A szablyavívás kultúráját és magyar technikáját éltetik Sepsiszentgyörgytől Csíkszeredáig

„Nemzeti örökségünk a magyar szablyavívás művészete” – vallja a 2015-ben létrejött székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola, amelynek csapata kedd este tartott gyakorlati bemutatóval egybekötött ismertetőt Csíkszeredában. Szablyát ragadtunk magunk is a helyszínen.

Hitvallásuk, hogy azt a tudást, amelyet a magyarok ősei sokszor életük kockáztatása árán is megőriztek, kötelességük feleleveníteni, éltetni és méltóképpen továbbadni gyerekeinknek, az utókornak – fejtette ki a csíkszeredai bemutatkozón Imreh-Marton István, a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola vezetője.Mint az a vetített, kultúrtörténeti bemutatkozóból kiderült: a 2015-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult vívóiskola legfőbb erénye a hitelesség. Mesterük a „kardvívás tábornoka” néven ismert Pézsa Tibor olimpikon, világbajnok kardvívó, tőle tanulja a csapat a Borsody László őrnagy által kidolgozott, hiteles, katonai szablyavívó módszert, a Borsody-módszert – melyet immár Csíkszeredában is oktatni szeretnének.

Ugyan a szablya történetét az egyetlen nem földben fennmaradt tárgyi örökség, az úgynevezett Attila-kardig, illetve a hunokig visszavezette előadásában, Imreh-Marton István nyomatékosan leszögezte: az iskola „nem nyilatkozik” az ősmagyarok szablyavívásáról, mivel „nem voltunk ott, és semmilyen följegyzésből nem tudhatjuk biztosra”.A sepsiszentgyörgyi csapat tagjainak bemutatóival tűzdelt ismertetőn megtudhattuk: keddenként immár Csíkszeredában is annak a katonai szablyavívásnak az elemeit lehet elsajátítani, amely a mai modern vívósport alapjait képezi, és mint ilyen, az olimpiákon is megállta a helyét: 54 éve nem találtak legyőzőre a magyar vívók.

Kuriózumok a büszkeséghez

Az előadáson hüledezve hallhattunk számos olyan szablyavívás-kultúrtörténeti információt, amely tények szintjén szögezi le: magyar, székely embereket becsülnek meg világszerte azért, hogy a történelem során birodalmak vagy országok katonai lovasságát szervezték meg, miközben itthon emléküket alig ápoljuk.

Így van ez Gidófalvi Czetz Jánossal is, akit Argentina ünnepel, de Erdélyben csak Gidófalván, „egy eldugott szoba eldugott kis faszobrocskája” őrzi emlékét. Szó esett többek között a csángóknak kegyelmet kijáró Hadik András logisztikai-stratégiai érdemeiről, akinek Hadikfalva és Andrásfalva testvértelepülés-nevekkel mondott köszönetet a csángóság. De arra is fölkaphattuk a fejünket: a mai francia könnyűlovasság nevében ma is őrzi a huszár nevet („Regiment de hussards”), mi több: ékes francia akcentussal éneklik ma is himnuszukat, a Bercsényi-indulót, immár közel háromszáz éve:

De fölvillant az egykori kolozsvári vívóiskolák világa is, vagy Liszt Ferenc szablyához fűződő gondolatait hallgathattuk idézetekben, és a vívóiskola „családfáját” is láthattuk. A székelyföldi csapat ugyanis bevallottan olyan vívóhagyományt követ, mely dokumentumok által igazoltan mesterről mesterre hitelesen nyomon követhető a Pesti Nemzeti Vívóintézetig (1825), és a kolozsvári Viadaliskoláig (1824). 

Utóbbi különben abban is megelőzte Európát, hogy először itt alakult meg a közrangú, tehetséges vívódiákok számára nemesek által támogatott ösztöndíjrendszer. És Bölöni Farkas Sándor közreműködésének köszönhetően az itt tanuló vívók az 1848-as csatában a legendás vörössipkás 11. zászlóaljban tűntek ki vívótudományukkal a piski csatában. Továbbá szó esett a bajvívás kuriózumairól, vagy a rangot, szimbolikus elismerést is jelentő szablya mai irodalmi- vagy művészeti jelenlétéről.

Szablyatudomány – nőkre, gyerekekre szabva is

Az előadást követően a résztvevők kipróbálhatták a katonai szablyavívást, ami ennél sokkal több volt: gyakorlatilag egy bemutatkozó vívásleckén vehettünk részt Imreh-Marton István és kollégái vezetésével. Előbb az acélkardot vettük kezünkbe, amelyről megtudtuk: a csapatnak ugyanaz a kovácsmester készíti a kardokat, aki a Magyar Honvédség számára a díszkardokat.

Megtanulhattuk: a katonai szablyavívásban a csatatéri vívás „etikája” érvényesül, azaz mindkét kézzel forgatjuk a szablyát, valamint alapelv, hogy minden vágásra van védés technika, és minden védésre van ellen-vágás technika is. A csíkszeredai gyakorlat során a fejvédőt is föltéve mintegy 6 pár érdeklődő között izzadva gyakoroltuk a fejvágást, és a kivédését követő három alap ellentámadást.

Az est rendkívül érdekes tapasztalattá alakult főként azért is, mert a jelenlevő vívótársak nem hozzánk hasonló civilek voltak, hanem egyik csíki huszárcsapat döntött úgy: alázattal meg kívánják tanulni az eredeti, 48-as magyar szablyavívást. A bemutatót a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola diákjai látványos vívásbemutatóval zárták.

Mint azt a további oktatásról megtudtuk: a szentgyörgyi csapat minden kedden délután 6 órától a József Attila általános iskola Tudor-negyedi épületében tart edzéseket, és az első két edzés ingyenes, majd gyerekek havi 25, felnőttek havi 50 lej oktatási díjat pótolnak be a felszerelés (szablya, fejvédő, kesztyű, stb.) beszerzéséhez. 

Kapcsolódók

Kimaradt?