A munkája a szenvedélye Demeter Zsuzsa irodalomtörténésznek, kritikusnak, a Helikon folyóirat főszerkesztő-helyettesének, az Erdélyi Magyar Írók Ligája programkoordinátorának, aki néhány éve a hetvenes-nyolcvanas évek kisvárosi környezetét megjelenítő kisprózákkal is jelentkezik a Helikon hasábjain.  Az olvasás szeretetét az édesanyjától örökölte, irodalmi ízlését, tájékozottságát az otthoni környezeten, az iskolán és az egyetemen kívül a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának e szempontból nagyon inspiratív közege határozta meg a kilencvenes években.

Demeter Zsuzsa aggályosnak tartja, hogy irodalmi múzeum hiányában rengeteg hagyaték vándorol ki Erdélyből, vagy az örökösöknél marad, és így nem kutatható. Gond továbbá az is, hogy csak addig őrződnek meg biztosan e hagyatékok, amíg az örökösök élnek.  Mint mondja, ezen mindenképp változtatni kellene, szakembereket képezni, megteremteni a hagyatékok megőrzésének és feldolgozásának intézményes kereteit: sürgető irodalompolitikai, kultúrpolitikai kérdés ez napjainkban.

Számára az irodalomtörténészi munka olyan, mint a nyomozás, a krimi, és addig igazán izgalmas, amíg ez a nyomozói munka tart. A megírás részét egy kutatásnak sokkal fáradságosabbnak találja. Beszél arról is, hogyan változott meg az a mód, ahogyan az irodalom és kritika ma eléri az olvasót, és azokról a kihívásokról is, amelyek ezt az utat kísérik.