Szendrey Júlia a 19. század meghatározó alkotója, aki túllépett a korszak női szerzői számára kijelölt kereteken, állítja Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész. A kutató 2021-ben két újabb kötettel, egy monográfiával és a korábban jelentős részben kiadatlan elbeszélések és mesék sajtó alá rendezésével járult hozzá a sokáig felületesen vagy egyoldalúan megítélt életpálya ismertetéséhez.

Nemcsak feltártad és közzétetted Szendrey Júlia verseit és prózai munkáit, hanem nagyon sokat tettél azért is, hogy változzon a vele kapcsolatos diskurzus, árnyaltabb legyen a róla kialakult kép, ami korábban a „költőfeleség”, a múzsa imidzsére korlátozódott. Mi volt az, ami ehhez képest a szövegei alapján kiderült róla?

Sokféleképp árnyalják ezt a képet a szövegei. 1930-ban Mikes Lajos elsősorban rehabilitáló célzattal adta ki a naplóit, és nagyon hangsúlyosan érvelt amellett, hogy Szendrey Júlia méltó társa volt Petőfinek. Szerintem most már azon a ponton vagyunk, amikor már ezen is túl lehet lépni. Amikor már nem egyszerűen azt kell bizonygatni, hogy méltó társ volt, hanem fel lehet fedezni azt, hogy ő nemcsak társ és feleség volt, hanem önálló alkotó is. Nagyon árnyaltan, mélyen gondolkodó ember volt, komplex világképpel, ami végighúzódik a versein, a naplószövegein, az elbeszélésein is, érdemes rá úgy gondolni, mint a korszak meghatározó női szerzőjére. Nemcsak azért, mert még viszonylag kevesen voltak, hanem azért is, mert tényleg fontos szereplője volt a korszak irodalmi életének, még úgy is, hogy életében az írásainak igen magas százalékát nem publikálta.

Már Petőfi Sándor mellett a nyilvánosság része volt Szendrey Júlia, de költőként csak később, jóval első férje eltűnése után mutatkozott be, a Három rózsabimbó című versével. Mennyire készítette elő tudatosan ezt a bemutatkozást?

Már elég sok költeménye készen állt, amikor 1857-ben a nyilvánosság elé lépett a Három rózsabimbóval, ami a három fiúgyermekéről szólt. Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért épp ezt választotta. Erre biztos válasz nincs, de az nagyon feltűnő, hogy épp egy olyan verset választott, amelyben ennyire hangsúlyos az anyaszerep. Ez beleillik abba a diskurzusba, ami abban a korszakban a női szerzőkről folyt, mert épp az anyaság volt az, ami miatt azt gondolták – még a nők publikálását ellenzők is, mint Gyulai Pál –, hogy azért nem baj az, ha írnak meséket, vagy fordítanak, tehát a gyermekek számára hasznos műfajokban alkotnak. Jókai vagy Arany János az anyaszerepben kifejezetten támogatta a versírást is. Ilyen szempontból az, hogy Szendrey Júlia egy ilyen verset választott, értelmezhető úgy, mint igazodás ehhez a normához. Ez valószínűleg nem volt a részéről ennyire tudatosan átgondolt döntés, de a korabeli irodalmi és társadalmi közeg jellemzőinek ismeretében mindenképp figyelemre méltó választás.

A későbbiekben mennyire határozták meg Szendrey Júlia irodalmi pályáját a publikálási lehetőségek, a korabeli fórumok, a sajtó?

Nagyon érdekes az ő pályájában, hogy mennyire sokrétű a publikációs tevékenysége. Sok női szerzőre az volt a jellemző, hogy például a férjük szerkesztő volt, és nagyon hangsúlyosan egy lap köré csoportosultak a publikációik. Például a korszak népszerű költőnője, Majthényi Flóra Tóth Kálmán felesége volt, amíg el nem váltak, és számára a fő publikációs fórumot elsősorban a Hölgyfutár című lap jelentette, amelyet a férje szerkesztett. Ezzel szemben Szendrey Júlia nem kötődött ennyire egy laphoz, sokkal szerteágazóbb szálakon mozogtak az ő publikációi, és nagyon feltűnő, hogy egymással szemben álló irodalmi csoportok orgánumai is kiadták a szövegeit. Az irodalmi Deák-párt köréhez sorolható Arany János, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond által szerkesztett lapokban ugyanúgy publikált, mint az irodalmi „ellenfeleik”, Vajda János és Zilahy Károly kiadványaiban. Sőt, nagyon hangsúlyos a jelenléte az olyan típusú sajtókiadványokban, mint például a Gombostű naptár, a kifejezetten nők számára készülő, pazar díszítésű kis könyvecske, amelyben a versek mellett nagyon sok praktikus információ is volt, például a szépségápolásra vonatkozó szövegek formájában. Szendrey Júlia versei nagy arányban ilyen típusú kiadványokban jelentek meg, a mesék és a fordítások pedig kifejezetten a különböző tekintélyes folyóiratokban, például az Arany által szerkesztett Koszorúban. Ennek az volt a hátterében, hogy a kritikusok kifejezetten ezeket a műfajokat, a meseírást és a fordítást támogatták egy női szerző esetében.

