banner_066Zffpe_maszol_6fel_rmdsz-02.png
banner_VnNOCp39_maszol_6fel_rmdsz-01.png

Különleges régészeti leletek a Szent Mihály-templomban: 700 éves oltárasztalt és értékes sírkövet találtak

Több éve zajlik a régészeti feltárás és restaurálás a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ám csak az elmúlt két hétben sikerült megtalálni egy igen jelentős leletet az északi mellékszentélyben, egy sírkövet, amely egy fontos kolozsvári személyiséghez tartozik. Előbukkant egy 700 éves oltárasztal is, valamint megtalálták a templomnak szinte eredeti állapotában megőrződött északi kápolnáját és annak teljes belső kialakítását. A templom délnyugati sarkában rábukkantak a korai járószintre, valamint feltárták teljes szépségében a korábbi csigalépcsőnek az ajtaját is. Lupescu Radu régész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója mutatta be a legújabb részleteket a Maszol stábjának. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

A Szent Mihály-templom építészeti szempontból kiemelkedő műemléke Kolozsvárnak, és mint egyházi intézmény is nagyon fontos. Mindig is fontos szerepet töltött be a város életében, építéstörténete pedig a 14. századba nyúlik vissza, az első építési periódusban a szentélyt építették meg, az északi és déli oldalán egy-egy mellékszentéllyel, majd a nyugati részekkel folytatták, mesélte a régész.

A templom restaurálása 2018-ban kezdődött el, ezzel egy időben pedig a régészeti kutatások is elindultak. Ez idő alatt a templom egyes részeit sikerült „szisztematikusan feltárni”, az utóbbi évben viszont inkább régészeti felügyeletet gyakoroltak, hiszen a felújítás a vége felé közeledik, emelte ki Lupescu Radu. „Látványos részeit tártuk fel a templomnak, amelyekről korábban csak sejtésünk volt, de pontos adatokkal nem rendelkeztünk, hiszen tulajdonképpen a Szent Mihály-templomban sosem volt régészeti ásatás, tehát a templomot belülről csak most lehetett kutatni az elmúlt néhány évben” – magyarázta. Hozzátette: a régészeti ásatás, kutatás az Erdélyi Történelmi Múzeum felügyelete alatt zajlik.

Megtalálták a szinte eredeti állapotában megőrződött északi kápolnát

Lupescu Radu úgy vélte, az eredmények közül mindenképpen kiemelendő az északi mellékszentélynek a feltárása, ahol tulajdonképpen megtalálták a templomnak szinte eredeti állapotában megőrződött északi kápolnáját és annak teljes belső kialakítását. A feltárás során előkerült a kápolna járószintje, ami kőlapokból van kirakva, és a hozzá igazodó faltagoló- és tartóelemeknek a lábazata is, amelyek korábban nem voltak láthatók.

Fotók: Maszol

„Ehhez a régi járószinthez igazodik a 700 éves oltárasztal is, amely azért fontos régészeti felfedezés, mivel nemcsak az oltárnak az alapozását találtuk meg, hanem a felépítményét is. Az oltárasztal előtt pedig látható a hozzá felvezető lépcsőfok is” – magyarázta. Mivel a templomnak a járószintjét a 15. században megemelték, aminek az oka „nem egészen világos”, a lábazat már akkor a földbe került, és 500 évig ott is volt, a létezéséről sem tudott senki.

A kápolnába korábban temetkeztek is, a régészeti kutatások során pedig megtaláltak egy elegáns, falazott címeres sírkövet, amely a kápolna diadalíve mellett maradt meg. Ez egy nagyon fontos sírhely Lupescu Radu szerint, mivel a város egyik igen befolyásos polgárával áll összefüggésben. A sírkövet amúgy már a 19. században megtalálták a kápolnában, rajzokat is készítettek róla, innen ismerték a régészek, és azért is olyan jelentős, mivel olyan címer van rajta, amely még előfordul a templomban, illetve egy kolozsvári polgárházon is. Sajnos a nevét még mindig nem ismerik a régészek, ugyanis a sírkőnek csak a felét találták meg, és ezen az oldalon nem szerepel felirat.

Feltárult a korábbi járószint, valamint a csigalépcső teljes egésze

A régészek a templom délnyugati sarkában is érdekes dolgokra bukkantak, feltárták például a korai járószintet, amelyről kiderült, hogy az északi kápolna építésével egyidejű. Ezzel a régészeti ásatás igazolta azt az építéstörténeti feltételezést, hogy a délnyugati kápolna is a korai periódushoz köthető, mivel igazodik és talál a szentélynek az eredeti járószintjével. „Erről elsődlegesen a lábazatok tanúskodnak, amelyek megfigyelhetőek a kápolna bejáratát határoló árkád mindkét oldalán. A különlegessége ezeknek a lábazatoknak a kanellúrás kialakítás, ami nagyon divatos volt a 14. században, de csak az igazán előkelő templomokban találkozunk ezzel a megoldással, mint például a szebeni plébániatemplomban” – magyarázta.

A korábbi járószinttel együtt pedig feltárult a csigalépcső ajtajának teljes egésze is, hiszen ez is a korábbi járószinttel egy időben épült, így ahhoz igazodik. A csigalépcsőnek fontos szerepe van a térelrendezésben, ugyanis van egy kijárata a cinterem irányában, van egy kerete a templom belső tere irányában, és ez vezet fel abba a térbe is, ahol korábban a templom levéltára és könyvtára volt. A lépcső folytatódik fel egészen a padlástérig, és egy külön egysége volt a templomnak egy olyan korszakban, amikor még csak a szentély, illetve a nyugati rész állt. Itt is az történt, hogy a 15. században, amikor folytatták az építkezést, megemelték a járószintet, ennek következtében pedig mindaz, ami faragott elem volt, és a korábbi periódushoz tartozott, a föld alá került, magyarázta a régész.

Az egyház azt a döntést hozta, hogy az északi és délnyugati kápolnát is bemutatja a nagyközönségnek, hiszen „annyira szenzációs belső térről van szó”, hogy ez elkerülhetetlen. Az északi kápolna liturgikus térként is funkcionálni fog, a délnyugatiban pedig keresztelő kápolnát fognak kialakítani, és visszaviszik a járószintet is, így láthatóvá válnak a lábazati elemek és a csigalépcső ajtaja is.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_Os8CxLFO_KUK_Webbanner_970x250_ANIM.gif
banner_9y4hN5Rx_KUK_Webbanner_728x90_ANIM.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?