Napjaink dilemmáival szembesít – a Grand Hotel Retromadár rendezőasszisztensét kérdeztük
A marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat a Grand Hotel Retromadár című előadás online bemutatójára készül. Radu Afrim rendezése a 2017-ben bemutatott Retromadár blokknak csapódik és a forró aszfaltra zuhan folytatása. A történet 2020-ban játszódik, Mioara, aki a 70-es években a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan tömbházában lakott, időközben felnőtt, írónőként Belgiumban él. Hazatér szülővárosába, hogy megírja legújabb regényét. A tömbházból mára hotel lett, a neve Grand Hotel Retromadár, tulajdonosai egy bizarr pár, Aladár, az egykori virágárus és romantikus felesége, Zita. Az előadás általuk jeleníti meg a napjaink világát, dilemmáival és problémáival együtt, és egyben a művészet szerepére is reflektál. Az előadással kapcsolatos információkról, munkafolyamatról a Maszolnak Fülöp Bea számolt be, aki rendezőasszisztensi feladatai mellett Mostis Karolin szerepét játssza.
Mesélne a munkafolyamatról, az online bemutatóról és a rendezővel való munkáról?
A Tompa Miklós Társulat már az ötödik alkalommal dolgozik Radu Afrimmal, én másodjára dolgozom mellette rendezőasszisztensként. Ezen kívül ott a szerepem is, amelyet föl kell építenem a munkafolyamat ideje alatt, de a rendezőasszisztenciát tartom nehezebb feladatnak. Ezt így éltem meg a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan című előadásunkban is, és most is ezt tapasztalom.
Radu Afrim egy nagyon határozott elv alapján építi az előadásait, aminek a lényege, hogy nemcsak képi világ és koncepció szintjén, hanem színpadi szöveg szintjén is az ő saját világát alkotja meg. Nemcsak rendezi az előadásait, hanem a színpadi szöveget is ő írja. A Ramona Iacobutenak adott egyik interjújában azt mondja, hogy „perverz dolog a saját világodat Csehov, Lorca vagy Sebastian világába erőltetned, amikor azt megkreálhatod te magad a színpadon”. Ez a kijelentés mindkét Retromadár előadásunkra igaz. Mindkét előadás szövegét ő maga írta, s ebben az értelemben szerzői előadásnak is nevezhetjük.
Mi volt a legfontosabb kiindulópont az előadás összeállításánál?
Amikor elkezdtük a próbákat, az egyik alapötlet Mioara visszatérése gyermekkora színterére volt, a másik pedig a blokk hotellé változtatása. Ezt a hotelt kellett megtölteni különböző sorsú szereplőkkel. A színészek ötletei, ajánlatai is inspirálták a rendezőt az írásban, segítettünk megtalálni, hogy milyen szereplőkkel tegye érdekesebbé a hotel világát. Minden nap egy-egy új papírlapon hozta be valamelyik szereplő sorsát a színpadra, s így haladtunk lépésről-lépésre a történettel. Afrim előadása erős vizualitást, sajátos hangzásvilágot, rengeteg iróniát és humort tartalmaz. Szorosan együttműködik Irina Moscuval, aki az előadás díszlet- és jelmeztervezője. Irina szinte a teljes próbafolyamat alatt jelen volt, ott dolgozott velünk-mellettünk, és már a rendelkező próbák elején megkapta a jelmezét minden frissen megjelenő szereplő.
Mindezektől függetlenül a munkafolyamat nem tudja föltétlenül meghozni a megnyugvás és a biztonság érzését. Ezt úgy értem, hogy a színésznek esélye sincs kialakítani az előadás megszületéséig a maga jó értelemben vett rutinját: megtalálni a helyét az előadásban, megtanulni a többi szereplő működését. Folyamatos a nyüzsgés a színpadon, a színésznek mindig készen kell állnia a változtatásra, figyelmesnek, ébernek és pontosnak kell lennie, és jó, ha pillanatok alatt sikerül megvalósítania a feléje irányuló változtatási kérést. Ezt én a színpadi jelenléttel való játékként fogom föl.
Hogyan kapcsolódik a két darab egymáshoz?
Elsősorban azáltal, hogy az árvízkárosultak blokkjából szálloda lett, a neve ma már Grand Hotel Retromadár. A konstrukció tehát ugyanaz, a dobozszerű szobák ugyanúgy különböző történések és emberi sorsok rejtegetői, de ezek a sorsok már a rendszerváltás utáni generációké.
Hoteltulajdonosok, a rendőr, a szülők által elhanyagolt gyerek, maga a szülő, aki a saját útját járja, a pszichológus, a feminista szobalány, a levitézlett énekesek, a zongorista, a Retromadárból megöröklött Zágoni Teréz, és természetesen az írónő, Mioara, aki a Retromadár… óta felnőtt és tanárnőként dolgozik Belgiumban. Az élete regényét szeretné megírni, hogy megszabaduljon a múltjától. Egy nagy szeletet kapunk önmagunkból, és nem kis iróniával szembesít minket az előadás azokkal a dolgokkal, amelyek foglalkoztatnak bennünket, de amelyek elől egyúttal menekülünk is.
Hogyan viszonyul ahhoz, hogy az előadást online lesznek kénytelenek bemutatni?
Amikor azt hallom, hogy az előadást online közvetíti a színház, mindig eszembe jut, hogy egy időre tényleg félre kell tennünk azt a gondolatot, ami szerint a színház más művészetekkel szemben specifikus közvetítő médium. Hogy a színházi eseményeink létrejöttének elengedhetetlen feltétele a nézők és a színészek fizikai jelenvalósága.
Ez egy vállalt együttlét, ahol néző és színész egymásra rezonál. Ez az online előadás esetében nem tudom, hogy működik. Szerintem mindkét fél esetében valamiképpen sérül a történet, de egyetlen dolog mégis összekapcsolhatja őket: a színházszeretet. És ez az érzés az, ami túllendíthet a kételyeken mindenkit.
Miért maradt el a decemberre meghirdetett előadás?
Mert a világjárvány nem segített minket abban, hogy ez a bemutató megvalósulhasson. Hogyan lehet problémamentesen működtetni ma egy olyan intézményt, ahol a munkafeltétele a fizikai kontaktus? De nem mi vagyunk az egyetlen vesztesek ebben a történetben.
Milyen közönségre, visszajelzésre számítanak?
Mindenképp azokra a nézőinkre, akik minden alkalommal megkérdezik, hogy mikor jöhetnek színházba. A világjárvány okozta helyzet súlya számomra abban rejlik, hogy megszületett bennünk a félelem, hogy ezekben a nehéz időkben a színház elveszíti a társadalomban betöltött szerepét. Mi, színháziak ettől félünk, a lakásába zárt néző pedig elfelejt önfeledten nevetni. Másrészt viszont megszületett a lehetősége annak, hogy az online zajló színházi eseményünk még több emberhez eljusson, mint ezelőtt. S ez jó, ez lehetőség, amivel élnünk kell. Most egy kicsit másként, de továbbra is együtt vagyunk.
Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott! A Grand Hotel Retromadárt január 8-án, 19 órától mutatják be élő online közvetítésben. A szereposztás itt olvasható, jegyeket a www.eventim.ro oldalon lehet vásárolni. A néző az előadás linkjét kezdés előtt egy órával kapja meg e-mail üzenet formájában a szolgáltatótól (eventim.ro), belépni a közvetítésre a megvásárolt jegyen szereplő jelszóval lehet. A jegyek az előadás napján 18 óráig válthatóak meg.