„Amit én megéltem négy-öt nap alatt az fantasztikus élmény volt” – mondta Kádár Zoltán, miután hazatért a Budapesten rendezett atlétikai világbajnokságról. A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa már tucatnyi világversenyen részt vett, és bevallása szerint ez a mostani csúcsesemény „majdnem felért” egy olimpiával.

„Annyi a különbség, hogy itt egyetlen helyszín van, de ugyanakkor nagyon sok szakág van az atlétikában” – mutatott rá a Maszolnak a korábban ötkarikás játékokról is tudósító rádiós sportújságíró. Kiemelte, hogy az új atlétikai központban szinte minden nap telt ház volt. Noha a tévéközvetítéseken azt látszott, hogy a felső sorokban kevesen vannak, az csak azért történt, mert onnan a tömeg „levándorolt” a közbelső folyosóra, és ott álltak tömött, hármas-négyes sorokban. Mindezt, hogy közelebb legyenek a pályán zajló eseményekhez.

Kádár jómaga is többször lement a sajtó számára fenntartott helyekről. Nekik bár volt külön kijelző képernyőjük, amelyen változtathatták, hogy éppen mit nézzenek a különböző szakágak közül, de mint mondta: „sokkal jobb volt a hangulat lemenni a nézők közé.”

Rámutatott, hogy bár a tévé képernyőjén keresztül sokkal jobban át lehet látni egy atlétikai versenyt – főleg, amikor egyszerre több próba is zajlik –, de teljesen más ugyanazt átélni a helyszínen. „Megélni a hangulatot, átérezni a sportolók feszültségét. Megélni azt a csendet amikor sprint futószámok rajtjánál 35 ezer ember teljesen elnémul, és csak a versenyt indító bírónak a hangja hallatszik. Utána eldördül a lövés, és csak akkor kezd el szurkolni a közönség. Az valami fenomenális érzés” – ecsetelte.

Újságíróként és sportbarátként is nagy élmény volt számára a seregszemle. „Látni Gianmarco Tamberi magasugró győzelmét. Olyan körülmények között, hogy alig jutott be a döntőbe. A döntőben aztán meggyőző fölénnyel utasított maga mögé mindenkit. És az a show, amit ő ott leművelt. És nem csak az olasz szurkolókkal, hanem bármilyen nemzetiségű szurkolóval” – idézte fel Kádár.

„Itt mindenki szurkol mindenkinek”

Kiemelte, hogy az atlétikasportban a szurkolás is teljesen más, mint egy csapatsportágnál, ahol az egyik szurkolótábor az egyik félnek drukkol, és esetleg pfujolja a másikat. „Itt mindenki szurkol mindenkinek, függetlenül attól, hogy éppen milyen nemzetiségű szurkoló nyeri meg a versenyt hatalmas tapsot kap. Még az utolsó helyen célba érő sportolót is hatalmas tapssal fogadják” – mutatott rá.

Az atlétikában ugyanis már önmagában a vébén való részvétel is óriási teljesítmény, rengeteg munka van egy döntős kvalifikáció mögött is. De tudják-e ezt a nézők is? Kádár szerint a budapesti vébére a világ minden pontjáról összesereglettek a nézők. Valamilyen szinten az atlétika átlátható sport, de az azért nem biztos, hogy mindenki érti, hogy mennyi a kvalifikációs szint ott a versenyen, vagyon ügyességi számok esetében tizenketten juthatnak be a döntőbe, de ha egyforma a pontszámuk vagy időeredményük akkor tovább engednek egy 13-at is. „Vagy ugye a futószámok esetében nyolcan kerülhetnek be a döntőbe. Azt ugye sejtik, mert a kivetítőkön mindig megjelentek a legfontosabb információk, de ha kezdetben nem is értettek az atlétikához ott folyamatosan felvették a hangulatot. Nagyon jó volt a műsorbemondás, de mondhatjuk úgy is, hogy műsorvezetés, mert rendesen kommentálták a futamokat. Egy idő után a közönség csak megtanulta, átérezte és megértette mi történt” – mondta Kádár.