Mennyire befolyásolták az elérhető sajtókiadványok típusai, hogy Szendrey Júliának milyen szövegei maradtak fiókban?

Azt, hogy mi maradt publikálatlanul, nem feltétlenül az adott sajtókiadvány típusa befolyásolta, hanem inkább az, hogy ő mit vélt közölhetőnek esztétikai vagy más szempontból. Például feltűnő, hogy a honleány-szerepben írt költeményeinek nagy részét nem publikálta, ami azért érdekes, mert sokrétű az, ahogy ez a korszak a honleány-szerephez viszonyult. A kortársak és a korabeli sajtó csak a szép, csendes, a hagyományos női szerepekhez ragaszkodó, nem harcias honleányokat üdvözölte. Mondhatjuk, hogy íratlan normákkal szabályozva volt, hogy hogyan illik a hazát szeretni egy nőnek: sokkal inkább csendesen imádkozva, és nem harciasan kiáltozva, ahogy például a cseh Božena Němcová népszerű költő és író tette. A cseheknél sokkal elfogadottabb volt, hogy „amazon-stílusban” írjanak a női szerzők.

Milyen a Szendrey Júlia honleány-képe?

Ő nem ez az otthon, csendben imádkozó honleány volt, főleg a szabadságharc idején nagyon határozottan kiállt az elvei mellett, például közzétett egy Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című politikai kiáltványt, amelyben harcba hívta a honfitársakat, és arra bíztatta Magyarország hölgyeit, hogy mindenki küldje csatába a férfi hozzátartozóit, és a saját lehetőségei szerint egyéb módon is segítse a szabadságharc ügyét.

A verseiben nagyon sokféleképp jelenik meg a hazaszeretet. Vannak olyan versei, amelyek a korabeli közköltészet elemeit használják föl, tehát például a toborzódalok motívumai jelennek meg benne. Vannak történelmi versei, például Zrínyi Ilonáról – nagyon érdekes, hogy őt emeli ki az egész Rákóczi-nemzetségből, mint a legnagyobb hőst. De nagyon szeretem A „virrasztók”-hoz című költeményét is, ami válasz Vajda János közismert A virrasztók című költeményére. Ez egy allegóriára épül – Magyarország a halott és fölötte virrasztanak az emberek –, és Szendrey Júlia is ezzel az allegóriával válaszol. Arra hívja fel a figyelmet, hogy nem feltétlenül abban a legmélyebb a hazaszeretet, aki a leghangosabban siratja a halottat, lehet, hogy legbelül sokkal mélyebben szenved, sokkal mélyebben szeret az, aki mondjuk duhajkodik vagy nevet. Tehát nem lehet kívülről megítélni azt, hogy mi zajlik belül az emberben. Ez a motívum nagyon sok más művében is megjelenik önmagára alkalmazva is, például a Ne higyj nekem című versében.

Mennyire reflektált Szendrey Júlia írásaiban a saját helyzetére, arra, hogy ő Petőfi Sándor feleségeként élte meg a forradalmat?

A szabadságharc idején keletkező naplófeljegyzéseiben inkább az a gondolat jelenik meg, hogy ő nem vehet úgy részt a harcokban, mint egy férfi, annál is inkább, mivel akkor született a gyermeke, Petőfi Zoltán, és emiatt a korlátozott helyzet miatt nagyon szenvedett. A szabadság és a szerelem közötti választás kérdése – amelyet Petőfi műveiből jól ismerünk – tényleg súlyos, vérre menő választás volt számukra 1849-ben. Ennek az emléke feltűnik Szendrey Júlia elbeszéléseiben is, amelyek jelentős részben 2021-ben jelentek meg először. Egészen eddig publikálatlan volt A honvéd neje című elbeszélése is, amely épp ezt a témát, a szabadság és szerelem, a haza és a család közötti választás fájdalmát dolgozza fel. Ebben a feleség szoborszerű hősnek látja a férjét, és nem akarja megingatni a haza iránti hűségében. Azok a témák, amelyek Petőfit foglalkoztatták, később Szendrey Júlia írásaiban is megjelentek, de egészen más nézőpontból.

Arról lehet tudni valamit, hogy Petőfi Sándor, illetve később második férje, Horvát Árpád mennyire támogatta Szendrey Júliát az írói pályán?

Petőfi esetében többet lehet tudni, mint Horvát Árpád esetében. Petőfinek része volt abban, hogy 1847 október-novemberében megjelentek Szendrey Júlia naplórészletei a Jókai által szerkesztett Életképekben, illetve egy másik folyóiratban, a győri Hazánkban is. Ezeket maga Petőfi küldte el Koltóról a szerkesztőknek, tehát ő másolta le ott Szendrey Júlia eredeti naplójából. Az, hogy Petőfi aktívan részt vett abban, hogy a napló megjelenjen, azt mutatja, hogy támogatta Szendrey Júlia irodalmi tevékenységét, de azért itt is volt egy kis csavar, mert az elején, amikor Jókai először fölvetette, akkor Petőfi nem örült annyira ennek az ötletnek. Van is egy olyan verse, amelyben még a jegyességük alatt arra inti Szendrey Júliát, hogy ne akarjon az irodalmi küzdőtérre lépni, és hogy ugyanúgy szereti szerényen, mintha ott mindenki csodálná. Úgy látszik, hogy aztán a nászút alatt valami megváltozhatott, mert aztán már ő is jó ötletnek tartotta Jókaival együtt azt, hogy kiadjanak egyes részleteket tőle.

