„Ha hitelesen szólsz a gyerekekhez, az ma is működik” – vallja Tarján Veronika, a Veronaki zenekar frontembere, aki szerint épp most vannak előnyös helyzetben zenekarként, hisz a mai gyerekeknek a képernyő már nem újdonság, az élő zene vagy, ha nekik mesélnek, az lenyűgözőbb ritkaság. A Fonogram-díjas Veronaki zenekarnak több lemeze jelent meg az énekesnő nagymamája, Varga Katalin híres gyermekkönyvei alapján. A Gőgös Gúnár Gedeon című könyvéből születtek a Libabál és a Kiugrott a gombóc című albumok, a Mosó Masa mosodájával 2020-ban elnyerték a Fonogram-díjat. A Libabálra táncolhattak a kicsik és nagyok júniusban a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. A koncert után beszélgettünk Tarján Veronikával, aki nemcsak a zenekar énekese, hanem dalszövegíró, meseíró, meseterapeuta is. Mesélt a nagymamájáról is, aki a maga korában főként költőként volt ismert, a Gőgös Gúnár Gedeont nem is kiadásra írta. 

– Milyen érzés Kolozsvárra látogatni, itt fellépni?

– Nagyon régen játszottunk már itt, akkor nem is jártuk be a gyönyörű belvárosi részeket, ezúttal többet láttunk, és beszéltük is, hogy milyen szerencsés Kolozsvár, hogy itt nem pusztítottak le minden régit, meg tudott maradni ez az értékes, régi belvárosi rész. Nagyon tetszik.

Közönség szempontjából itt is azzal találkoztunk, amit sokszor érzünk az erdélyi útjainkon, hogy nagyon nyitottak, nagyon vágynak az igényes, jó gyermekmuzsikára. Egy picit másképp indítottam a mai a koncertet, mint ahogy terveztem, mivel láttam, hogy nagyon melege van a gyerekeknek, aktívak, de nem ugrabugrálósak. Amikor elkezdődik a produkció, lehet érezni, milyen épp a közönség időjárástól, életkortól, napszaktól is függően.

El kell kapni a hangulatot, hisz akkor jó egy produkció, ha a közönséggel kommunikál. Ez a titka, hogy előadóművészként soha nem unod meg, hisz nem mindig ugyanazt csinálod, sablon szerint, hanem mindig új partnered van: a mindig más közönség. Szeretem az itteni közönséget, érződik, hogy a könyvhétre eleve olyan szülők és gyerekek jönnek, akik a kultúra, gyerekirodalom iránt érdeklődnek. 

– Drámapedagógiai tudás vagy a nagymamától tanulta, esetleg születni kell arra, hogy megtalálja a hangot a gyerekekekkel?

– Nagyon sok technikát meg lehet tanulni, mint minden szakmában, de ami veled születik, azt nem. Mostanra már talán elértem oda karrieremben, hogy nem tűnik hivalkodásnak, ha azt mondom, hogy nekem nem nehéz megtalálni a hangot, kihívás, de a sok tapasztalatnak köszönhetően van már egy biztos tudás bennem, hogy működni fog.

– Pedagógusok, pszichológusok mondják gyakran, hogy változnak a generációk, másabbak ma a gyerekek, mint tíz vagy annál több éve, más érdekli őket, nehezebb megragadni, megtartani a figyelmüket. Érzékelik ezt? 

– Én is sokat hallom ezt, inkább azt tapasztalom, hogy idegrendszerileg másak a mai kisgyerekek, nem pejoratív értelemben. Másrészt zenekarként nagy különbséget még nem érzékelek, hisz a Veronaki 11 éve van jelen, nem olyan hosszú ideje, mint például a Kaláka együttes. Ebben a 11 évben óriási változást nem vettünk észre.

Hallottam panaszkodni is előadóművészeket, én nem panaszkodok, azt gondolom, hogy a hitelesség továbbra is működik. Ennek a korosztálynak, ha hitelesen szólsz, az működik. Nem is tetszik, amikor megfordítják, azt mondják: változtak a gyerekek, ezért nem figyelnek, nem így látom, szerintem nekem kell úgy ott lennem, hogy az működjön.

