Kedden és szerdán lezajlott a labdarúgó Bajnokok Ligája rájátszásának első fordulója, a jövő heti visszavágók után pedig az is kiderül, hogy melyik nyolc csapat lesz ott a nyolcaddöntőben az alapszakaszból már kvalifikált Arsenal, Bayern München, Liverpool, Tottenham, FC Barcelona, Chelsea, Sporting Lisszabon és a Manchester City társaságában. Izgalmakban tehát nincs hiány, viszont legalább ugyanannyira izgalmas megvizsgálni, hogy egyáltalán hogyan jutott el oda a futballvilág, hogy a közönség olyan meccseken szurkoljon kedvenceinek, amelyek két évvel ezelőtt még nem is léteztek a versenynaptárban. A válasz röviden: a pénz. Bővebben: bonyolult folyamatok zajlanak a háttérben, amelyeket alapvetően a FIFA meg az UEFA alakít, de természetesen figyelembe kell venni a piac folyamatos változásban lévő sajátosságait is. Aki behatóbban érdeklődik a háttérben folyó globális, a futball világát alapjaiban átalakító történések iránt, annak ajánlott egy pillantást vetni a Deloitte múlt héten közzétett éves tanulmányára, amely a sokatmondó Football Money League címet viseli, és amely a futballklubokat rangsorolja az összes pénzügyi művelet nyomán származó bevételek alapján.

Nem újdonság, hogy az elmúlt években egyre gyakrabban hallani panaszokat az érintettek részéről, miszerint a versenynaptár egyre telítettebb, edzők és játékosok egyaránt beszélnek arról, hogy mennyire megterhelő – különösen az európai topligák esetében – ebben a feszített tempóban tartani a frontot, mert nem ritka az olyan helyzet, hogy egy adott klub, amely több belföldi és nemzetközi sorozatban érdekelt, két-háromnaponta kénytelen meccseket játszani. Itt rögtön bejön a képbe a felvezetőben említett mozzanat, miszerint az UEFA gyökeresen átalakította az európai kupasorozatok lebonyolítási rendszerét, ezért most már egy plusz rájátszáskörben is pályára kell lépni bizonyos csapatoknak, nem beszélve arról, hogy már az alapszakaszban eleve több mérkőzést játszanak a klubok. A szóban forgó Deloitte-kutatás rámutat, hogy a formátumváltással a közvetítési jogdíjakból a 2024-25-ös szezonban tíz százalékkal több pénz folyt be, mint az előző idényben, így a klubok bevételi forrásait tekintve a jogdíjak a második legfontosabb tételt képezik, egészen pontosan 38%-ot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a több meccs miatt a résztvevő csapatoknak az UEFA tavaly összesen 3,3 milliárd euróra rugó díjat juttatott, ami jelentős növekedés az előző idényben kiosztott 2,7 milliárdhoz képest. Egyértelmű tehát, hogy a klubok e téren anyagilag mindenképp jól járnak, a kérdés viszont az, hogy ez mennyire nyomja rá a bélyegét a játékosok által a pályán nyújtott teljesítményre.

Ami viszont talán a legérdekesebb, hogy a tavalyi idény adatait elemezve, világosan kirajzolódik az a tendencia, miszerint most már nem a szó valódi értelmében vett futball volt a legfőbb bevételi forrása a világ legnagyobb klubjainak. Előbb azonban vessünk egy pillantást a rangsorra, amelyből kiderül, hogy jelenleg mely csapatok uralják a mezőnyt, az aktuális pénzügyi teljesítményük alapján legalábbis. Az első helyen továbbra is a Real Madrid áll, a spanyol klub 1,16 milliárd eurós bevétellel zárta a tavalyi évet, ez 11%-kal jelent többet a tavalyelőtti összeghez képest. Érdekesség, hogy mindeddig csupán a Realnak sikerült megugrania az egymilliárdos küszöböt, de a jelek szerint ez a tendencia növekvőben van. A második helyről ezúttal az FC Barcelona letaszította a Manchester City-t, a katalán klub 975 milliós bevételt könyvelhetett el, és itt fontos megjegyezni, hogy ez az összeg nagy valószínűséggel magasabb lett volna, amennyiben a klub nem lett volna kénytelen a Camp Nou felújítási munkálatai miatt a tavalyi szezonban „albérletben” játszani.A harmadik helyen a Bayern München zárta a tavalyi évet, a bajor sztárklub 861 millió eurót termelt, míg a története első BL-trófeáját megnyerő Paris Saint-Germain 834 millió euróval a negyedik. A következő hat csapat viszont kivétel nélkül angol, és ha az arányokat vesszük figyelembe, akkor bizonyítást nyer a tétel, miszerint a Premier League továbbra is a világ legerősebb bajnoksága, amely a legtöbb érdeklődőt vonzza. Olyan klubok, mint a Liverpool, a Manchester City, az Arsenal, a Manchester United, a Chelsea vagy a Tottenham képesek felvenni a versenyt olyanokkal, mint az első négy helyen záró együttesek. Olasz csapat nem fért bele ezúttal a top tízbe, 11. helyen áll az elmúlt idény BL-döntős Internazionale Milano 537,5 millió eurós bevétellel, majd a 15. és 16. helyen található még két olasz nagymúltú klub, az AC Milan (410,4 millió) és a Juventus (401,7 millió).

