Mit esztek ti otthon, mannát? című kötet könyvbemutatójára péntek délután került sor Kolozsváron, ennek keretében akárcsak a bemutatott könyvben, irodalom és gasztronómia találkozott, a vendégeknek ugyanis hagyományos zsidó ételeket szolgáltak fel az irodalmi élmény mellett. Rubin Eszter író, a sikerlistás könyv szerzője a zsidó kulináriáról és irodalomról, az ételek és emlékek kapcsolatáról, családi történetekről, gasztronómiához fűződő viszonyáról és a szövegek megszületéséről is beszélt.

A Bulgakov Kávéházban meghirdetett könyvbemutatót és beszélgetést Visky András író moderálta, aki először arra volt kíváncsi, honnan jön Rubin Eszter számára az a késztetés, hogy az étellel foglalkozzon, főzzön, és írjon is erről. Mint elhangzott az írónőtől, a táplálás, az etetés gyerekkora óta nagyon érdekli, főzött már életében több száz emberre is, és számára valahogy „furcsa kielégülést okoz, hogy ennyi ember megkóstolja ételeit”. Az írással, mint mondta, sokáig egyáltalán nem foglalkozott, de első regénye – a Barhesz – valahogy szépirodalmi kötet lett, aminek a szövege gazdagon át van szőve a gasztrokulturális örökség irodalmi értelmezésével.

Két év kihagyás után idén ismét megszervezték a Kolozsvári Zsidó Napokat, a hetedik kiadásra november 3. és 6. között különleges koncerttel, történelmi sétával, irodalmi és gasztronómiai rendezvénnyel is készültek a szervezők.

„Mindig volt az olvasók részéről egy nyomás, kérés, hogy a regényekben szereplő ételekből egy igazi, kézzel fogható szakácskönyvet készítsek, receptekkel. Én ezt az elején erősen hárítottam, mert számomra az ételek a könyvekben sokkal inkább szimbolikus jelentéssel bírnak, vagy inkább hangulatokat közvetítenek. Amikor már a negyedik regényem után voltam, akkor váltam eléggé magabiztos szépíróvá, és már megengedhettem magamnak, hogy írjak egy irodalmi szakácskönyvet is, így született meg ez a nagyon súlyos, 500 oldalas kötet, ami 75 novellát és 300 nagyméretű fotót tartalmaz” – emlékezett vissza.

Gyökereit a zsidó konyhán keresztül találta meg

Az író azt is elárulta, hogyan születtek szövegei. Mint elhangzott, háromféle szöveggel találkozhatunk kötetében, volt, hogy olyan szöveget használt fel, ami már eleve egyfajta ételről szólt és ehhez kapcsolódva írt novellát, volt olyan szöveg, amibe utólag írta bele az ételt és receptet, valamint vadonatúj novellákat is írt. Visky András szerint az embernek az az érzése a könyvet olvasva, hogy ha csak a szöveget olvassa el, és nem készíti el az ételt, akkor nem részesül a teljes irodalmi élményben.

Rubin Eszter úgy vélte, a főzés valamiféle önkifejezés is számára, és elárulta, vannak olyan időszakai, amikor csak főz, és vannak olyanok, amikor csak ír, mindig egyvalamiben mélyed el jobban. Visky András arra is rákérdezett, hogy honnan jön az a fajta kényszeresség, amely az írónő több regényében is fellelhető. Rubin Eszter szerint ez a zsidóságra jellemző egy bizonyos poszttraumás stressz szindróma, amelynek a feloldása lehet az állandó felhalmozás, az evés, az etetés. Emlékeztetett, hogy létezik az a közszájon forgó mondat, hogy „Ki akartak irtani, nem sikerült, tehát együnk!”, és szerinte erről szól a zsidók összes ünnepe, és valahogy az ő szereplői is mindig vásárolnak, felhalmoznak, főznek, esznek, etetnek, ez fonja át a mindennapjaikat.

Elmondta, alapvetően ő is, mint generációjának számos tagja kereste a gyökereit, és ezt valahogy a zsidó konyhán keresztül lelte meg. „Az ember, ahogy újra felfedezi ezeket az ételeket, valahogy próbál többé-kevésbé közelebb kerülni a zsidó valláshoz, kultúrához” – magyarázta. Hozzátette, könyvében sokféle novella megtalálható, van benne vicces, felkavaró, felemelő, szomorú, abszurd, hosszabb és rövidebb novella, ahogy a receptek is változnak, vannak olyanok, amelyeket kezdő szakácsok is bátran elkészíthetnek, és vannak nagyon bonyolultak is.  

Szakács, író, fotós, stylist, nyomdai kísérő

Visky András a beszélgetésben rámutatott, hogy Rubin Eszter új kötete akár Dragomán György Főzőskönyvének párja is lehetne, és arra kérdezett rá, hogy milyen különbségek lelhetők fel a két kötet között.  Rubin Eszter elmondta, örömmel látja, hogy egyre többen elkezdtek érdeklődni a gasztronómia iránt, és, hogy szereti, ahogy Dragomán ír, de kötete tudományosabban közelíti meg a főzést, míg ő ösztönösebb módon, mindig pillanatnyi impressziók alapján főz.

A beszélgetésből az is kiderült, hogy maga a szerző fényképezte végig a kötetéhez elkészült ételeit, 1500 fotóból válogatott ki 300-at. Rubin Eszter viccesen hozzátette: ő volt a szakács, az író, a fotós, a stylist, a könyvtervezésben is részt vett, ugyanakkor a nyomdai kísérést is ő csinálta. Többször érezte úgy, hogy meghaladja a képességeit ez a feladat, de „most nagyon büszke, hogy megszületett a könyv”.

Végül hozzátette, nagyon sokrétű témát dolgoz fel új kötete, ezek nagyobb fejezetekbe vannak rendezve, de van egy vonulat, ami a zsidó nép helyzetével és Izraellel foglalkozik, gasztronómiai környezetbe helyezve. „Gátlástalanul cionista a véleményem, és ezt bele is írtam a könyvbe, szimbolikus, ironikus módon. Ugyanakkor szó van a kötetben a szüleim elvesztéséről, családi traumákról, és vannak benne szatirikus történetek például a húsevés kérdéskörét érintve. Vannak nagyon könnyed szövegek is, ahogy a receptek között is vannak nagyon egyszerűek is” – magyarázta.