Michel van Langeveld, akit ma már mindenki csak Holland Misinek ismer, 19 éve, 52 éves korában költözött a mezőségi Székre Hollandiából, hogy végre úgy éljen, ahogy igazán szeretett volna: egy régi, hagyományos házban, egy olyan faluban, ahol csend és béke honol, ahol akkor még a legtöbben minden nap népviseletben jártak, nem volt ivóvíz, gáz, csatornázás, csak esővízben vagy a környékbeli sós tavakban lehetett fürdeni. Lenyűgözte a táj szépsége és érintetlensége is, ám egy másik erős kapocs a magyar népzene és néptánc volt. A széki hagyományőrzővel Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója beszélgetett a Kolozsvári Magyar Napok keretében.

Szerda délután az Ifjúsági Udvarban a Kolozsvári Magyar Napok vendége Michel van Langeveld volt, aki arról beszélt, hogyan került ő Székre majdnem húsz évvel ezelőtt, mi vonzza az erdélyi tájakban, hogyan gyűlt össze 564 pár csizma a széki házában, és milyen Szék jelene. A beszélgetésre rengetegen voltak kíváncsiak, sokan Székről érkeztek meghallgatni az általuk már jól ismert Holland Misit, aki természetesen széki népviseletben érkezett a kolozsvári színpadra. Mint elmesélte, útja a néptáncnak köszönhetően vezetett az erdélyi faluba. 1980-ban kezdett hazájában eljárni egy amatőr tánccsoportba, ahol minden héten más-más nemzet táncát tanulták meg. 1985-ben indult a magyar táncházoktatás Hollandiában, Utrechtben, ahová később ő is rendszeresen eljárt.

„Az elején haza akartam menni, olyan nehéz volt a szatmári tánc, de aztán végül marasztaltak, és nagyon jól tették. Az első tánc, amit megtanultam, a széki lassú volt, ezért is maradt meg a szívemben talán annyira Szék. Mindenki unalmasnak találta azt a táncot, de én nagyon élveztem” – emlékezett vissza. A magyar táncot nagyon különlegesnek találta már akkor is, mint mondja, nagyon más, mint a holland fapapucs tánc. „A holland táncnak 3-4 perc után vége is van, a magyar tánc pedig csak akkor kezdődik el igazán, és egy mezőségi tánc lehet akár fél óra is. A magyar tánc nagyon különleges, a tánc, a zene és a párok összhangban vannak egymással, és ugyanazt a ritmust sok dalban fel lehet fedezni” – mutatott rá.

Meghatározó élmény volt számára, amikor egy amszterdami antikváriumban véletlenül rátalált Korniss Péter magyar népszokásokat bemutató fotóalbumára, amely annyira megtetszett neki, hogy néhány nap múlva vissza is tért az antikváriumba, hogy további 15 példányt vásároljon meg a könyvből. Ebben a fotóalbumban találkozott először Székkel, és csodálkozott, hogy „hogyan fér be annyi ember egy kicsi, széki táncház termébe”. Ezt követően éveken keresztül járta magyarországi táncházakat, Erdélyben pedig a rendszerváltást követően jutott el először. Megfordult Kalotaszentkirályon, Széken, Jobbágytelkén, Felsősófalván, Gyimesközéplokon, de csángó falvakan is járt, és mindenhol – Korniss Pétert követve – képet és videót is készített. Minden évben visszatért Székre, ugyanott szállt meg mindig, és egyre jobban hozzánőtt a kis faluhoz.

Végül úgy döntött, hogy 14 év után a hollandiai létét teljesen felszámolja. 2004-ben megvásárolt és felújított egy lebontásra ítélt házat, amely egykor a csipkeszegi táncháznak adott helyet, és ott rendezte be gyűjteményét. Azóta több házat is felújított, így, ha ma valaki elmegy Székre, a tájház mellett megtekintheti Korniss Péter állandó fotókiállítását is.

564 pár csizma

Holland Misi múzeumjába ma is rengeteg külföldi és magyarországi turista érkezik, hogy megismerhessék Szék hagyományos kultúráját, a házigazda pedig nagy szeretettel mesél nekik a régi Székről, amikor még a legtöbben minden nap székiben jártak dolgozni, virágzott a néptánc és az élet rendjéhez tartozott a fonás, aratás. Az általa létrehozott Csipkeszeg Alapítványon keresztül rendszeresen szervez táncházat, népzene- és néptáncoktató programokat.

Az előadás során arra is fény derült, hogy miért is lóg annyi régi széki csizma Michel Van Langeveld házának tornácán. Mint elmondta, tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy néhány hagyományos széki csizmát is beszerez a kiállításhoz. El is újságolta a szomszédjának, Sári néninek, hogy egy csomag holland kávét ad egy pár régi csizmáért, így másnap már meg is vásárolta az első párt. Egy napra rá még két falubeli kereste meg egy-egy újabb pár csizmával, és ez így megy tovább azóta is. Holland Misi folyamatosan vásárolja a lábbeliket, így ma már 564 pár csizma büszke birtokosa.

Arról, hogy milyen Szék jelene, Holland Misi úgy nyilatkozott: a koronavírus nagyon sok bajt okozott Széken, és sajnos a mai fiatalok már nem nagyon táncolnak a faluban. Széken már nem lehet annyi népviseletbe öltözött embert látni, és a falu sem nyüzsög már úgy, hiszen rengetegen keresik a városban vagy más országban a megélhetést. Ám ő ettől nem csügged, elmondása szerint nem a rosszra fókuszál, hanem csak a jóra, és végzi munkáját továbbra is, ezzel tartva életben a széki népi kultúrát. Úgy látja, sok látványossággal vár Szék, ott van a nádas, a sós tavak, a református templom, és a Bánffy-kastély sincsen messze, ezért aztán a falu ma is népszerű a turisták körében.