banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Elkészült a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum sporttörténete

„Egyszer az életben az iskoláért!” – fogalmazta meg Killyéni András sporttörténész szerzőtársai, Páll Szabó Ferenc történész és Boros Miklós sportújságíró nevében is, hogy mi motiválta hármasukat abban, hogy nekiveselkedjenek, és megírják a Báthory István Elméleti Líceum – és jogelőd intézményei – sporttörténetét.

A hét elején mutatták be Kolozsváron a sajtó képviselőinek a Testnevelés és sport a Farkas utca 2. szám alatt című kötetet. A szerzők – dr. Killyéni András sporttörténész, Páll Szabó Ferenc történész és Boros Miklós sportújságíró, mindhárman a jeles kolozsvári tanintézmény egykori diákjai – már a címben ügyesen megoldották azt a problémát, amit az évszázadok során egymást váltó intézmények, iskolanevek jelentettek volna. Hisz a Farkas utca 2. szám alatt 1579-ben alapított jezsuita iskola a változó idők változó rendszerei alatt sok nevet viselt, viszont egy dologban mindvégig konzekvens maradt: a kolozsvári magyar ifjúságot nevelte testben és lélekben. Az iskola falai között zajló lelki, szellemi nevelést számtalan monográfia, iskolatörténet feldolgozta, de az ifjúság testnevelés- és sportoktatásával még senki sem foglalkozott, így a Páll-Killyéni-Boros szerzői gárda kötete egy valós hiányt pótol.

A Lyceum Alapítvány és az Exit Kiadó gondozásában megjelent, igényes kivitelezésű 160 oldalas kötet három (de inkább négy) részre tagolható. Először Páll Szabó Ferenc tollából egy mesterien megírt „általános” iskolatörténetbe futunk bele, aki úgy önti ránk az évszámokat és neveket, hogy nem is bánjuk. A történelmi bevezető erőssége, hogy utalás, félmondatok szintén már a kezdetek kezdetén érezzük benne a „sportos lendületet”.

Killyéni András és Páll Szabó Ferenc | A szerző felvételeiA könyv gerincét az 1818 és 1978 közötti, 160 éves időszakot felölelő iskolai sporttörténet jelenti, ez Killyéni András kutatómunkáját dicséri. A kolozsvári sporttörténésznek már van tapasztalata ezen a téren, hiszen – mint a Maszol kérdésére is felidézte – a Kolozsvári Református Kollégium sporttörténetének megírása indította el ezen a pályán. „Fellapozva azt a munkát, összehasonlítva a Báthory sporttörténetével, látom, hogy ideje volna azt is újra kiadni. Amúgy a legfontosabb különbség a két kolozsvári iskola között, hogy míg a reformátusok esetében az 1948-as államosítással megszűnt, elsorvadt a magyar oktatás és csak 1990 után indult újra a magyar nyelvű képzés, addig a Báthorynál jogfolytonosságról beszélhetünk” – fogalmazott Killyéni András. Tőle tudtuk meg azt is a sajtótájékoztatón, hogy a kötet ötletgazdája Vizi Imre, a Báthory volt aligazgatója, matematikatanára, a román kosárlabda-válogatott volt tagja volt, az ő felkérésének tettek eleget a szerzők, amikor vállalták a feladatot.

A kötet külön fejezetet szentel a híres 1973-as generációnak: ezen az évfolyamon olyan négy klasszis sportoló is tanult, aki országos, sőt világviszonylatban is jegyzett eredményeket tudott felmutatni. Zörgő Éva (gerelyhajítás), Pap János (vívás), Szabó Pál (vívás) és Mike Klára (gyorskorcsolya) személyének és teljesítményeinek bemutatása még gazdagabbá teszi a munkát. Ebben a kategóriába sorolnánk Hoch Sándor, Egyed Emese és Panek Kati visszaemlékezését is, akik személyes hangvételű írással elevenítik fel a ’70-es évek hangulatát.

Boros Miklós interjút ad az Erdély TV-nek

A gazdagon illusztrált könyv záró fejezetét Boros Miklós sportújságíró írta, neki a bőség zavara okozta a legnagyobb fejtörést, hiszen töméntelen mennyiségű forrásanyagból kellett dekantálnia azt az információt, ami az elmúlt 30 éve történéseit leginkább megragadja.

Mint elmondták, a most csak a sajtónak bemutatott kötetet szeretnék – ha a járványhelyzet engedi – a nagyközönség, a iskola jelenlegi és volt diákjai számára is bemutatni.

Kapcsolódók

Kimaradt?