Nagyszabású programsorozattal, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítással, a Papp László Budapest Sportarénában jubileumi előadással, továbbá koncertturnéval ünneplik az István, a király című rockopera bemutatásának 40. évfordulóját jövőre.

L. Simon László, a múzeum főigazgatója az eseménysorozat csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján kiemelte: az István, a király ügye össznemzeti ügy. Olyan műről van szó, amely 40 éven keresztül nemzedékek számára jelentett meghatározó élményt – mondta a főigazgató Szörényi Levente és Bródy János legendássá vált alkotásáról, amelynek ősbemutatója 1983-ban a városligeti Királydombon volt.

Tájékoztatása szerint 2023-ban, a rockopera bemutatásának 40. évfordulójára kiállítást hoznak létre, amely a Szent István-kultusz kiépüléséről fog szólni, 1083-tól napjainkig bemutatva ennek fontos állomásait, tárgyi anyagait és dokumentumait. Hozzátette: a kiállításon bemutatják, hogyan jelenik meg a hétköznapokban Szent István személyisége. A tárlat záró részében a rockopera fontos pillanatait, tárgyi anyagait, díszleteit, jelmezeit, fénykép és filmes dokumentációját is a közönség elé tárják.

A tervek szerint 2023. május 15-én nyíló tárlatról elmondta: megnyitóján és másnap a múzeum kertjében koncertet is tartanak, ezzel indítva útjára a 40. évfordulóra tervezett programsorozatot. Novák Péter, a jubileumi produkció rendezője kiemelte: a 2023. augusztus 18-án és 19-én látható előadáson szeretnék a közönséget a fókuszba helyezni, egyes részein egy táncháztalálkozóhoz hasonló, népünnepély jellegű, interaktív előadást terveznek. Az előadás producere Rosta Mária. Elmondta: Feke Pál produceri és rendezői munkájával egy koncertkeresztmetszet is készül a darabból, amelyet országos turnén mutatnak be.

Bródy János felidézte: a darabot eredetileg dupla nagylemezre írták, ennek megjelenése inspirálta az előadásokat. Mint fogalmazott, úgy érzi ezért, mintha minden egyes előadás alkalmával újjászületne a darab, hiszen nincs eredeti, szerzők által elképzelt és meghatározott színpadi előadása.

Mint mondta, amikor 1983 augusztusában a felvett lemezanyaggal megérkeztek a Királydombra, – amit akkor szánkózó dombnak hívtak, és Királydombnak annak nyomán nevezték el hivatalosan is, hogy ők a plakátra ezt írták – a próbák kezdetén elképzelni sem tudták, hogy ekkora hatással lesz az előadás a közönségre. A sikeres és demonstráció-szerű előadások után indult el ez a máig tartó folyamat. Mint felidézte, a bemutató után kapott dicséretekre azt mondta, hogy ha harminc év múlva még emlékezni fognak az előadásra, akkor elhiszi, hogy sikerült valami értékeset létrehozni.

Bródy János szerint tragikus, hogy Magyarországon a nemzeti hagyományok őrzése és a progresszió, a felemelkedés és az európai integráció vágya egymással gyakran szembefordult, a haza és a haladás ritkán tudott egymással kézenfogva működni. Megjegyezte: a darab szerint ez már az államalapítás idején is kimutatható volt, és azóta is jelen van a társadalomban. Szerinte a darab azt bizonyítja, hogy ezt a konfliktust a művészet erejével lehet feloldani. „Aki a darabot nézi – tapasztalatom szerint – mindig jó érzéssel távozik, különösen, amikor a két főszereplő, István és Koppány együtt hajol meg az előadás végén” – tette hozzá.

Szörényi Levente hozzáfűzte: 1983-ban az emberek 99 százaléka azt sem tudta, ki az a Koppány. Mint mondta, a darabba azért írták bele, mert ő is a történelem része, és dráma ott van, ahol feszültség is van. Az kétségtelen, hogy a darab helyrebillentette Koppány emlékét – jegyezte meg.

Bródy János szavait kiegészítve szólt arról is, hogy a mű megírásakor tekintetbe kellett venni a hanghordozó korlátait, például azért alakult ki a négy kép, mert négy oldala volt a két nagylemeznek. Ezeket a részeket pedig el kellett nevezni: Az Örökség, Esztergom, Koppány vezér, István, a király. A darabot a hanghordozó terjedelme is meghatározta: egy oldalra csak mintegy 20 percnyi zene fért rá – emelte ki.