Új kiállítással jelentkezett a csíkszeredai Prisma Fotóklub, amely ezúttal saját tagjainak felvételei mellett a törökországi Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület tagjainak alkotásaiból válogatott. A két testvérklub képein Csíkszereda és Izmir városának, illetve környékének szépségei, látnivalói elevenednek meg.

Első alkalommal jelentkezett közös tárlattal a csíkszeredai Prisma Fotóklub és a törökországi Izmirben működő Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület. A két szervezet az elmúlt évben alakított ki partnerkapcsolatot, melynek során a tagok közös fotózásokon és tárlatokon ismerkednek egymással és cserélik ki tapasztalataikat. A pénteken a csíkszeredai Megyeháza földszinti kiállítótermében pénteken este megnyílt kiállítás a Kultúrák találkozása címet viselte.

Mint a kiállítást megnyitó Túros Eszter művészettörténész fogalmazott, a  Prisma fotóklub éves tárlatai „már-már kötelező tarozékai a megyeháza galéria éves kínálatának”.

„Tevékenységük azonban jóval túlmutat a kiállításokon, mint ahogy a jelen kiállítás is több mint a Prima fotóklub éves tárlata. Különlegessége, hogy a helyi anyag kiegészül az törökországi Izmir városát képviselő Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület képeivel és ezzel láthatóan is kezdetét veszi egy olyan szakmai parnerkapcsolat, amelyet a fotózás szerete, az egymás világára, kultúrájára, szakmai tapasztalataira való nyitottság, kíváncsiság hívott életre” – emelte ki a szakember.

„A Kultúrák találkozása címet leginkább a képek témája igazolja, a genius loci meghatározó, átlényegítő szerepe, amely átsugárzik ezeken az alkotásokon. Hogy nem éppen szakmai kifejezést használjak, ám annál emberibbet, gyönyörű válogatást láthatunk, egymás kiegészítve, harmóniába, kerek egészbe rendeződve helyekké formált terekről, otthont jelentő emberi környezetről. Kultúrákat, és azok találkozását, az emberi élettérbe és időbe vetettségének megtartó, gyökereket adó, identitásformáló elemeit. Közelítéseket. Változó perspektívákból, melyek a külvilágra irányulnak ugyan, a rajtunk kívül állóra, de befele is vezetnek, önmagunk irányába” – mondta Túros Eszter.

„Két ország, két fotóklub képeit látjuk egymás mellett, egymástól olykor gyökeresen különböző, mégsem idegen világokat, hiszen végső soron, ezek a képek, kivétel nélkül az otthonosság képeiként is szemlélhetők, tér és idő meghatározottságában kirajzolódó emberi kalandként, és ebben a folyton változó kötöttségben a szépség, a fenséges megtalálása, annak felmutatása a létezéssel együtt járó bizonytalanságot teszi elviselhetőbbé, egymástól sokszínűen különböző világainkat élhetővé” – hangoztatta a művészettörténész.