Normalitást jelző eredmények

„Azt hiszem olyan hatalmas meglepetések nem történtek a világbajnokságon. Nyilván volt egy-két baki. Mint amikor az utolsó pillanatban a hollandok elveszítettek két aranyérmet. Voltak olyan versenyszámok, ahol a favorit éppen nem tudta a csúcsformáját hozni. Nem mondom, hogy voltak abszolút meglepetés győzelmek, inkább úgy mondanám, hogy néhány szakág esetében voltak meglepetés vereségek” – értékelte a látottakat.

Kádár szerint a romániai és a magyarországi atléták eredményei valahol a „normalitást jelzik”. „Kicsit meglepetésnek tartom Alina Rotaru-Kottmann távolugrásban szerzett bronzérmét, habár neki az idén már sikerült egy nagyon jó ugrása. Azt kell tudni, hogy ha jól tudom a hölgy évek óta Németországban él és ott edz, szóval nem éppen a román sport terméke. Elég kevés román sportoló jutott ki a vébére. Magyarországnak volt 31 sportolója, plusz a rendezői jogán még indíthatott ugyanannyit. Azt mondom, hogy az a bronzérem Halász Bencétől kalapácsvetésben megsüvegelendő teljesítmény. Talán Márton Anitától vártak volna egy döntős helyezést, de ezen kívül a magyar sportolók hazai közönség előtt szerintem túlteljesítettek. Jó néhány országos csúcsot megdöntöttek, jó néhány elődöntős helyezésük volt. Látszott rajtuk, és érződött, hogy mennyit jelent számukra, hogy rokonok, ismerősök, barátok, hazai közönség előtt versenyezhetnek” – vélekedett.

„Megmutatták, hogy hogy kell egy ilyen versenyt megszervezni”

A szervezés pedig Kádár Zoltán szerint tökéletes volt. „Azon az egy kis golfkocsis baleseten kívül én nagyon bakiról nem tudok, és ugye az se a szervezők bakija volt. Azt hiszem ennyi belefér egy ilyen szervezésbe” – mondta. Hozzátette, az újságírókat tökéletesen kiszolgálták a munkájuk végzésében, minden nagyon jól meg volt oldva. „Minden sportolónak végig kellett menni ezeken a vegyes zónákon, és ha valaki interjút kért tőle általában megálltak. Nyilván voltak nagyobb sztárok, vagy éppen nagyon csalódott sportolók, akikkel nem lehetett interjút készíteni, de az a saját döntésük volt. Újságírói szempontból le az összes kalappal” – ecsetelte.

Megjegyezte azt is, hogy környezetbarát is volt a szervezés. Például minden sajtós kapott egy kis kulacsot, amit a kutakból feltölthetett friss vízzel. Ezáltal jóval kevesebb műanyag-palack fogyott el. „Úgy láttam, hogy a többség élt ezzel a lehetőséggel. Úgymond kicsit zöldebbek lettünk mi is. De amúgy az egész vébére ez volt a jellemző, a visszaváltható sörös- vagy üdítős poharakkal. Én azt mondom, hogy tökéletes versenyt szerveztek. Megmutatták, hogy hogy kell egy ilyen versenyt megszervezni. Nem utolsó sorban a nézők számát tekintve is, mert azért nem mindegy, hogy félház vagy teltház van a versenyen” – osztotta meg a tapasztalatait Kádár.

Meggyőződése, hogy ez az új atlétikai központ Budapesten, és maga a világbajnokság nagyon nagy lendületet ad majd az atlétikának Magyarországon. Meg fogja növelni a sportolók számát. „Ott volt a gyaloglás, a maraton. Csodálatos útvonalon rendezték. Több mint száz országból voltak nézők és látták azt. Ilyen egy igazán jó sportmarketing. Én azt mondom, hogy ebből csak tanulni lehet bárkinek. És nem véletlen, hogy román sportberkekben mondhatni nyálat csorgatva tekintettek a budapesti világbajnokságra, és feltették a kérdést, hogy Románia vajon miért nem rendez egy hasonló rendezvényt” – summázta az erdélyi rádiós.