Kontinenseket kapcsoltak össze, és a vers által megtalálták a közös nyelvet – mondta az Ausztriában élő szilágysági költő, Pethő Loránd, a XXIII. Költészet Tavasza Nemzetközi Fesztivál kapcsán, melyen romániai, magyarországi, németországi, szlovákiai, olaszországi, franciaországi, törökországi, dél-koreai, szudáni, egyiptomi, osztrák, kubai, kolumbiai és venezuelai költők és művészek vettek részt.

A költészet jegyében számos kulturális eseményre került sor a héten, Zilahon, Kolozsváron és Krasznán. A fesztivál hétfő délután magyar nyelvű szavalóversennyel rajtolt, kedd délelőtt irodalmi találkozókat tartottak a zilahi és a krasznai középiskolákban, délután a Szilágy Megyei Tanfelügyelőség üléstermében költő-találkozót rendeztek, melynek keretében két nemzetközi antológiát mutattak be, A virágba borult szavak árnyékában és A Költészet Tavasza címűt. Szerdán irodalmi találkozót szerveztek a kolozsvári középiskolákban, délután a kolozsvári Romániai Írószövetség székházában a fesztiválon jeleskedő költők közös felolvasóestjén vehettek részt az érdeklődők, pénteken találkozóra és vitára került sor a fesztiválon résztvevő költőkkel, délután a zilahi Vigadó épületében zenés-verses gálaműsorral kedveskedtek a nagyérdemű közönségnek, melyen felléptek a fesztiválon résztvevő költők, szerkesztők, valamint a Ioan Sima Művészeti Líceum tanárai és diákjai, illetve a Silvania Főgimnázium verséneklő együttese, a l’Adyk. Az egyhetes eseménysorozat szombat délelőtt román nyelvű szavalóversennyel zárult. Idén is folytatódott a Versbusz-projekt, melynek keretében a fesztivál ideje alatt a zilahi tömegközlekedési eszközökön az utasok a városban vendégeskedő, anyanyelvükön felolvasó költők hangfelvételeit hallgathatták.

Halmosi Sándor költő, társszervező a Maszolnak elmondta, színes programokkal telített sűrű hét áll mögöttük, és kiemelte a magyar szavalóverseny értékét, melyre anno a fesztivál épült, és amely még mindig az egyik legfontosabb pontja a rendezvénynek, mert ha nincsenek verskedvelők, befogadók, akkor nincs Költészet Tavasza sem – mondta.

Idén négy kontinensről, tizenhárom országból érkeztek meghívottak, akik ezúttal Zilah és Kraszna mellett Kolozsvárra, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumba is ellátogattak, diákokkal találkoztak, beszélgettek, és közösen kerestek különböző közérdekű költészeti kérdésekre választ. „A pénteki kerekasztal beszélgetésen komoly témákat feszegettünk, vitáztunk a költészet szerepéről és a költői alapállásokról. Mert mi a költészet? Ez a kérdés minden értelmezési próbálkozás alól kisiklik, de talán nem járunk annyira messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a költészet magában a versben, azon belül is a szóközökben nyilvánul meg. Már ha megnyilvánul.” – fogalmazott a költő, hozzátéve, az elmúlt hetet az egymásra találás, a beszélgetések jellemezték, ezáltal mindenki lélekben gazdagodva térhetett haza.

Pál Dániel Levente díjazott értékelte a szervezők, Daniel Sauca, Halmosi Sándor, Balázs F. Attila és Pethő Loránd munkáját, kiemelve, csodálatos fesztivált szerveztek a Szilágyságban, Zilahon, és nagy örömmel fogadta az itteni diákok érdeklődését, hiszen mint mondta, nagyon sok okos kérdéssel, meglátással találkozott. „Látszik, hogy jól gondolkodnak, megfontoltak, és nagyon jó tanáraik vannak. A fiatalok kiválóan és magabiztosan beszélnek angolul, tisztán, választékosan, gazdag szókinccsel, és nemcsak kérdeznek, hanem beszélgetnek, vitáznak” – mesélte a díjazott, hozzátéve, számára lenyűgöző volt elismert külföldi költőkkel találkozni. A díj kapcsán megfogalmazta: „maga a tény, hogy érdemesnek tartanak arra, hogy bevegyenek ebbe a társaságba, a közösségbe, és utána akár életre szóló kapcsolatot, barátságot alakíthassak ki a világ minden tájáról ide érkező költőkkel, ez sokkal nagyobb megtiszteltetés, mint egy díj, ami természetesen egy csodálatos dolog. De amit nem felejt el az ember, az az élet, az élő dolgoknak a története” – fogalmazott Pál Dániel Levente.

