Orvosnak tanult, aztán író, filmes szakember és újságíró lett belőle. Ennek talán így kellett lennie. Azt mondja, azzal foglalkozik, amit a legjobban szeret a világon: az írással. Szántai János íróval, költővel, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökével, a Főtér portál főszerkesztő-helyettesével beszélgettünk.

Szántai János Kolozsváron született 1969-ben, és azóta ott él, „kolozsvárisága” irodami műveinek is meghatározója. Első zsengéit Lászlóffy Aladár közölte 1990 elején a kolozsvári Helikon irodalmi lapban. Mesterei voltak ebben az időszakban Lászlóffy Aladár mellett Balla Zsófia költő, Demény Attila zeneszerző, operarendező, valamint Zsigmond Emese a Napsugár főszerkesztője. Pályája kezdete óta rendszeresen publikál a Napsugárban gyerekverseket, gyerekverskötettel debütált 1997-ben. A kétezres évektől felnőttvers- és prózakötetei révén is megkerülhetetlen szereplőjévé vált a kortárs erdélyi magyar irodalomnak. Legutóbbi könyvei a Tintapacák (gyerekversek, 2023), a Szálloda (rövidprózák, 2020) és a Kolozsvári Robinson (versek, 2019).

Dolgozott angoltanárként, valamint a Discovery Channel és az Animal Planet televíziós csatornák filmjeinek magyarra fordítójaként. Volt a Cimbora folyóirat főszerkesztője, a kolozsvári Korunk folyóirat filmművészeti rovatvezetője és a Pulzus című kritikai műsor vezetője a Kolozsvári Televízió magyar nyelvű adásánál. Az ARGO Audiovizuális Egyesület egyik alapítója, több film producere, forgatókönyvírója, rendezőasszisztense. Volt a kolozsvári Insomnia Kávéház kulturális igazgatója és Ștefan Manasia román költővel együttműködve ő indította el a Thoreau unokája (Nepotu' Lui Thoreau) nevű, a román-magyar kulturális párbeszédet szorgalmazó irodalmi kört is.