Újabb alkalmi címmel jelent meg tavaly év végén Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő verseskötete, amelynek apropóján több olyan dolog is terítékre kerül, amelyek az 1972-ben született székelyföldi költő lírai kibontakozásában fontos szerepet játszottak és játszanak mind a mai napig.

Természetesen, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem csak a legújabb kötetről beszélgettünk Lövétei Lázár Lászlóval, hisz személyében igencsak termékeny alkotót ismerhetünk meg, akinek már több, mint egy tucat verseskötete látott napvilágot, nem beszélve a román nyelvből átültetett műfordításokról, vagy a bő három évtizedet felölelő irodalomszervezői munkásságáról.

Téma tehát akadt bőven, és az is kiderül, hogy mi ihlette a Feketemunka megírásakor, és mitől lett ez a kötet sikertörténet, amelyet olyannyira jól fogadott a kritika és a közönség egyaránt, hogy mára (állítólag) utolsó példányig elfogyott.

Szót ejtünk a világirodalom nagyjairól és a közelmúltban eltávozott pályatársakról, de előkerül a piros marker és a Petőfi-emléktábla esete, valamint azt is megtudjuk, hogy milyennek kell lennie egy tökéletes hexameternek, amit manapság márványba vésnek.

Nem utolsósorban a költő egyik új versét is felolvassa, így hát mindenképp érdemes velünk tartani ezen az újabb (alkalmi) irodalmi kalandozáson.