Mennyire figyelhetőek meg a romantika jegyei a Júlia prózai művein? Mennyire voltak ezek a kor termékei és mennyiben voltak egyediek?

Erőteljesen megfigyelhetőek a romantika jegyei. Petőfi ma már kevésbé ismert prózai munkásságának is alapvető meghatározója a romantika, és Szendrey Júliánál is ez figyelhető meg. Itt a romantikának az eredeti értelmére érdemes gondolni, tehát nem egy rózsaszínű lányregényre. Az egyik műben például a huszár kitépi a szeretője szívét féltékenységből. Visszatérő motívum az írásaiban a tetszhalott, az élve eltemetéstől való félelem motívuma is, ami nagyon foglalkoztatta a kortársakat. Olyan elbeszélése is van, amelyet egy halálos beteg feleség elképzelt naplójaként formált meg, aki fél attól, hogy a halála után majd a férje újraházasodik. Ebben van egy olyan rész is, amelyben a narrátor kísértetként vizionálja önmagát. Nagyon sok ilyen típusú romantikus elem van az írásaiban. Szerintem sokak számára meghökkentő lesz, hogy mennyire nem „rózsaszínűek” az elbeszélései.

Ezeket a sötétebb hangulatú írásait közölte Szendrey Júlia?

Többnyire nem. Egyetlen kivételként A huszár boszúja említhető, amelyet közvetlenül a második férjhezmenetele után közölt 1850 novemberében. Ez nagyon meghökkentő írás lehetett a kortársak számára, Szendrey Júlia részéről ennek a publikálása egy nagyon bátor tett volt.

Műfordítóként nagyon sokat olvashatott Szendrey Júlia, mi inspirálhatta őt, mi lehetett ezeknek a sötétebb hangulatú novelláknak az előképe?

Rengeteget olvasott, nagyon művelt volt. Az elbeszélések esetében nem lehet egy szerzőt kiemelni, a korszak német, francia, angol és amerikai irodalma is hathatott rá. A mesék esetében Andersen hatása lehetett jelentős. Sok olyan meséje van, amely nem egy ember, hanem egy tárgy szemszögéből van megírva, ez is Andersen stílusára emlékeztet.

Van-e valami nyoma annak, hogy milyen hatással lehetett Szendrey Júlia irodalmi ambícióira az erdődi környezet vagy a Szatmár vármegyei értelmiség?

Még a Petőfivel való megismerkedés előtt elkezdett naplót írni, de azért elég sok művelt leány tette ezt a korszakban. Nem valószínű, hogy már akkor annyira tudatosan készült volna az írói pályára, annál is inkább, mivel egy egészen más élet várt volna rá, ha nem Petőfivel házasodik össze. Gyermekkorában nagyon korán elkerült otthonról. Ez a korszakban teljesen természetes volt. Tízévesen egy mezőberényi, tizenkét évesen egy pesti leánynevelő intézetbe küldte az édesapja, ahonnan tizenhat évesen tért haza. Így Erdődön nem töltött két-három évnél többet. Az ott születő írásait inkább a nagyvárosba való visszavágyás határozza meg. Erről a tavaly megjelent Szendrey Júlia-monográfiámban írtam bővebben. Mivel a kulturális élet centruma is egyre inkább Pest-Buda volt, és ő korábban már megtapasztalta ezt az élénk városi közeget, Erdődről nagyon erőteljesen ide vágyott vissza.

Ismeretterjesztő kötetet tervezel Szendrey Júliáról és Petőfi Sándorról, mi az, amiben ez újat hoz majd az eddig elérhető szakirodalomhoz képest?

Nem született még olyan könyv, amely a kultikus berögződéseken és a sztereotípiákon túllépve, az átalakulásban levő korabeli társadalom jellemzőinek kontextusában vizsgálta volna kettejük szerelmének történetét. Ennek a kötetnek ez a célja.

Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész 2009-ben kezdte el Szendrey Júlia életének és irodalmi pályájának különböző kontextusait kutatni. 2018-ban megjelentette Szendrey Júlia összes versének kritikai igényű kiadását, majd 2019-ben megvédte Szendrey Júlia irodalmi pályáját elemző doktori értekezését. Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című, 2019 novemberében megjelent kötete Szendrey Júlia korábban publikálatlan, kislánykori leveleit, valamint Petőfi Zoltán féltestvéreivel folytatott levelezését, a gyermekek verseit és családi használatra készített, játékos folyóiratait tartalmazza. Szendrey Júlia irodalmi pályafutása - Társadalomtörténeti kontextusok című monográfiája 2021-ben jelent meg. Ugyanebben az évben rendezte sajtó alá Szendrey Júlia elbeszéléseit és meséit.