A statisztikából kiderül, hogy az első húsz helyen végző klub összesített bevételei a 2024-25-ös idényben 12,4 milliárd eurót tesznek, ez pedig 11%-ös növekedést jelent az előző idényhez képest. Hatalmas pénz, kétségtelen, de miből is származik konkrétan ez a csillagászati összeg. A Deloitte kutatása három kategória alapján osztályozza a klubokhoz befolyó bevételeket: az egyik a már említett közvetítési jogdíjak, ezen felül a kereskedelmi bevételek és a meccsnapi bevételek jelentik a referenciát. A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a csapatok a legtöbb pénzt a kereskedelmi tevékenységgel kaszálják, ráadásul itt tapasztalható a leghangsúlyosabb növekedés az elmúlt három év mérései alapján. Lefordítva, a mezek és egyéb termékek, a szponzori szerződések, de a stadionok egyéb célra való bérbeadása (pl. koncertek, rendezvények) hoz átlagosan a legtöbbet a kasszába, egészen pontosan a bevételek kb. 43%-át, azaz a top 20 klubjaira lebontva, átlagosan 265 millió eurót. Ebből is látszik, hogy azok az egyesületek, amelyek valóban nagy múltra tekintenek vissza, ma már sokkal inkább működnek brandként, mint sportklubként, ebből pedig jelentős bevételre tesznek szert, még akkor is ha a csapat teljesítménye egy adott idényben messze elmarad az elvárt standardtól. Legjobb példa erre a Manchester United, amely annak ellenére végzett a nyolcadik helyen 793 millió eurós mérleggel, hogy az elmúlt négy évtized legpocsékabb teljesítményét nyújtotta a pályán, ráadásul az európai porondon való szereplésről is lemaradt, így a közvetítési díjakból származó bevétele is megcsappant.

Ami a meccsnapi bevételeket illeti, az elmúlt években ez is igazán érdekes átalakuláson ment át. Próbált már valaki jegyet szerezni egy Real Madrid, Bayern München vagy Liverpool-meccsre? Nos, nem teljesen lehetetlen küldetés, viszont annyi biztos, hogy igencsak mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki egy hasonló élményben szeretne részesülni. Rég lejártak azok az idők, amikor az ember meccs előtt egyszerű szurkolóként odasétált a pénztárhoz és jegyet váltva simán beállt egy lelátóra önfeledten ordítani. Most már az esetek többségében erre szakosodott turisztikai ügynökségeken keresztül lehet belépőt vásárolni, ami nem csak egyszerűen a meccsről szól, hanem akár több napos, city break-jellegű élményt kínál, amelyben stadiontúrák és egyéb kísérőprogramok is helyet kapnak, na meg a sky boksz-élmény. Nagyon jól hangzik, egyetlen apró szépséghiba, hogy egy ilyen jellegű kalandért nagyon mélyen a zsebbe kell nyúlni, több száz, de inkább ezres nagyságrendben mérik az élményt, természetesen euróban. Akkor pedig joggal tevődik fel a kérdés, hogy mi felé tart napjainkban a kedvenc sportunk? A kibontakozó tendenciákból egyértelműen kirajzolódni látszik, hogy egyre inkább az üzleti szempontok jelentik a fő tájékozódási pontot. Folyamatosan bővülő meccsnaptár, ami túlhajszolt játékosokat jelent, egyre drágább belépők és szurkolói termékek, viszont folyamatosan növekvő bevételek, aminek láttán a klubtulajdonosok nyilván örömmel dörzsölik kezüket. Két lényeges dolog viszont egyre inkább háttérbe szorul a jelek szerint: maga a futball és a szurkolók, ami nélkül ugye ez a sportág sehol sem lenne. Majd a végén kiderül, hogy abszolút értékben mennyi is az a pénz, amivel ezek kiválthatók.