Keresztes Péter ukrajnai menekültekről szóló tévériportját részesítette dicséretben az Európai Regionális Televíziók Szövetsége (CIRCOM) multimédia kategóriában. A máramarosszigeti határátkelőnél tapasztalható helyzetről szóló, A háborúban nincs jó búcsú című riport a Román Közszolgálati Televízió Temesvári Területi Stúdiója számára készült.

A 10 perces riport nem sokkal az ukrajnai orosz invázió kezdete után készült. Keresztes Péter – akárcsak egyéb televíziós munkái esetében – egy személyben szerkesztője, operatőre, riportere és vágója is a produkciónak, amelyben amellett, hogy az ukrán–román határon kialakult helyzetet bemutatja és az érintetteket megszólaltatja, reflektál arra is, hogy újságíróként milyen etikai kérdések merültek fel benne a kiszolgáltatott emberek láttán.

Bár a zsűri indoklását még nem kapta kézhez, Keresztes Péter valószínűnek tartja, hogy a riportban használt nem klasszikus televíziós technológiák – zoom-interjú, telefonos felvételek – is hozzájárulhattak az elismeréshez.

Keresztes Pétertől megtudtuk, eredetileg nem riportot készíteni érkezett Máramarosszigetre, hanem a romániai Máltai Szeretetszolgálat önkénteseként, de éppen ezért volt kiváltságos helyzetben. Március elején, a háború kitörése után egy héttel napi 12 órát töltött a határon, ahol elsősorban az volt a feladata, hogy fogadja a határon átkelőket, segítsen cipelni a csomagjaikat, kávéval, teával kínálja és SIM-kártyával lássa el őket, illetve elkísérje a menekülteket a sátorig, ahol alapvető információkat kaphattak.

„Furcsa érzés volt, bele is betegedtem. 12 órán keresztül állni és látni ezt a menekülthullámot, nagyon durva volt, és nem sajtósként voltam ott, tehát nem is volt az a »vastag bőr«, amit néha sajtósként az ember felvesz, hogy magát kívül tartsa az eseményeken. Az volt az egyik felismerésem, hogy nem biztos, hogy etikus nekem feltenni két kérdést, hogy mit gondol a háborúról, a menekültkérdésről, és aztán hagyni, hogy menjen tovább” – emlékezett vissza. Mint mondta, hamar rájött arra, hogy aki frissen szabadult Ukrajnából, nem a sajtóval szeretne beszélni, a menekültek többsége ráadásul idegen nyelven sem tudott. „De megértem a híradós kollégáimat is, akiknek tudósítaniuk kellett a helyszínről, nekik tényleg azt kell tenniük, hogy odatolják a mikrofont, B verziója nagyon kevés embernek volt” – tette hozzá Keresztes Péter.

Önkéntes munkája közben jobban tudott háttér-információkat gyűjteni, az emberek inkább megnyíltak a Máltai Szeretetszolgálat munkatársának, mint egy újságírónak. Végül egyetlen interjút készített a határon egy Ukrajnában tanuló külföldi diákkal, aki beszélt angolul és nem az otthonát hagyta hátra, a városban pedig olyan menekültekkel állt szóba, akik már néhány napot pihentek, elhelyezkedtek a szálláshelyükön, és fel tudtak készülni az interjúra. Így talált rá például egy harkivi menekültre, aki otthon 7D mozit működtetett, amelyben a látogatók különböző virtuális borzalmakat tapasztalhattak meg. Most már nem kell nekik ehhez VR-szemüveg – jegyezte meg keserűen a nő, mutatva az otthonmaradottaktól kapott felvételeket.

„Megszoktuk a háborút”

A díjazott riportot továbbiak követték a temesvári stúdióban, Keresztes Péter ugyanis egy hónappal később visszatért Máramarosszigetre. Mint mesélte, nagy különbséget tapasztalt az első menekülthullámmal, majd az egy hónappal később érkezők között.

„Amikor először ott voltunk, akkor egy héttel a háború kirobbanása után jártunk ott, és akkor nagyon sok anya jött át a gyermekével, idős személyek, akik tényleg háború elől menekültek, nagyon sok volt a kelet-ukrajnai. Amikor másodjára voltam, jóval nyugodtabb hangulatot találtam, úgy tűnt nekem, és mások is azt mondták, hogy aki akart, az már elmenekült, és már kevesebben jönnek a keleti régiókból. Az volt a legdurvább megállapítás, hogy sajnos megszoktuk ezt a háborút, és ezek az emberek már nem az első sokk hatására jöttek át. Nehéz ezt kimondani, de valahogy örültek, hogy Oroszország nem támadta le a teljes Ukrajnát, volt egy ilyen hangulat is, hogy jó, hogy megállították az oroszokat, és nem kell a teljes lakosság elmeneküljön. Számított az is, hogy akkor már nem volt tél, első alkalommal tényleg át voltak fázva az emberek, és 30 órát is álltak a határon, második alkalommal pedig már csak pár percet kellett várjanak” – mesélte Keresztes Péter.

Mikor visszatért Máramarosszigetre, ismét felkereste a menekülteket fogadó helyi magyar szervezeteket is, amelyeknél megállapította, hogy megcsappant a kezdeti adományozási hajlandóság, pedig továbbra is szükség van segélyekre, elsősorban élelmiszerre és pénzre. „Elmondták, hogy a háború kezdetekor nagyon sok segítséget kaptak, de azzal, hogy sajnos megszoktuk a háború gondolatát, már kevés támogatás érkezik, pedig ugyanannyi rászoruló van. Az egyik vendégházban például öt idős személy van elszállásolva, egy másik házban száz személy étkeztetését vállalta fel több szervezet, így nagyon nagy szükség van mindenféle alapélelmiszerre, pont akkora szükség van, mint a háború elején” – hangsúlyozta Keresztes Péter.

A CIRCOM-nak minden európai államban vannak tagjai, elsősorban közszolgálati televíziók, de kereskedelmiek is. Romániában a Román Közszolgálati Televízió (TVR) több regionális csatornája tagja, többnek a te,meprodukcióját díjazták korábban. A temesvári TVR produkciója 2021-ben nagydíjat nyert, Romániából elsőként.