Költészet és zene – kezdetekben kéz a kézben jártak, a megzenésített versek pedig máig egy igencsak különleges, változatos vonalát képezik mindkét műfajnak. A Csíkszeredában alakult, azóta nemzetközi szintre emelkedett Ineffable zenekar most egy új albummal bővítette a palettát: egy albummal, amelyhez hasonlót korábban még senki sem készített. A The Shakespearience Evolution tíz, modernzenei köntösbe öltöztetett szonett gyűjteménye, olyan szonetteké, amelyek az európai irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának, William Shakespearenak a tollából származnak.

2017-ben még kis kávézókban adtak koncertet, 2026-ra pedig már a nemzetközi zenei színtér elismert előadóiként mutatják be legújabb albumukat: a Csíkszeredában alakult Ineffable zenekarnak április 3-án jelent meg a The Shakespearience Evolution címet viselő, tíz megzenésített szonettet tartalmazó lemeze – ezzel kapcsolatban kérdeztük őket.

„Nálunk otthon mindig szólt a zene. Édesapánk hobbigitáros, anyukánk pedig nagy zeneszerető, szóval elég hamar természetessé vált, hogy mi is ebbe az irányba indulunk. A bátyámmal együtt szinte magától jött, hogy komolyabban is elkezdjünk zenélni” – emlékszik vissza a kezdetekre Szereceán Tihamér, az Ineffable basszusgitárosa. Mint elmondta, kezdetben kisebb helyi bandákban kezdte a karrierjét, majd a Nagy István Művészeti Líceumban és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult. Az évek alatt sokat tapasztalt, kerteste az útját. „Mostanra elég sokféle zenei hatás ér, és ezt a sokszínűséget az Ineffable-ben is meg tudjuk élni: ott van benne a jazz szabadsága, a pop közérthetősége, az R&B hangulata, meg az elektronikus zene kísérletezőbb oldala is.”

Pál Zsigmond billentyűs hasonlóképp zeneszerető családban nőtt fel. „Mindig is szerettem improvizálni, kísérletezni és a kedvenc dalaimat játszani a saját örömömre. Így találkoztam végül a srácokkal 3-4 évvel ezelőtt, akik éppen új billentyűst kerestek a zenekarukba.”

2025 januárjától az Ineffable a nemzetközi irányvonalra helyezte a hangsúlyt. Ennek érdekében a nemzetközi zenei színtérről kezdtek frontembert keresni. Több próbálkozás után szerződést kötöttek Semaj Dee-vel – polgári nevén Christopher Davis brit énekes-dalszerzővel és producerrel. „A zenei utam gyerekként indult, mikor az apám bakelitjeiről hallgattam a nagy legendákat, mint Michael Jackson meg Stevie Wonder. Először klasszikusan képzett zenész lettem, aztán a templomban kezdtem énekelni, és onnan váltam vokalistává” – idézi fel a kezdeteket Semaj Dee, aki a most megjelet album előfutáraként szolgáló, telt ház előtt bemutatott Shakespearience című kislemezen már közreműködött.

A zenekar munkásságát évek óta kíséri és támogatja Bodó István menedzser. Az ő fejéből pattant ki a Shakespeare-megzenésítések ötlete is. „Miután az előző énekessel elváltak útjaink, egy ideig közösen mérlegeltük, merre haladjunk tovább. A zenekar számára egyértelmű volt, hogy a nemzetközi színtér felé szeretnénk nyitni, és ennek fényében – a koncepciónkhoz igazodva – angol anyanyelvű énekesben gondolkodtunk. Ugyanakkor tisztában voltunk vele, hogy a megfelelő frontember megtalálása időigényes folyamat lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy egy átmeneti projektbe kezdünk, amely fenntartja a zenekar kreatív lendületét. Ennek keretében a fiúk demókat készítettek elő, hogy mire megtaláljuk az új énekest, már egy jól előkészített anyag álljon rendelkezésre. Frontember hiányában azonban a dalszövegírást kissé erőltetettnek érezték, ezért logikusnak tűnt már meglévő szövegekhez nyúlni – korábban is volt tapasztalatunk versek megzenésítésében. A szonettek ritmikussága ideális alapot kínált ehhez, Shakespeare választása pedig nemcsak irodalmi, hanem nemzetközi szempontból is indokolt volt: erős, univerzális alapot ad, és lehetőséget teremt további, akár nagyobb léptékű feldolgozásokra is, például szimfonikus átiratok formájában. Felkértük Prohászka–Rád Borókát, hogy segítsen a szonettek kiválasztásában, valamint azok értelmezésében. Ez a folyamat mintegy fél évet vett igénybe, miközben párhuzamosan folyt az új frontember keresése is. Végül a koncepciónk bevált, és mindkét szál sikeresen haladt előre” – idézte fel a projekt kezdeti szakaszát Bodó István.