Másrészt sokszor hallani, hogy a képernyő sokkal izgalmasabb, és leköti őket, amire azt szoktam mondani, hogy én 1982-ben születtem, ha az én gyerekkorombam beraktak volna egy monitort az óvodai szobába, szerintem mindenki tátott szájjal nézte volna. Most már ez megfordult, annyira már nem különleges, izgalmas a gyerekeknek a monitor. Az a ritkább, hogy élő zenét hallgathatnak, mesélnek nekik őszintén. Így azt érzem, hogy nekünk pont most egyszerűbb, mert olyan különleges dolgot tudunk adni, amit otthon minden nap nem kap meg. Én így tekintek erre.

– Varga Katalinnak a könyveit ismertük gyerekként, az íróját viszont nem. Az unokájaként melyek a legerősebb emlékei róla?

– Nagyon sok időt töltöttem a mamával, szoros kapcsolatunk volt. A sok unokája közül én vagyok a legextrovertáltabb. Mama a verseiben, meséiben nyílt meg, egyébként zárkózott volt. Úgy látom utólag, hogy az én családon belüli, nem éppen hagyományos, extrovertált működésem izgalmas volt számára.

Nyaranta minimum egy hetet voltam nála, időskorában pedig, az utolsó több mint tíz évében már velünk élt, így fiatal felnőttként is erős volt vele a kapocs. Amikor már a művészeti munkáimat elkezdtem, akkor már nem mint gyerek a felnőttől, hanem mint felnőtt az idősebbtől tudtam tőle tanácsot, meseajánlásokat kérni.

Mama nagyon nagy tudású nő volt: fizikától, matematikától kezdve mindenféléről sokat tudott. A koncerten is azzal indítottam a mesélést, hogy nagy könyvespolca volt, iszonyú nagy könyvtára – mitológiák, atlaszok, gyűjtemények –, de nemcsak a fizikai, hanem szellemi is. Bármiről kérdeztem, mondta is a választ. Ha nem rögtön, akkor vette elő hozzá a könyveket. Nagyon szerette a mitológiai történeteket, érdekelte a világűr, szerette a sci-fiket, írt is sci-fit, ami nem került kiadása, magának írta, el van otthon téve.

Nagyon ismertté a gyerekkönyvekkel vált, de előtte már jelentős felnőtt költőnői munkássága volt, sok kötete jelent meg. Érdemes utánaolvasni, mert izgalmas költőnői munkát tesz le az asztalra az 1950-60-as években. Izgalmas, amikről ír, és azokból más arcát ismerjük meg, mint a Süt a mama, süt írójaként. Elég kemény, akár gyászosnak mondható írásai is vannak. Természetesen sütött nekünk sütit, de mégsem az a tipikus konyhában tésztát gyúró nagymama volt, inkább a nagy tudású, nagyon intelligens írónő, akivel nagy beszélgetéseket lehet folytatni. A Gőgős Gúnár Gedeon-os mesei világot, a személyiségének ezt az oldalát csak a legbelsőbb körnek adta.

Egyébként a Gőgős Gúnár Gedeont, az első gyermekkönyvét a nagybátyámnak írta otthoni használatra, hogy az olvasástanulásban segítse. A Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgozott kint hagyta az asztalán, a kollégái meglátták, ők javasolták, hogy adják ki. Nagymamám nem akarta, de meggyőzték, így lett ez a sikerkönyv. Az anyai, meg a gyermeki énjének a világa az, amit kiengedett a gyerekkönyveiben. Előjön a humora is ezekben a versekben. Nagyon igényesen megírt versek, nem ilyen egyszerű ritmikájúak, szókészletükben, karakterbemutatásban is izgalmasak, megmutatkozik, hogy van mögötte egy nagyon erős szakmai tudás.

– Amikor felvetődött a könyvek megzenésítésének ötlete, hogy dőlt el, hogy melyik vers milyen stílust, dallamot kap? A férjével, Mogyoró Kornéllal, a Veronaki zenekar vezetőjével alkották meg?

– Akkor már a mama sajnos nem élt – bár meggyőződésem, hogy velünk van, ha nem is fizikai valójában –, korábban is, amikor még élt, már sokszor gondolkodtam a Gőgös Gúnár Gedeon megzenésítésén, de akkor még alakulóban volt az én karakterem is, és nem is voltam abban a művészeti közegben, ahol biztonságban éreztem volna a művet.

Végül Kornéllal, a férjemmel, megalapítottuk a Veronaki zenekart, ő a vezetője, ütőhangszerese és zeneszerzője. A negyedik lemezünk után azt mondtam, hogy következzen a Gőgös Gúnár Gedeon megzenésítése, és legyen a címe Libabál.

