Mi van most az erdélyi irodalomrajongó nők éjjeliszekrényén? Évkezdő olvasmányajánló

Mikor az erdélyi magyar nők olvasási szokásairól szóló körkérdésünkkel megkerestük, Berke Krisztina-Ágnes, a Koinónia Kiadó munkatársa mini-felmérést végzett a kiadói bizottság női tagjai között, a válaszokból pedig a Marosvásárhely – Kolozsvár – Nagyvárad tengelyen színes olvasmányajánló körvonalazódott, amely a gyerek- és ifjúsági irodalmon át a szakirodalmakig felöleli a magyar-, román- és világirodalom kortársakat, no meg a mindenféle klasszikusokat is.

„Az erdélyi nő, aki vagyok, legszívesebben kortársakat olvas. Világirodalom és hazai művek egyaránt érdeklik. Legutóbb Marilynne Robinson Háztartás című lírai szépségű regénye jelentett megrendítő élményt. Tófalvi Zselyke Amikor megjössz című novelláskötete révén újra a nyolcvanas évek Vásárhelyén csatangoltam, Jászberényi Sándor A varjúkirály című kötete pedig meggyőzött arról, hogy a lektűr műfaja él és virul” – számolt be olvasmányairól György Andrea Látó-nívódíjas irodalom- és színikritikus.

A Kalendárium szerzője, Budai Evódia, az éjjeliszekrényére pillantva sorolta fel az átmenetileg ott állomásozó könyveit: „Egyszerre vagyis felváltva olvasok három, négy könyvet is. Paul Ch. Donders Reziliencia és Visky István A századik című kötetét együtt olvasom Mészöly Miklós és Polcz Alaine A bilincs a szabadság legyen című könyvével. Ott tartom még állandóan a Bibliát, meg váltakoztatva versesköteteket is... mert ezek a napi kenyeret jelentik. De ezt nem nevezem külön olvasmánynak.”Illusztráció: Fortepan

Daray Erzsébet szerkesztő, fordító és idegenvezető most szívesen olvas olyan szakácskönyveket, receptgyűjteményeket, amelyekben egy kisebb-nagyobb közösség, népcsoport kultúrája, szokásai is megmutatkoznak a receptekhez kapcsolódó történeteken, vallomásokon keresztül. „Ilyen például Gáll Tímea Kölcsönkért kovász című könyve, az Erdélyi lakoma új kiadása, vagy akár Olia Hercules Kaukasis című, angol fordításban megjelent szakácskönyve, amely a kaukázusi népek étkezési kultúráját, ételeit mutatja be rafinált egyszerűséggel, az ételeken túlmenően embereket, az épített és természetes környezetet ábrázoló, gazdag képi anyaggal. Érdekelnek a tényirodalommal, dokumentumregénnyel erős rokonságot mutató családregények, a közelmúlt traumáit feldolgozó művek. Most éppen a magyar származású, Hollandiában élő Olga Majeu Elszórt morzsák a kék madárnak című könyvét olvasom, aki nemesi származású, magyar felmenői felkutatását és történetük megírását tűzte ki célul” – tudtuk meg.

Vallasek Júlia műfordító, irodalmár olvasólistáját meghatározza egyéni kíváncsisága, szakmai feladatai és lányai olvasmányai is. „George Eliot Middlemarch kötete annak idején kimaradt az egyetemen. Most angolul olvastam, szigorúan elalvás előtt esténként, amolyan wellness gyakorlatként. Megnyugtató volt belemerülni egy 19. századi nagyregény lassú szövegritmusába.” Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk. Tanulmányok a kortárs önéletrajz-kultúráról – című kötetet egyetemi órákra való készülés végett olvasta, de élvezetes „szakmázásnak” minősült, akár csak az Úton. Menekülés, mobilitás, integráció Közép-Európában és Magyarországon az első világháború után című tanulmánykötet a két világháború közti magyar vonatkozású migrációról. „...vagonlakók, emigráns arisztokraták az őszirózsás forradalomkor, Hollandiába, Angliába küldött gyerekek az első világháború után... Ez is szakmai olvasmány volt, de nagyon izgalmas! Olvastam még Böszörményi Gyula A Barnum-rejtély című könyvét, egyik lányomnak hozta az angyal, és egy inszomniás epizódomat töltöttem ki vele. Meg Szabó T. Anna Szabadulógyakorlatok című elbeszéléskötetét. Ebben az volt az érdekes, hogy a szövegek nagy részét ismerni lehetett Facebookról, és kíváncsi voltam, hogy működik más médiumban ugyanaz a szöveg” – mesélte Vallasek Júlia.

