A Tusványos 2023. második napján lépett fel a Petőfi színpadon a Pál Utcai Fiúk. A Szigetszentmiklósról indult együttes idén negyvenedik születésnapját ünnepelhette. Részt vettünk a zenekarral szervezett közönségtalálkozón, amely után a PUF énekes, gitáros, dalszerző frontemberével, Leskovics Gáborral beszélgettünk.

Hét év kihagyás után érkezett újra Erdélybe a Pál Utcai Fiúk zenekar. A negyven évvel ezelőtt, 1983-ban útjára indult formáció a Tusványos 2023 közönségét kényeztette el elképesztő energiájú fellépésével. Mielőtt Leskovics Gáborék a húrok közé csaptak, közönségtalálkozón vettek részt. A Magyar Teátrum Színház sátor telt házas hallgatósága előtt Szabó László, a helyszín programfelelőse beszélgetett az együttes három tagjával. A dobogón Leskovics Gábor, alapító tag, frontember, Potondi Anikó énekes és Farkas Zoltán dobos vallott a PUF évtizedeiről.

Emlékezetes koncert a '90-es évekből

Mint Leskovics Gábor visszaemlékezett a ’90-es években játszottak először a Tusványoson. Ekkor jártak első alkalommal Erdélyben is. A fellépés emlékezetesre sikerült, egy technikai hiba miatt egyetlen kisfényű lámpa fénye világította meg a színpadot. Az énekes kitért arra is, hogy akkor döbbent rá, hogy vannak olyan dalok, amelyeknek a szövege Erdélyben, a határon túli magyarság számára más jelentéssel bírnak, mint az anyaországban. Éppen ezért ebben az évben tudatosan választottak a fellépésre olyan számokat, amelyek mást jelenthetnek a határokon innen és túl.

Az együttes eddigi története egyaránt tartalmazott hullámhegyeket és kevésbé sikeres periódusokat. A Pál Utcai Fiúk az 1990-es években volt népszerűsége csúcsán, amikor sorra nőtte ki a koncerthelyszíneket. Mint Leskovics Gábor felidézte, húsz évvel ezelőtt következett be egy nagyobb törés a banda életében. Egy rosszul sikerült menedzsmenti koncepció miatt megtorpantak, majd több hónapra leálltak a zenéléssel.

„Három hónap szünet után érkezett egy felkérés, hogy játsszunk akusztikus koncertet egy moziban. Újra próbálni kezdtünk, jól sikerült a fellépés, élveztük újra minden pillanatát” – idézte fel a „Lecsó” becenévre hallgató zenész. Az együttes ezt követően más irányt vett és a nagy koncerthelyszínek helyett visszatért a klubok világába és azóta is töretlenül zenélnek és alkotnak együtt.

Vissza a klubokba

„Én magamnak kezdtem írni a dalokat, de a kilencvenes évek elejére már túlnőtt rajtunk kicsit ez az egész. Akkor döbbentünk rá erre először, amikor nagy számban kezdtek érkezni a rajongói levelek. Én becsületesen válaszoltam mindegyikre, de amikor más a személyes problémáikat, fájdalmaikat osztották meg velünk, akkor úgy éreztem, ezt nem akarom csinálni. Eléneklem, amit gondolok, de nem tudok égő fáklyaként világító vezérként utat mutatni. Eldöntöttük akkor, hogy klubzenekar akarunk maradni” – idézte fel.

Leskovics Gábor visszaemlékezett a koronavírus-járvány időszakára is, amikor kényszerűségből voltak kénytelenek leállni. Mint elmondta, azt gondolta, milyen jó lesz majd alkotásra felhasználni a bezártság hónapjait. Azonban napok alatt hiányozni kezdett nekik a közös alkotás, az együtt zenélés, a próbák, az utazások, a színpadi beállások. „Én ezeket is szeretem és kiderült, mindez sokkal fontosabb nekem, mint gondoltam” – fogalmazott a gitáros.

