Július 9. és 16. között került sor, az Ethnika Kulturális Alapítvány szervezésében, Fehér megye egyik legrégebbi és legismertebb hagyományőrző rendezvényére, a XXV. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctáborra.

Az egyhetes táborban, az immár negyedszázados hagyománynak megfelelően, a hangsúlyt a néptáncra, a hangszeroktatásra és az énektanításra helyezték, de volt sajt- és borkóstolás, kirándulás a Várhegyen levő Hétágtere nevű tisztásra illetve egyik este a kecskeméti Mátyás Király Citerazenekar fellépése és népi hangszerbemutatója színesítette a programot és nem utolsó sorban a csíkszentdomokosi Kedves Zenekar is megtisztelte koncertjével a tábort. 

A magyarlapádi tábor fő vonzereje a kezdetek óta abban nyilvánul meg, hogy a résztvevők autentikus falusi környezetben sajátíthatják el, tiszta forrásból, a népzenét és a néptáncot, amelyet helyi adatközlők közreműködésével, mindig kiváló oktatók valósítanak meg. A helyi hagyományokat a szervezők tudatosan nem divatos köntösbe öltöztetve, különleges programok által próbálják reklámozni, hanem az eredetiségre fektetik a hangsúlyt és a népi örökséget a lehető legegyszerűbb módon és a legtermészetesebben igyekeznek átadni. Amikor megszólal a muzsika, mindenki beáll táncolni, ezen van a hangsúly, és egy hét alatt a résztvevők meg is tanulnak elég becsületesen táncolni.  

Az oktatást több csoportra osztva valósítják meg, kicsiknek és nagyoknak, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Az idén a haladó táncosokkal Kis István és  Kis Demeter Erika, a gyerekekkel Hajdara Tamás és Hajdara-Herczeg Hajnalka, a kezdőkkel pedig Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca Petőfi-programos ösztöndíjasok  foglalkoztak. Soha nem volt ennyi érdeklődő a hangszeroktatás iránt, őket Nyitrai Tamás és neje, Danhauser Lilla tanították. Természetesen megtartották az elmaradhatatlan kézműves tevékenységeket is, amelyeket a huszonöt éve fáradhatatlanul végző lapádi pedagógusok, Szilágyi-Székely Melinda tanítónő és Székely-Bányai Andrea óvónő irányításával valósítottak meg. Egyébként nagyon sok gyerek jelentkezett a táborba, mintegy százötvenen lehettek. 

Mivel az  Ethnika Kulturális Alapítvány felvállalta a környékbeli magyarság helyzetének felkarolását is, minden évben meghívnak néhány környékbeli településről is néptánccsoportokat, érdeklődőket, akik elsajátíthatják nem csak az itteni népi kultúrát, hanem érezhetik azt is, hogy odafigyelnek rájuk, hogy nincsenek teljesen elszigetelve más magyar közösségektől. Ottjártunkkor magyarpéterfalvi és a nagyenyedi, a Dr. Brendus Gyula illetve az Rmdsz által közösen működtetett nyári játszóházban résztvevő gyerekekkel találkoztunk.  

Sipos Ferenctől, az alapítvány elnökétől megtudtuk: a huszonötödik alakalommal megszervezett Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor egyben a generációváltás ünnepe is, amikor a szervezést továbbviszi a fiatalabb generáció, élen Bánffy Farkassal, Kiss Csongorral és Kis Attilával.  

Arra a kérdésre, hogy meddig sikerül tovább éltetni ebben a tiszta formában a tábort, olyan körülmények között, amikor egyre több az olyan rendezvény, ahol a népi hagyományokat felhígított, szórakoztatóbb formában próbálják bemutatni, netán eladni, Sipos Ferenc a következőképp válaszolt a Maszolnak: „Addig, ameddig zaj és mutatvány helyett tiszta zenét tudunk az embereknek kínálni, addig ezt életben tudjuk tartani. Amikor befertőződik ez a fajta megszólaltatás, akkor megszűnik a tábor is”.