Különleges ünnepi hétvégét élt meg Kézdiszentkereszt vagyis Polyán közössége: szombaton a Trefán Leonárd Általános Iskola névadásának tizenötödik évfordulóját ünnepelték, vasárnap pedig a település történetét feldolgozó, megújult falumonográfiát mutatták be. A két esemény szervesen kapcsolódott egymáshoz, hiszen mindkettő a helyi értékek megőrzését, a közösségi emlékezet ápolását és a fiatalabb generációk megszólítását szolgálta.

A szombati ünnepség az iskola volt diákjai, Gáspár Henrietta és Szalló Erzsébet énekes köszöntőjével kezdődött, amely ünnepi hangulatot teremtett a rendezvényhez. Az eseményen diákok, pedagógusok, szülők és meghívott vendégek együtt emlékeztek meg Trefán Leonárd ferences szerzetes születésének 150., halálának 80. évfordulójáról, valamint arról a döntésről, amelynek nyomán az intézmény tizenöt évvel ezelőtt felvette nevét.

Az ünnepségen jelen voltak a helyi és környékbeli közélet képviselői, az egyház, az oktatási intézmények és a civil szervezetek küldöttei, valamint Lesenceistvánd testvértelepülés képviselői is. A köszöntők és ünnepi beszédek során többször is hangsúlyozták: egy iskola névválasztása nem pusztán formai kérdés, hanem hosszú távú értékvállalás. Trefán Leonárd életútja – szerzetesként, papként, íróként és közéleti szereplőként – olyan erkölcsi és szellemi örökséget hagyott hátra, amely ma is iránytűként szolgálhat a fiatalok számára.

Az iskola vezetősége felidézte az elmúlt másfél évtized fontosabb állomásait is. A névadás ötödik évfordulóján emléktáblát avattak az intézmény falán, tíz évvel később – a járványhelyzet ellenére – diákpályázatokkal és emlékjelöléssel tisztelegtek a névadó előtt, idén pedig több hónapon át tartó felkészüléssel, pályázatokkal és megemlékezésekkel készültek a jubileumra. A felső tagozatos tanulók nyári kolozsvári látogatása, ahol koszorút helyeztek el Trefán Leonárd sírján, szintén fontos része volt ennek a folyamatnak.

Az ünnepi beszédeket követően változatos kulturális műsor következett. Elhangzottak részletek Trefán Leonárd vallásos és világi írásaiból, a pedagógusok tolmácsolásában, majd az V–VIII. osztályos diákok színpadra vitték az Édesanyám Somojóra készül című írást. A műsorban helyet kaptak Fekete Vince, polyáni származású költő versei is, amelyek szülőföldjének élményeiből táplálkoznak.

Különösen nagy sikert aratott a harmadik és negyedik osztályos tanulók előadása, akik a polyáni sormagyart mutatták be, azt a hagyományos táncot, amelyet a helyi közösség generációkon át őrzött meg. A legkisebbek Luca-napi lucázással elevenítették fel a téli népszokásokat, jókívánságokkal és rigmusokkal idézve meg a régi idők hangulatát. Az ünnepség zárásaként közös énekek hangzottak el, méltó keretet adva a megemlékezésnek.

Falutörténet új köntösben: bemutatták a Kézdiszentkereszt–Polyán című kötetet

A vasárnapi program a község múltjára és írott emlékeire irányította a figyelmet. Bemutatták a Kézdiszentkereszt–Polyán című falumonográfia megújult kiadását, amely tizenöt év után jelent meg ismét, bővített tartalommal és igényesebb kivitelben. A könyvbemutatónak a Trefán Leonárd Általános Iskola tornaterme adott otthont, a helyi templomban bemutatott szentmisét követően, mivel az egyházi épület jelenleg felújítás alatt áll.

A bemutatón Gábor Judit tanítónő, a kötet egyik szerzője és kezdeményezője ismertette a munka hátterét. Felidézte, hogy az első kiadás jó fogadtatása és a közösség részéről tapasztalt érdeklődés bátorította őket arra, hogy újra kézbe vegyék a falutörténet feldolgozását. Az eltelt másfél évtized alatt ugyanis Kézdiszentkereszt élete is változott, új események, új szereplők és új történetek születtek, amelyek méltó helyet érdemeltek a kötetben.

A szerkesztői feladatokat Fekete Vince József Attila-díjas költő vállalta, aki személyes emlékein és kötődésén keresztül is hozzájárult a könyv hangulatához. A monográfia több szerző közös munkája, számos adatközlő közreműködésével készült, miközben korábbi, forrásértékű írások is helyet kaptak benne. A kiadvány megjelenését civil összefogás, az Alma Mater Alapítvány támogatása, magánszemélyek felajánlásai, valamint pályázati források tették lehetővé.

A bemutatón elhangzott: egy falumonográfia soha nem tekinthető lezárt műnek, hiszen egy közösség története folyamatosan íródik. Éppen ezért a kötet nem csupán múltidézés, hanem híd a generációk között, amely segít megérteni, honnan jött a közösség, és mire építheti jövőjét. A rendezvény végén a szerzők és támogatók tiszteletpéldányt vehettek át, elismerésként a közös munkáért.