Farkas Zoltán az inspiráció megtalálását tartja a legfontosabbnak a zenekar működése során. „Meg kellett találjuk a választ arra, hogy hullámvölgyek és hullámhegyek után miért is csináljuk ezt az egészet?” – fogalmazott a húsz éve zenekari tag dobos.

Nyitott szemmel

Az alkotás folyamatával kapcsolatosan Leskovics Gábor megosztotta a hallgatósággal, hogy számára mindig nehezen ment a szövegírás. Miközben például Kiscsillag-beli zenésztársa, Lovasi András szinte minden helyzetben képes dalszövegeket lejegyezni, neki nem gördülnek ki kész sorok egyik pillanatról a másikra a tolla alól. Ugyanakkor az új dalok, szövegek esetében a közönség visszajelzése rengeteget számít. Ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy évtizedekig játszott a koncerteken lecsukott szemekkel.

„Harminc év után egyszer csak kinyitottam a szemeimet koncert közben. Bármennyire is közhelyesen hangzik, de a közönségben levők csillogó tekintetei tényleg iszonyatosan nagy töltést adnak” – mondta el Leskovics.

Potondi Anikó énekes a kezdeti időszakban csatlakozott a zenekarhoz. Mint megosztotta, nem ír dalokat, nem veszi ki a részét az alkotásból, előadóként vesz részt a Pál Utcai Fiúk működésében. „Meghatározó dolog számomra, mint előadó számára, hogy éppen hogy vagyok a világgal, mennyire vagyok jóban önmagammal. Ha van önbizalmam és jól vagyok, jól mennek a dolgok a színpadon is” – fogalmazott.

A zenekar dalaival kapcsolatosan Leskovics Gábor arra is kitért, hogy nem akartak, akarnak popslágereket írni. „Egy dal legyen érdekes, ne kiszámítható” – summázott.

Őszintébbek az itteni beszélgetések

Leskovics Gáborral a közönségtalálkozót követően ültünk le beszélgetni. Mint felidézte, utoljára egy 2017-es turné alkalmával érintettek erdélyi helyszíneket is, azóta a tusványosi fellépés az első. Hogy mi volt ennek az oka?

„Ebben volt két év Covid, olyan is volt, hogy hívtak, de valami egyeztetési probléma miatt nem tudtunk eljönni. Egy itteni koncert az két-három napot jelent a zenekarnak, ezt is figyelembe kell venni. A menedzsment felé jelezni fogom, hogy minél több bulit szervezzenek meg Erdélyben is” – tett ígéretet a gitáros-frontember. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy egy határon túli fellépés általában anyagilag nem kifizetődő, de számára fontos, hogy ezekre a vidékekre is eljussanak.

Arra is rákérdeztünk, milyen a kapcsolatuk az erdélyi közönséggel. A zenész visszaemlékezett az első, a közönségtalálkozó alkalmával említett tusványosi fellépésre is.

„Nagyjából tudja az ember, el tudja képzelni, hogy mi fogadja. Így voltunk akkor is, amikor a kilencvenes években itt jártunk. Tudtuk, hogy barátságosak lesznek velünk. Akkor még háznál aludtunk, elbeszélgettünk a háziakkal. Amit könyvben olvastunk arról, hogy ez a hely egyszer csak nem Magyarország volt többé, itt személyesen megtapasztaltuk. Utaztunk 18 órát, megérkeztünk és mindenki magyarul beszélt, sok helyen forinttal lehetett fizetni. Egyszerre volt klassz, és szívszorító érzés” – idézte fel. Hozzáfűzte: olyan szintű őszinteséggel találkoztak, amit otthon, Magyarországon nem tapasztaltak előtte.

„A beszélgetések során, őszintén kérdeztek rá kellemetlen dolgokra is és nem provokálni akartak, hanem kíváncsiak voltak. Más jellegű beszélgetések vannak koncertek után, mint otthon. Ez a szívemnek, lelkemnek kedves” – emelte ki. Ugyanakkor a koncerteken a közönség hasonlóan „működik", mint bárhol máshol, tette hozzá.

