokban játszunk, a saját szavunkat is hallva látjuk, mennyire más játszani tele lelátók előtt. Amikor robban a csarnok egy gólnál, vagy megnyerjük a meccset és együtt énekelhetünk a közönséggel, az nagyon hiányzott. Nagyon bízunk abban, hogy a jövőben is pozitív irányba változik és minél több néző jöhet, mert nagyon sokat veszít a sport az értékéből, ha nincsenek jelen a szurkolók.

Az is plusz motiváció volt számomra, hogy tudtam, Csíkszeredában fantasztikus közönség van. Székesfehérváron is nagyon jó hangulat volt és telt ház előtt játszanak a fiúk, az DEL-ben is fergeteges légkör volt, a MAC-nál volt kevesebb néző, ami a Covid miatt igazából fel sem tűnt. Tudom, hogy a csíkszeredai és az erdélyi szurkolók általában mennyire magukénak érzik a jégkorongot, milyen elszántsággal és odaadással tudnak a csapatukért küzdeni. Már az első meccseken is jó volt a hangulat, jó volt együtt énekelni a székely himnuszt.

Stabil tagja vagy a magyar válogatottnak. Nem tartasz attól, hogy kicsit távol kerültél a szakvezetés szeme elől? Továbbra is számítasz a válogatott meghívókra?

Tavaly is az Erste Ligában játszottam és nem volt kérdés az, hogy beválogatnak, vagy sem. Nem érzem, hogy bármiben is változna a játéktudásom azáltal, hogy itt játszom, sőt, ugyanabban a ligában egy top csapatban játszhatok. Természetesen a teljesítmény alapján fog dönteni a szövetségi kapitány és kiválasztani a legjobb 22 játékost, aki készülhet a világbajnokságra. Remélem most már lesz világbajnokság, hiszen kétszer is elhalasztották. Még bőven érzek erőt magamban, hogy a válogatottat segíteni tudjam, úgy gondolom, ott a helyem.

A világbajnokságon a román csapattal is szembe fogsz találkozni több csapattársaddal is a soraiban. Szóba került már az öltözőben ez a furcsa helyzet? Hogyan készülsz erre a különleges rangadóra?

Egy román-magyar összecsapás bármilyen sportágban mindig plusz érzelmi töltetet ad a szurkolóknak és a játékosoknak is. Persze, már szóba került egyszer-kétszer ez a meccs, egymást cukkoltunk, hogy majd egymás ellen fogunk játszani és ki fog nyerni, ki fog gólt lőni. A világbajnokság nagyon nehéznek ígérkezik, összeérett a Divízió 1 A és B csoportjának mezőnye a legjobbak mezőnyének hátsó felével. Van 8 olyan csapat, akik közül nem igazán lehet megsaccolni azt sem, hogy ki lehet feljutó, vagy kieső. Szoros a mezőny, az akkori heti forma fogja eldönteni, melyik két csapat jut fel és melyik pottyan ki. Látjuk azt, hogy a román válogatott is sokat fejlődött köszönhetően az erdélyi hokisoknak és a honosításoknak is. Bombaerős román válogatottat kell legyőznünk majd Szlovéniában, de nincs könnyű ellenfél, kemény világbajnokságon mutathatjuk meg, hogy mire vagyunk képesek.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Ha az Erste Ligában kellene az esélyeket megtippelned, mit mondanál, kik lesznek ott az élmezőnyben?

Inkább azt tudnám megmondani, hogy melyik az a két csapat, amelyik kicsit le van szakadva. A Fehérvári Titánok és a Dunaújváros nagyon fiatal, rutintalan kerettel tudott nekivágna az idei szezonnak. Tanulóév lesz nekik, rengeteg ügyes fiatal fog sok játékidővel jégkorongozni. A Győri ETO a tavalyi Vasas gerincéből alakult. Az elmúlt években láttuk, hogy folyamatosan lépésről-lépésre haladtak előre, tavaly a Brassóval hatalmas csatában maradtak alul hetedik mérőzésen és az idei szezonkezdeten is csak egy góllal tudta őket megverni a Ferencváros. Ők még fognak komoly meglepetéseket okozni. A többi csapat nagyon együtt van, egyenrangú partnerei lehetnek egymásnak. Szinte lehetetlen megmondani, ki lesz a top 3, a top 4. Ez jó dolog, hiszen izgalmas lehet a bajnokság és nincs előre lejátszott mérkőzés.

Van olyan csapat, amelyik ellen kiemelten készülsz?

Mindenki ellen ugyanúgy készülök, és ugyanúgy szeretnék gólt lőni és győzni. Persze, a top csapatok ellen, vagy az erősebbnek vélt csapatok ellen mindig jobb érzés betalálni. Bízok benne, hogy minél több csapat ellen tudok eredményes lenni.

Egy könnyedebb kérdés. Tudjuk, hogy a feleséged népszerű influenszer. Számíthatunk arra, hogy Csíkszeredában járva készül a városról, a csapatról is műsor?

A párom influenszer, van egy Youtube-csatornánk, emellett van egy vállalkozásunk is. Valódi üzletasszony, rengeteg mindent koordinál, talpraesett, belevaló nő. Akárhol játszottam idáig, akárhol éltünk, az aktuális témákat megosztottuk a követőinkkel. Biztos, hogy lesznek az erdélyi túrákról vlogok. Két hét múlva jönnek, ha minden jól alakul és várhatóan készül videó is.

(Borítókép: Csíkszeredai Sportklub | Pál Zoltán)

Kapcsolódók

Kimaradt?