Remek eredményeket ért el már idén a Budaörs csapatával Dari Helga, a továbbiakban egyéniben is sokat szeretne fejlődni. Gyerekkorában Konstanca és Budapest között kellett választania, végül a magyar főváros mellett döntött. Sosem fogja elfelejteni nagykárolyi edzőjének és szülővárosának a támogatást, úgy érzi, anélkül nem tudott volna ennyire magas szintre jutni. Amikor teheti, mindig szívesen látogat haza.

Dari Helga Nagykárolyban született 2002-ben. Hétévesen kezdett el asztaliteniszezni, néhány évvel később már kisebb megyei versenyeken indult, majd következett az országos mezőny. Tizenhárom éves korától játszik Budapesten, ahol az elmúlt időben is remek eredményeket ért el csapatszinten. Jelenleg nemcsak a Budaörs, hanem nagykárolyi klubja színeiben is játszik.

– Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy Magyarországra költözz? Ha jól tudom, Konstancára is mehettél volna, de nem azt választottad.

– Megkerestek azon a nyáron a helyi klubtól, amikor betöltöttem a tizenhármat. Nagyon szerették volna, ha odaköltöznék és az olimpiai központban készülnék együtt a többiekkel. Ott voltak a szüleim is, velük is beszélgettek. Nehéz lett volna Nagykárolyról Konstancára elköltözni tizenhárom évesen. Összesen két hetet lettem volna otthon egy évben, egyet nyáron és egyet karácsonykor.

Jött egy másik lehetőség Budapestről, ami nekem és a szüleimnek is tetszett. A nagymúltú Statisztika nevű klubtól kerestek meg, minden szempontból jobbnak tűnt, mint a konstancai ajánlat. Közel van Nagykárolyhoz, hétvégente haza is tudtam menni.

– Sikerült-e hamar beilleszkedned a klubhoz és megszokni az ottani légkört?

– Mindig nehéz egy ilyen helyzet, főleg ennyire fiatalon. Az elején három évig úgy működött, hogy egy hetet voltam Budapesten, egy hetet otthon, iskolában. Folyamatosan váltogattam a kettőt, véglegesen akkor költöztem fel, amikor elkezdtem a kilencedik osztályt. Minden szempontból nehéz volt, az elején kicsit furcsán néztek rám, mint külföldire. Egy idő után viszont ők is befogadóak lettek és segítettek mindenben, tehát jó lett a légkör is.

– Az utánpótlásban eltöltött éveid után mennyire volt könnyű átváltani a felnőtt korosztályra, ami a játék szintjét illeti?

– Korábban nehéz volt serdülőből átkerülni az ifibe, utána viszont segítség volt, hogy a 19 éven aluliak korosztályából nem egyből a felnőtt mezőnybe kerültem, hanem U21-es kategóriában versenyezhettem. Sajnos mostanra már kiöregedtem abból is. Kezdetben az a cél a felnőtteknél, hogy tapasztalatot szerezzek és fejlődjek. Most ezen vagyok, úgy érzem, jól haladok.

– Sokáig a Statisztikánál játszottál. Mikor figyelt fel rád a Budaörs, és könnyű volt-e igent mondanod nekik?

– Már tizenhat évesen is megkeresett a Budaörs. Megbeszéltük viszont a Statisztikával, hogy amíg befejezem a gimnáziumot és betöltöm a tizennyolc évet, addig náluk fogok játszani. Az első megkeresésre tehát sajnos nemet kellett mondanom. Ahogy betöltöttem, újra tárgyaltunk. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Magyarország legjobb klubja megkeresett.

Jelenleg is mi vagyunk az elsők az országban, az utolsó négy évben mi nyertük meg a magyar bajnokságot. Olyan nevek vannak a csapatban, mint Póta Georgina, Madarász Dóra, Fazekas Mária, akik közül mindenkire felnéztem. Mindenképp élni szerettem volna a lehetőséggel.

– Idén sikerült megnyernetek az Európa-Kupát, a szezon elején számítottatok-e arra, hogy ilyen magasra tudtok jutni?

– A klubnak ez a huszonharmadik éve, amikor különböző nemzetközi kupában játszik. Volt már korábban sok ezüst- és bronzérem, az arany még soha nem jött össze. Év elején elindultunk egy szuperligában is, hogy mindenképpen legyen érem. Nagyobb esélyt láttunk arra, hogy ott fogunk aranyat szeretni, ez végül nem jött össze.

Odatettük magunkat az Európa-kupában, szoros meccseket játszottunk itthon és idegenben is, de végül sikerült megnyernünk. A klub idén száz éves, ennél szebben nem is tudnánk megünnepelni.

– A spanyol csapat elleni döntőben te is szerepet kaptál. Hogyan élted meg a saját mérkőzéseidet?

– Szerintem ezen a döntőn volt kint eddig a legtöbb szurkoló. Hálás vagyok a csapatnak, hogy bízott bennem és lehetőséget adott nekem a döntőben. Az ellenfél kínai játékosa ellen kezdtem, ehhez nem kötött jó élmény. Tavaly nyáron már találkoztam vele, villámgyorsan kaptam ki tőle.

Most egészen jól kezdtem, meg is nyertem az első szettet, még a harmadikban is vezettem, utána viszont szerintem győzött a rutin. Sajnálom, hogy az én meccseimmel nem tudtam a döntőben hozzátenni a sikerhez, de nyert a csapat, összeségében nagyon jó érzés volt ezt megélni,

– Miben kellene szerinted a legtöbbet fejlődni a folytatásban?

– Leginkább mentálisan kéne, minden pont azon múlik, ki van ott jobban fejben és ki tud teljesen koncentrálni. Nekem ezzel van a legnagyobb bajom. Ha néha nagy különbséggel vezetek a meccseimen, fejben néha kihagyok és magamra hozom az ellenfelet, ebben kellene a legtöbbet fejlődnöm.

– Régebb gyakran jártál haza Nagykárolyba. Manapság mennyi lehetőséged van hazalátogatni?

– Mivel a nagykárolyi csapatban is játszom, júniusban döntőt fogunk játszani a Steaua csapata ellen. Zsúfolt a programom, de amikor tehetem, hétvégente hazalátogatok, bemegyek a terembe, játszok a kisebekkel. Ha nincs a helyi klubom és a helyi edzőm, valószínűleg most nem lennék itt, rengeteget köszönhetek nekik, ezt soha nem fogom elfelejteni.