Volt már palota, kaszárnya, bentlakás és ipari műhely, rövidesen csak egy nagy halom tégla marad a nagyváradi műemléképületből.

Megmentik az enyészettől az egykori barokk nagyváradi huszárlaktanyához tartozó lovarda épületét. A másodosztályú, vagyis helyi jelentőségű műemléki besorolással rendelkező, hosszú évek óta elhagyatott, tető nélküli ingatlant az Interreg program keretében, román-magyar együttműködés révén, javarészt uniós pénzből újítják fel, s művelődési központot alakítanak ki benne.

A projektben a nagyváradi önkormányzat partnere a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár. A polgármesteri hivatal áprilisban hirdette meg a közbeszerzési eljárást az áfa nélkül 9,075 millió lej értékű beruházásra. A Sebes-Köröshöz és a Széles (Decebal) utcához közel, a Kaszárnya (Cazărmii) téren álló restaurált épületben egy multifunkcionális-, egy multimédia- és egy kiállítóterem kap majd helyet.

A lovarda megmentése fölöttébb dicséretes, azonban az épület egy műemlékegyüttes része, annak legbecsesebb darabja pedig a környékbeliek által kastélyként emlegetett tulajdonképpeni laktanya. Ennek a megmentésére annak ellenére nem született még megoldás, hogy a lovardánál is siralmasabb állapotban van.

Hányatott sors   

A Nagyvárad legrégebbi kaszárnyájaként számon tartott ingatlanban néhány évvel ezelőtt még hajléktalanok, gazdátlan kutyák és macskák tanyáztak, időközben azonban olyan mértékben leromlott az állaga, hogy azok is kiköltöztek belőle. Az épületnek egy tűzvészben megsemmisült a tetőszerkezete, a belső választófalak egy része már beomlott, a tartófalak meg vannak repedezve, az egyik kéményt csak a szentlélek tartja, bármelyik pillanatban ledőlhet, körülötte valóságos dzsungel burjánzik.

A telek már jó ideje szemétdombhoz hasonlít, az utóbbi időben pedig már építkezési melléktermékek lerakóhelyeként is szolgál. A lovarda közvetlen közelében, olyan távolságra, hogy rejtély, hogyan bocsáthattak ki rá építési engedélyt, egy társasházat húznak fel. Az alap kiásása során kitermelt földet a huszárlaktanya közvetlen közelében rakták le, amiről egy környékbeli lakos értesítette a Bihar Megyei Művelődési Felügyelőséget. A Bihoreanul napilap értesülései szerint a beruházás tulajdonosa megígérte, hogy orvosolja a helyzetet, s bár ez tavaly decemberben történt, a méretes földhányások továbbra is ott éktelenkednek. A lovarda mellé tervezett lakóépület építtetője a Next Generation Building, melynek egyik tulajdonosa Radu Mihai Constanțea, a Kolozsvári Universitatea elnöke, s Emil Boc PNL-s kollegája, a kolozsvári önkormányzati testület tagja.

Az épületegyütteshez tartozott egy tekintélyes méretű, masszív téglafalú istálló is, amelyet az önkormányzat néhány éve lebontatott, hogy a helyén parkolót alakítson ki.

A huszárlaktanya áldatlan állapotának az alapvető oka az, hogy magántulajdonban van. Az épület a 18. század utolsó harmadából származik, Kornis Ferenc prépost és kanonok saját használatra, lakhatási célra építtette, katonai rendeltetést azt követően kapott, hogy a vármegye megvásárolta. A Nagy Háború című blog szerint „a Mária Terézia huszárszázadának épített laktanyába 1900 augusztusában az 1. huszárezred pótkeresztszázada költözött”.

„Eredeti alaprajza nagyjából négyzetes volt, és kiemelkedett belőle a középrizalit. 1808-ban egy szárnyat toldottak hozzá, 1890-ben ismét bővítették ezzel megbontották az épület szimmetriáját. A XIX. század végére az épület állaga igencsak megromlott” – írta róla Péter I. Zoltán helytörténész a Mesélő képeslapok című munkájában.

Menthető volna, de hiányzik a szándék

Az épületegyüttes kálváriája nem újkeletű. A Historia történelmi folyóirat szerint az impériumváltást követően bentlakásként használták. 1942-ben a Nagyvárad napilap arról számolt be, hogy „a neves műemlékes szakember, Dercsényi Dezső a nagyváradi barokk építészet egyik jellegzetes emlékeként ajánlotta 1942-ben a Műemlékek Országos Bizottságának figyelmébe az akkor is igen elhanyagolt állapotban lévő huszárlaktanyát”. Azon, hogy a második világháború forgatagában a műemlék sorsát az illetékes hatóságok nem kezelték prioritásként, nem igazán lehet csodálkozni. A Bihar Megyei Értéktár szerint a második világháborút követően a korábbi laktanya az ortodox egyház tulajdonába került, s visszakapta eredeti civil funkcióját, lakások voltak benne.

A 60-as években az ortodox püspökség eladta az épületet egy szövetkezetnek, amely ismét új rendeltetést kapott, műhelyek és öltözők működtek benne. A Sicoop nem fordított gondot az állagmegőrzésre, s már elég leromlott állapotban adta tovább egy kolozsvári cégnek. A Master Car SRL ingatlanfejlesztési céllal vásárolta meg a telket, a huszárlaktanya mellé egy iroda- és lakóépületet szándékozott felhúzni, azonban a műemlékvédelmi hatóság nem engedélyezte a beruházást. A művelődési felügyelőség egyik korábbi igazgatója azt javasolta az önkormányzatnak, hogy a tulajdonossal együtt, köz-magán társulás formájában, uniós források felhasználásával mentse meg az ingatlant, ami azonban nem történt meg.

Annak ellenére, hogy súlyosan sérült, az egykori huszárlaktanya még nincs menthetetlen állapotban, bár a restaurálása komoly műszaki kihívást jelent és nagy anyagi ráfordítást feltételez, mondja Emődi Tamás műemlékes építész. Hozzáteszi, hogy az összedőlése sem jelentené feltétlenül a véget a műemlék számára, ugyanis újjá lehetne építeni.

Valószínű, hogy a tulajdonos az épület teljes megsemmisülésére játszik, mivel egy elég nagy méretű, viszonylag központi fekvésű, mégis csendes környéken található, ezért nagy értékű telekről van szó.

A Kaszárnya-téri műemlékegyüttesnek városrehabilitációjára készült egy igencsak tetszetős terv. Ezt a 2025-ös Országos Építészeti Biennáléra készítette Andrei Ion Horja, az egyik szupervizora Guttmann Szabolcs, korábbi nagyszebeni főépítész volt. Az elképzelés mindkét épület esetében a ház a házban koncepció volt, megtartva a romos kinézetet, modern műszaki megoldásokkal és funkciókkal kombinálva azt. Valószínűleg szerencsésebb lett volna annál a részmegoldásnál, amit a vársovezetés választott, mosva kezeit a huszárlaktanya jövőjét illetően.