Ismét veszélyben a nagyváradi magyar színjátszás, újabb átszervezés van kilátásban
Bár a Bihar megyei önkormányzat mint fő illetékes még semmit sem közölt hivatalosan, a hét végén a megyei román sajtóban megjelent, illetve kiszivárogtatott információk szerint újabb jelentős karcsúsítás, sőt érvágás várható a megyei kulturális életben. A napvilágra került elképzelés szerint a fenntartó megyei tanács vezetősége összevonja a nagyváradi román és magyar színházat és a filharmóniát, ismét költséghatékonyságra hivatkozva.
Fokozatosan ugyan, de a Bihar megyei tanács vezetősége megszüntetheti a Szigligeti Színház, a Regina Maria Színház és a Nagyváradi Állami Filharmónia önálló jogi személyiségét, és egy új, közös entitásban képzeli el a három kulturális műhely működtetését. Ezt azzal magyarázzák, hogy a közös adminisztrációs és kisegítő személyzet révén jelentősen csökkenthető majd a hálózat fenntartása. Ezzel együtt azonban tulajdonképpen megszűnik mindhárom kulturális intézmény önállósága.
Tovább borzolja a kedélyeket az is, hogy a művészek szerződését is egyoldalúan módosítani akarja a fenntartó, mégpedig úgy, hogy az alkalmazások csupán egy esztendőre szóljanak, vagyis meghatározott időtartamú szerződéseket kötnének a művészekkel, akiket így nemcsak teljes bizonytalanságba kényszerítenek, hanem ki is szolgáltatnak a mindenkori vezetőség hozzáállásának és szándékának.
Megkerestük az ügyben Czvikker Katalint, a nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatóját, aki keddre ígért részletes tájékoztatást a teátrumot érintő, sajtóban megszellőztetett átszervezésekről.
Kardos M. Róbert Jászai Mari-díjas színművész ugyanakkor megkeresésünkre közölte, ez az állapot áldatlan és egy olyan ámokfutásnak lehetünk a tanúi, amit egy olyan ember követ el a Bihar megyei kultúra ellen, aki nem ért hozzá, mindent csak számokban lát. A magyar színház oszlopos tagja immár harminckét éve van a színpadon, s ebből az utóbbi húszat Nagyváradon töltötte el. „Nagyon szomorú vagyok, hogy ezt meg kell éljük. Az ember megkopik egy idő után, és az a tudat, hogy van munkahelye, egyfajta biztonsággal töltheti el” – mondta a neves színművész, hozzátéve, hogy most ezt a fajta biztonságérzetet is elveszik a művészektől.
Hozzátette, az utóbbi tizenöt hónap a pandémia miatt mindennapos bizonytalanságban telt el, most pedig a megjelent információk alapján teljessé válik a kilátástalanság. „Döbbenetes, hogy ennyire sebezhető a mi színházunk”, fogalmazott Kardos M. Róbert, aki arra kéri a magyar érdekvédelmi szövetség helyi és országos vezetőségét, személyes jó ismerősét, Kelemen Hunort vagy a kulturális államtitkárnak kinevezett Demeter Andrást, hogy ha lehet, „hassanak oda, ahol megakadályozható ez a folyamat, mert egyszerűen így nem lehet bánni az emberekkel”.
CSAK SAJÁT
A színművész felelevenítette, hogy az új megyeitanács-vezetőség decemberben, karácsony előtt több mint kétszáz alkalmazottat tett utcára a megyei önkormányzathoz tartozó kulturális intézményektől, és akkor is azzal indokolták ezt a lépést, hogy ezután költséghatékonyabb lesz majd a működtetés. Kardos M. Róbert szerint nem lehet hagyni azt, hogy egy olyan ember tanítsa meg, miképpen kell igazgatni egy színházat vagy a filharmóniát, aki mindent csak a számok alapján ítél meg. „Őt csak a számok érdeklik, az emberek nem” – állapította meg a Jászai-díjas színész.
Amint a Maszolon megírtuk, az Ilie Bolojan tanácselnök által elrendelt létszámleépítés egyik legnagyobb kárvallottja a Szigligeti Színház volt, ahonnan közel negyven alkalmazottat kellett elbocsátani közvetlenül a karácsony előtti időszakban.
Neve elhallgatását kérő másik forrásunk arra hívta fel a figyelmünket, ami a decemberi átszervezés előtt hangzott el a megyei tanácselnök részéről, mégpedig hogy Ilie Bolojan szerint a megye lakosságának egynegyedét kitevő magyarság számarányánál jóval nagyobb mértékben kap támogatást a magyar színház, mivel a román és a magyar színház különálló entitásként nagyjából megegyező költségvetési forrásból működött. A tanácselnök szerint ugyanis, ha a románság 75 százalék Biharban, akkor ilyen arányú támogatás illetné meg a román színházat, és ha a magyarság 25 százalék, akkor a magyar színháznak is ilyen arányú támogatás járna.