A költészet: pillangó, kő, kés

„Háromfajta költészet, háromfajta költő, és háromfajta vers van. Az egyik a pillangó típusú, aki a hernyóból pillangóvá változik, és tele van szépséggel, esztétikával, harmóniával, és a világ szépségére való rácsodálkozás jellemzi. Amikor az ember ilyen verset olvas, akkor ő is egy picit szebb lesz, és a hétköznapi gondokkal terhelt olvasó a szép, pillangó hatású versek hatására egy kicsit kipillangósodik. A második típusú vers, költő vagy költészet, a kő, amit az ember beledob egy tóba. Nevezzük metaforikusan vagy allegorikusan a tavat a társadalomnak, tele halakkal, élőlényekkel. A bedobott kőnek hatása, következménye van, veri a hullámokat, vízhangok keletkeznek a víz felszínén vagy akár alatta, de mindenképp történik valami. Aztán visszacsendesedik a társadalom, és visszacsendesedik a tó. A harmadik típusú költészet, a kés, amikor a költő kemény, kegyetlen témákat ír meg saját magáról, igazságtalanságokról, kegyetlenségről, a társadalomnak vagy a diktatúrának a működéséről, a megalázottakról, a szegényekről, a házasságon belüli erőszakról. A költő egy olyan témát vesz elő, amiben erő van. Ilyen a József Attila Levegőt! című verse, vagy Petőfi forradalmi versei, akár Erdős Virágnak a társadalmi versei, vagy Tóth Krisztinának a családi kapcsolatokról szóló versei” – mondta a díjazott, hozzátéve, ilyenkor az ember úgy érzi, hogy a vers nem simogatja, hanem egy pengével, egy éles késsel felvágja, megsebzi, és ezek a sebek, sebhellyé válnak, és az emberből nem múlik el ez a tapasztalat. „A zöldhályogot levágja a lelkiismeretének a szeméről, tisztábban lát” – tette hozzá. A fesztiválon mind a három típusú költő, költészet jelen volt, és nem kerültek se esztétikai, se kritikai konfliktusba egymással, hanem nyitott szívvel, lélekkel, és kíváncsian faggatták egymást, hogy amit alkot, legyen az pillangó, kő vagy kés, azt miért és hogyan csinálja.

Pethő: Az ima hegyeket, a költészet szíveket mozdít

A szilágysomlyói Pethő Loránd az egyik legelismertebb és legkedveltebb szilágysági kortárs költő, akit nemrég Szilágysági Magyarok díjjal jutalmaztak. A fesztiválokhoz mindig valamilyen nevet társít, mesélte. Ezúttal egy Ige jutott eszébe, miszerint: az ima hegyeket mozdít (Máté). „A vers, a költészet, itt, most, ma, egy héten keresztül szíveket mozdított meg az emberekben és a gyermekekben. Ez az egyik legfontosabb aspektusa az ilyen fesztiváloknak, hogy közel kerüljünk azokhoz, akik valamilyen okból kevésbé szeretik a verseket, vagy nem olvasnak, esetleg nincs idejük olvasni. A mi feladatunk, hogy újból megszerettessük velük a költészetet, és a diákok közt járva azt tapasztaltam, hogy ez sikerült. Számomra a legfontosabb, hogy bár 13 országból voltak vendégeink, meghívottjaink, azt éreztem, hogy a versek által kontinenseket kapcsoltunk össze, megtaláltuk a közös nyelvet, amin meg tudtunk szólalni, és ez nem más, mint a vers” – mondta a Maszolnak Pethő Loránd.

A gála fénypontját a zilahi l’Adyk verséneklő együttes fellépése emelte, és a csodás dallamok, verssorok és a meghatottság néha könnycseppet csalt ki a jelenlévők szeméből.