A Móra Kiadóval közösen kiválogattuk a könyvből azokat a verseket, amelyekről úgy gondoltuk, hogy megzenésítésre hívogatnak. A zeneszerzői munka nagy részét Kornél végezte az akkori gitárosunkkal. Amikor már megvannak a témák, hogy melyik vers milyen dalt, témát hívott elő, akkor közösen leül a zenekar, és megformáljuk zenekarra.

Nem került be az összes vers a Libabálba, így készült egy második is, a Kiugrott a gombóc című. Utána következett a Mosó Masa mosodája, majd saját szövegű lemezek is sorban.

Miután összeforrott a zenekar, kialakult egy stílusa, most már jellemzőbb, hogy többen dobnak be énektémát a zenekarból. Miután mindeniküknek elküldjük a dalszövegeket, szólnak, hogy „én azt stoppolom”, vagy „nekem arra lett egy dallamom”, végül a műhelymunka során mindenkinek behozzuk a témáit, és Kornél vezetésével – ő a zenei vezető – zajlik a dalok letisztázása. Ez egy nagyon jó munka, szeretjük csinálni.

– Hogyan került össze ennyi kiváló zenész?

– Akkor még nagyon zöldfülű voltam. Mindig is énekeltem, mindig is dolgoztam színházban, de ilyen professzionális zenészek közé csöppeni nagy kihívás volt, viszont nagyon nagy ajándék is. Ki is használtam ezt a helyzetet, lehetőséget, hogy minél több tudást szedjek össze tőlük.

Kornél professzionális muzsikus, többször választották az év ütőhangszeresének Magyarországon, külföldön jegyzik a nevét, ő csupa kiváló muzsikussal játszik. Mi nem voltunk benne a gyerekzene világában, de Kornél zenekart akart alapítani, nem azon gondolkodtunk, hogy ez gyereknek való zene-e, hanem hogy jót akarunk muzsikálni. Sosem úgy ülünk le, hogy ez gyerekeknek készül, hanem a cél, hogy jó muzsikák szülessenek.

Nyilván érezzük, ha hosszú egy dal, vagy figyelünk arra – bár ezt már ösztönösen érezni – hogy ne felnőttesen fogalmazzunk meg egy témát.

Kornél szavára jöttek a zenészek, és a Gőgös Gúnár Gedeon-ra állt össze jobban a zenekar, hiszen az a könyv mindenkinek az életében fontos, meghatározó. Ha egy jó muzsikust felhívsz, hogy ebből lenne lemezt, akkor azon kívül, hogy a partner személye is biztosítékot ad, az is hívogató, hogy olyan művel foglalkozhatsz, amit ismersz, ami neked is fontos.

– Letesztelik a dalokat a gyerekeiken is?

– Folyton. Nemrég elkészült a Varázserdő, az első olyan lemez, amin csak saját szövegű dalok vannak. Eddig mindegyik lemezen egy-kettő volt. Nagyon jó érzés ekkora szabadságot kapni: ott van benne a gyerekkorom, nagyon személyes.

Természetesen mindig a gyerekek az elsők, akiknek megmutatjuk, és látom, hogy nagyon működik. Ha kicsit sem jó, akkor megmondják. A kilencéves nagy lányom – kiskamaszodik, ezért úgy tesz, mintha nem annyira hallgatná, de hallgatja – az egyik dalra azt mondta: „anyám, ezt nagyon oda tetted”, meg is ismételte, amikor barátoknak mesélt róla, hogy „van benne egy dal, úgy oda tette anyám”.

A Varázserdő az online felületeken a születésnapomon jelenik meg, nyáron, majd  szeptember elején bemutatjuk Budapesten, a Naplás-tónál. Budapest főváros, a Magyar Madármentő Egyesület és a Veronaki közös szervezésében lesz a Varázserdő bemutatója egy budapesti erdőnél. Ez nagyon fontos volt nekem, hogy erdőben mutassuk be.

Ősszel már készülni az Én, Te, Ő című lemez Varga Katalin könyvéből, verseiből a Gryllus Kiadóval közösen. Ezt karácsonyra tervezzük megjelentetni, a kék Varga Katalin Én, Te, Ő könyvben QR kódként lesz benne a zene, az albumot pedig tavasszal mutatjuk be a Magyar Zene Házában.