Már ifjúsági versenyzőként is messze repült kezéből a súly, a diszkosz és a kalapács, most a 75-80 éves sportolók kategóriájában nyert aranyérmeket Fülöp Csaba. A Marosvásárhelyi VSK sportolója a kezdetekről, focis pályafutásáról és a katonai tisztség visszautasításáról is mesélt a Maszolnak.

Fülöp Csaba 1946-nan született Marosvásárhelyen. Egész életét a város környezetében töltötte, itt ismerkedett meg a sportélettel is. Amint korábban beszámoltunk, a múlt hétvégi, bukaresti országos bajnokságon négy kategóriájában is első helyet szerzett a Marosvásárhelyi VSK-t képviselve, hosszú életút vezetett ehhez a sikerhez.

„Az egyetem udvarán nőttem fel, ahol egy kisebb méretű futballpálya volt. Gyerekként rendszeresen a közelében mozogtunk. Egyik nap láttam, hogy az atléták futnak, mert a saját pályájukat abban az időszakban valamiért lezárták és csak ott tudtak edzeni. Nagy Vilmos tanárúr megengedte nekem, hogy én is fussak. Miután befejeztem, megkérdezte, hogy hívnak. Mondta, ismeri bátyjámat és édesapámat megkérte, hogy engedjenek atletizálni. Így indult az én sportkarrierem” – emlékezett vissza a kezdetekre Fülöp Csaba.

Egy idő után unni kezdte a futást, s megpróbálkozott a súlylökéssel. Tanára látta, hogy jól menne neki ez a versenyszám is, s elhatározta, hogy tízpróbázót csinál belőle. Nem is lett volna a marosvásárhelyi sportolónak gondja ezzel az ötlettel, ha tudott volna rudat ugrani. Mivel az semmiképpen nem ment neki, maradt számára a súlylökés, mint lehetőség, el is kezdett ifjúsági megyei versenyekre járni. Ott rendszeresen megmérettette magát a néhai Nagy Jóskával, aki rendszeresen legyőzte őt. Idővel abbahagyta a dobószámot és vele együtt az atlétikát is, hamarosan ugyanis megszerette a labdajátékokat.

Irány a futballpálya

„Nekifogtam a kézilabdának és a focinak. Hosszabb távon utóbbit választottam, előszőr a Hargitához, aztán az Armata Maros (későbbi Marosvásárhelyi ASA – a szerk. megj.) csapatához kerültem, időközben elvégeztem a szerszámlakatos szakot. Miután kinőttem az ifjúsági korosztályból, azt ajánlották nekem, hogy maradjak náluk játszani, de ahhoz be kellett volna állnom katonának, valamilyen tiszti pozicióba. Elutasítottam a lehetőséget” –emlékezett vissza döntésére Fülöp Csaba.

1965-től a Viitorul csapatában volt aktív játékos félprofiként, ott is fejezte be focis pályafutását, amely mellett szerszámkészítőként is dolgozott.

Vissza a dobáshoz

Közel ötven évvel az elmesélteket követően jött számára a visszatérés lehetősége egy patikus asszony által, akinek a lánya szintén sportol. Ő ajánlotta neki a lehetőséget, hogy dobószámokban elinduljon veterán sportolóknak kiírt versenyeken, ő pedig élt is vele. Egyik eszköz sem volt számára ismeretlen, ugyanis fiatalként mindegyiket kipróbálta. Előkerült újra a diszkosz, a súly és a kalapács, ezekben a versenyszámokban indult a múlt hétvégén lezajlott országos bajnokságon is.

„Májustól augusztusig majdnem minden második nap fent voltunk a pályán, a bajnokság előtt pedig már minden nap mentünk edzeni. Nagyon nehéz volt addig, amíg visszarázódtak az ízületek, de nekem megérte, mert egészen jól érzem magam, amikor mozgok” – tért ki arra is a veterán atléta, hogy számára versenyzés már nemcsak az eredmények miatt, hanem egészsége megőrzéséért is fontos.

Nagy élmény számára találkozni a régi ismerőseikkel és a megnyert számok után a dobogó tetején állni. A veterán versenyek esetében a mezőnyt öt évenként osszák korcsoportokra, Fülöp Csaba tehát a 75-80 évesek kategóriájában indult.

Úgy érzi, az országos bajnokságon egyes számokban, például diszkoszvetésben tudott volna huszonegy méternél többet is dobni, ha a lábai engedik, hogy forgást csináljon.  Összeségében elégedett elért eredményeivel, hiszen minden eszközt helyből dobva is győzni tudott.