„Van egy-két dalunk, aminek a szövege itt mást jelent. Mostanra próbáltam ilyeneket elővenni, de a zenét ugyanúgy fogadják itt is” – mutatott rá.

Egy fiú és egy lány

Leskovics Gábor és a zenekar énekesnője, Potondi Anikó hosszú időn át alkottak egy párt, házasságuk hét évvel ezelőtt ért véget. Ezzel kapcsolatban is kérdeztük a zenészt.

„Nem titok, hogy elváltunk, de nem reklámoztuk, nem vagyunk celebek, hogy ez hír legyen” – mondta.

Kitértünk a zenekarban a különböző személyiségekre is. Gábor, bevallása szerint nagyon extrovertált személyiség, míg például Anikó inkább magába forduló. Mint megfogalmazta, őt már az első, szigetszentmiklósi fellépésük során elvarázsolta a színpad.

„A mai napig alig emlékszek a koncertekre, leginkább az marad meg nekem, hogy megyünk fel a lépcsőn és a végén jövünk le. A kettő között vannak bevillanó képek, de igazából el vagyok varázsolva a fellépések alatt. Nagyon jól érzem magam a színpadon, és ezt látják is rajtam. Aki önazonos, azt nagyon szeretik azok az emberek, akiket az őszinte zene érdekel. Ez a legfontosabb dolog, ami a zenekart jellemzi, hogy amit csinálunk, abban hitelesek vagyunk” – fogalmazta meg Leskovics Gábor. Hozzáfűzte, mindig kapott egy-egy olyan zenei élményt, ami továbblendítette egy-egy nehezebb időszakon és nem engedte belefásulni a zenélésbe.

Addig zenélünk, amíg hitelesek tudunk maradni

„Egy olyan zenekarnak, mint mi, akik nem popzenét játszik, csak az az út, hogy addig zenélünk, amíg hitelesek tudunk maradni. Itt, Erdélyben úgy látom, még mindig vevők erre. Nekem nagyon nagy szívügyem a dalszöveg. A magyar zenekarok szövegei egyre rosszabbak, megy lefelé a színvonal. Itt úgy érzem, még mindig azokat a zenekarokat szeretik jobban, akiknek a szövegei is szólnak valamiről” – osztotta meg Leskovics.

Kitértünk arra is, hogy a zenekar működését hogyan befolyásolta a válásuk Potondi Anikóval. „Megbeszéltük az elején, hogy ez a mi magánéletünk, és ami történik köztünk, nem fogja érinteni a zenekart. Ez nagyjából így is történt. Ami érdekes, hogy úgy fél éve beszélgettem a dobosunkkal, Farkas Zolival és mondott egy érdekes dolgot, amin meglepődtem. Ő húsz éve ott van a zenekarban és mondta, hogy az utolsó 4-5 évben milyen jó nézni bennünket a színpadon, mert a szerelmes dalokat úgy énekeljük el, egymás felé fordulva, egymásnak. Korábban nagyon zavarta, hogy éveken keresztül mindig kicsit elfordultunk egymástól” – osztotta meg.

„A válásnál mindig van egy-két év gyászidőszak. Mindenki tele van fájdalommal sértődésekkel. Nyilván akkor is csináltuk a zenekart. Nem haragudtunk egymásra, de azért volt egy csomó dolog, ami nagyon friss volt. Amikor eltelt egy kis idő, és mindketten felértékeltük a házasságunkat, hogy mi volt abban a jó, lehet újra úgy énekelni a dalokat, amiről azok szólnak.

A szerelmes dalok nagy részét Anikónak írtam, de közben a házasságunk bukdácsolt és hullámvölgyek jöttek, ez a része elkezdett eltűnni. Ilyen szempontból a válásunk nagyon jót tett a zenekarnak. Sokkal hitelesebben tudjuk előadni ezeket a számokat, mert újra tudom azt érezni, amit akkor és ez így van jól. Neki is van már párja, nekem is, de amikor ezeket a dalokat énekeljük, az arról szól, hogy egy fiú és egy lány énekel egymásnak” – mondta el Leskovics Gábor.