Kapcsolódó

Sepultura: Arise 35. – A brazil nyomornegyedből a világhírnév csúcsára

Megjelent egy lemez, amely mindmáig a thrash-death műfaj mérföldkövének számít, és megkockáztatható, hogy valóban az utolsó a maga nemében.

metál zene album Brazília

Az Ineffable tagjai szerint ez a mostani „újragondolás” felfrissíti, kicsit talán közelebb hozza a Z generációhoz a 16. századi drámaíró, költő és színész munkásságát. „Elsőre nehéznek tűnt összeegyeztetni az általunk képviselt sajátos stílussal, ugyanakkor izgalmas kihívásnak is tűnt. A szonetteket tanulmányozva azoban rájöttem, hogy Shakespeare korában is foglalkoztatták az embereket a ma is népszerű kérdéskörök. Így máris könnyebb volt összekapcsolni a 16. századi irodalmat a mai popzenével” – fogalmazott Pál Zsigmond, hozzátéve, hogy úgy véli, bár szavak nélkül a zene kicsit sejtelmesebb tud maradni a hallgatóság számára: „jobban lehet koncentrálni a hangélményre, a különböző hangszerekre és az érzésekre, amit a zene kivált belőlünk. Az irodalommal viszont kiválóan tud összefonódva és egymás mellett is létezni. A vokális zene nagyobb teret enged a történeteknek, és hogy jobban megszólítsuk a közönséget.”

Hasonlóképp vélekedik Bodó István is: „Mindig is izgalmas különböző területek összekapcsolása – nemcsak a zenében,művészetekben, hanem azon túl is. Az irodalom és a zene találkozása különösen érdekes, hiszen gyakran két eltérő kor, gondolkodásmód és kifejezési forma talál benne közös nevezőt. Ez a párbeszéd új jelentésrétegeket hozhat létre: a szöveg új dimenziót kap a zene által, míg a zene mélyebb tartalommal telítődik az irodalmi alap révén.”

Az Ineffable  Shakespeare modernzenei köntösbe öltöztetésével olyasmibe vágta a fejszéjét, amit korábban még senki nem csinált. Kérdésünkre, hogy „elsőnek” lenni könnyebbsége-e a bejáratott standardok hiánya miatt, vagy épp ennek okán nehézség, Szereceán Tihamér elmondta: számukra határozottan kihívás volt. „Kihívás, de közben felszabadító is, mert nincs mihez igazodni. Mi végig arra figyeltünk, hogy a saját mércénk szerint csináljunk valamit, ami nekünk őszinte és működik. Szerintem akkor is ezt az utat választanánk, ha már lenne hasonló projekt. Inkább a saját értelmezésünk érdekel minket, nem az, hogy valamilyen mintát kövessünk. Hogy ennek mi lesz a visszhangja, az majd úgyis kiderül.”

Hasonlóképp vélekedik Pál Zsigmond is, aki szerint bár Shakespeare műveinek számos különöző adaptációja létezik már, esetünkben a törekvés inkább arra irányult, hogy az ők feldolgozásaik is méltók legyenek az irodalmi óriás munkásságához. „Szerintem ez sikerült” – fogalmazott.

Kapcsolódó

Új időszámítás a fotóművészetben – Kerekes István harmadszorra is a legjobbak legjobbja lett

Valami olyan történt, amire mindezidáig még nem volt példa: harmadszorra is a világ legjobbjának választottak egy alkotót, mégpedig nem mást, mint a marosvásárhelyi származású Kerekes Istvánt.

világrekord Kerekes István fotóművészet best of elismerés

És hogy van-e „recept” a dalok hallgatásához? Nos, a zenekar tagjainak elmondása szerint, mivel egy tudatos koncepciós szerint követik egymást, mindenképp érdemes az első daltól az utolsóig, sorban hallgatni őket. Többször. Az első alkalmak során a szövegekre, majd a zenére, végül pedig a kettő egységére figyelve. Így fog igazán kibontakozni az a rétegzettség, amit szerettek volna megmutatni – árulta el Szereceán Osszián. „A legfontosabb azonban a nyitottság: hogy valamilyen módon megpróbáljunk kapcsolódni hozzá” – tette hozzá testvére.