Makkai Kinga gyermekirodalmár és művelődésszervező az elmúlt hetekben félretette szakmai kötelezettségeit, és az amúgy szívesen olvasott, forgatott gyermekirodalmat, hogy végre csak „önmagáért olvashasson” főleg felnőttirodalmat. „Az ünnepek alatt elolvastam Mathias Énard Iránytű című francia kortárs regényt, utána elolvastam Péntek Orsolyától a Hóesés Rómában-t, ami egy nagyszerű magyar kortárs trilógia záró része, majd következett Flanagan Egy tenyér, ha tapsol című műve, ami egy nagyon erős társadalomkritika az ausztrál bevándorlók életéről a 60-as években. Kaptam olvasót karácsonyra, és az első könyv, amit azon olvastam el, az az Alma Mahler volt. Most olvasom Szeifert Natália Mi van veletek, semmi? című kötetét. Ha ezt befejezem, jön Háy János új regénye A cégvezető. Mostanában sok olyan könyvet olvastam, amely mindennapi sorsokat, családi tragédiákat, transzgenerációs traumákat dolgoz fel, például novemberben olvastam a Szívutca, A kései házasság című műveket” – számolt be Makkai Kinga.

„Elég végletes stílusokban, műfajokban olvasok. Igyekszem olyan könyveket olvasni, amelyek segítenek a munkámban, személyes fejlődésemben. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sorsok című munkája, vagy Széplaki Kálmán: A gáncs nélküli lovag voltak a legutóbbiak ebből a kategóriából. De elolvastam Stephen Hawking Az idő rövid története című munkáját, ami néhol meglepően teológiai volt. Sokat olvastam gyereknevelésről is, mivel háromszorosan érintett vagyok a témában Tim Kimmel és Paul David Tripp voltak a kedvenceim az utóbbi évben, de vitáztam Ranschburg Jenővel is gondolatban. Viszont, ha nagyon kimerült vagyok, még mindig meséket olvasok, főleg angolul és legtöbbször elektronikus formában. Most épp Holly Black The Folk of the Air sorozatát olvasom, meg még több tini-kedvencet, így meglepő beszélgetéseim vannak fiatalokkal, mikor visszacsöppenek a világukba. A tavalyi évem nagy irodalmi küzdelme Orwell 1984-es regénye volt, ami rég nyomta a listámat és a polcomat, most meg a gyomromat...” – mesélte Lőrincz-Lukács Csilla lelkipásztor, három kis apróság könyvfaló anyukája.

Mihály Emőke szerkesztő, fordító szintén szenvedélyes olvasó, a gondosan megválogatott könyvei időről-időre bizonyos témák, érdeklődési területek köré szerveződnek, és szívesen olvas más nyelveken is, románul vagy németül akár. „Az utóbbi időben a jungiánus pszichológiai irodalomra kattantam rá. Most épp Clarissa Pinkola Estéstől a Farkasokkal futó asszonyokat olvasom. Románul, mert úgy könnyebb volt beszerezni. Amúgy igyekszem minél több kortárs román irodalmat is fogyasztani (nemrég Tatiana Ţibuleac és Radu Paraschivescu regényei kerültek sorra). Visszatérve a pszichológiára: nagyon érdekel minden, ami a poszttraumás stressz-szindrómával kapcsolatos. Bruce Perry A ketrecbe zárt fiú című könyve az aktuális kedvencem. Annyira gondolatgazdag kötet, hogy ha egy évre száműznének egy lakatlan szigetre, és csak egyetlen könyvet vihetnék magammal, ezt választanám. De azért még mindig a kortárs magyar- és világirodalom elérhető újdonságaiból olvasok a legtöbbet. Legutóbb Szvetlana Alekszijevics, Tompa Andrea, Térey János könyvei tartózkodtak huzamosabb ideig az éjjeliszekrényemen és a kezemben. Amit még muszáj megemlítenem: Tim Marshall A földrajz fogságában című kötete. Nagyon sok régi kérdésemre adott választ” – osztotta meg élményeit Mihály Emőke.

Az egyetemi vizsgaidőszak előtt Jankó Szép Yvette teatrológus, tanár, műfordító a szakmaiság irányába eltolódott, „kiegyensúlyozatlan” olvasóélményekről számolt be: „A válaszom egy kicsit kiábrándító: (finn) irodalmat tanítóként mindenre van időm, csak szabadon olvasni nem. Amit az utóbbi hónapokban olvastam Rodolfo Bűvészkönyvén és a Túl a Maszat-hegyen túl (sic!), az a XX. század első felének finn irodalma, köztük Maria Jotuni, F.E. Sillanpää, Mika Waltari, L. Onerva, illetve kortárs finn drámák Saara Turunentől Leea Klemoláig. Nem is beszélve a túlzott szakirodalombevitelről a szervezetem felsőbb régióiba... Meg is viseli a kiegyensúlyozatlan szellemi táplálkozás. Bevallom, titokban olvastam némi Szorokint és leheletnyi Kleistet, de még nem látszik rajtam...”

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?