15 éves a ME.dok című média- és kommunikációtudományi folyóirat. A lap létrehozását 2006-ban kezdeményezték a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Hungarológiai Doktori Iskolájának hallgatói, azóta pedig megkapta a B-kategóriás besorolását, nemzetközi szinten is jegyzik, és még Barabási Albert-László is publikált benne. Cseke Péter alapító főszerkesztőt és Botházi Mária jelenlegi főszerkesztőt kérdeztük az elmúlt 15 évről.

Cseke Péter irodalomtörténész így emlékszik vissza a kezdetekre: „közel húsz éve annak, hogy Andrei Marga rektor úr rám kérdezett, hogy miért nem adtam be a dossziémat, hogy doktori témavezető lehessek. Eszembe sem jutott, miután a dékánunkat kétszer is visszautasította az egyetemi szenátus. Ez a beszélgetés volt az előzménye annak, hogy 2003-ban a Péntek János akadémikus vezette Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola tagja lettem, s ekként a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar doktori programjának témavezetője.”

Mint fogalmazott, szerencsés indulás volt, mivel rögtön öt ösztöndíjas és négy fizetéses helyet kapott, és végül Aurel Todoruț (a BBTE Doktori Tanulmányok Intézetének akkori főtitkára) segítségével a fizetéses helyeket sikerült ösztöndíjasra „varázsolniuk”. Az irodalomtörténész emlékei szerint Aurel Todoruț ajánlotta azt az ötletet is, hogy a kilenc hallgatónak szervezzenek konferenciát és indítsanak be egy szaklapot. Így egy évtizeddel azt követően, hogy az első újságíró szakos évfolyam végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, megalakították a Medea Egyesületet, amelynek égisze alatt megjelent az első ME.dok.  

Botházi Mária egyetemi adjunktus, a lap mostani főszerkesztője így emlékszik vissza az alapításra: „akkori önmagukra visszagondolva azt mondanám, hogy a bennünk lévő kalandvágy és munkakedv vezérelt minket. Talán gyakori ez lapalapításkor – már ha nem kőkemény üzleti terv áll mögötte –, hogy ez a két dolog visz előre, és nem valamiféle magasztos eszme. Sőt némi iróniával azt is hozzátenném: a lapok alapítását gyakran sokkal inkább meggondolatlanság, mint meggondolás vezérli. Utólag persze hozzárendelünk mindenféle szépen hangzó célkitűzést, de ezeket általában az alapítás utáni idő konkretizálja, az ilyesmibe leginkább csak úgy fejest ugrik az ember, aztán lesz, ami lesz.”

Hozzátette, hogy 2005-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem média szakán egy „igen szépszámú és igen lelkes” doktorandusz-csapat indult Cseke Péter professzor szárnyai alatt, aki biztatta doktoranduszait, hogy szerveződjenek lappá és mutassák meg a kutatásaikat. 2006-ra Könczey Elemér lapterve alapján meg is született a ME.dok. Botházi Mária szerint ekkor talán fel sem fogták igazán, hogy mennyire szükségünk lesz egy ilyen fórumra, ahol publikálhatnak.

„A tanár úr kapcsolatainak köszönhetően igen impozáns szerkesztőségi bizottságot írhattunk fel a kolofonba, és a bizottsági tagok – ismert kutatók Magyarországtól Amerikáig – közöltek is a lapban, ami sokat lendített a kezdésen. Mert, ha visszagondolok, fogalmunk sem volt, hogy kell tudományos lapot csinálni, mai szemmel nézve úgy látom, sokszor inkább csak a lendület vitt előre” – mesélte.

Így „toborzódott” a szerkesztőségi csapat

Cseke Péter irodalomtörténész szerint a „szellemi műhelyteremtés izgalmát és a jövőépítés személyre szabott felelősségét egyszerre átélő doktori hallgatók” adták a címet és az alcímet, hiszen a sajátjuknak tudták a lapot. A szerkesztést Botházi Mária, Buzogány Klára, Győrffy Gábor, Jakab-Benke Nándor és Péter Árpád végezte, és ME.dok mellett évente kétszer megszervezték a média szakos doktori hallgatók konferenciáját is.   

Botházi Mária úgy véli, hogy lapalapításkor az ember könnyed, különösen, ha semmi anyagi haszna nem származik a dologból. Szerinte sok lapnak talán ezért is sikerül útnak indulnia, mivel senki nem görcsöl rá, hogy mi lesz, az ember bátran „kreatívkodik, nyitott a legtöbb ötletre, és keblére öleli mindazokat, akik szeretnének részt venni a munkában”. Talán ezért is nem emlékszik ő sem nehézségekre, és, mint mondta, toborozni sem kellett a szerkesztőséget, „csak úgy toborzódott”.

„Úgy emlékszem, Máté Erzsébet és Péter Árpád volt a leglelkesebb a csapatban, később is mindig lehetett számítani rájuk, ha elcsüggedtünk. Buzogány Klára és Jakab-Benke Nándor nevét említeném még a kezdeti csapatból, ők pár évig voltak a szerkesztőség tagjai, utána rövid ideig Zörgő Noémi vállalt oroszlánrészt a szerkesztésben” – mondta, hozzátéve, hogy a harmadik évfolyamtól lett a lap korrektora András Zselyke, aki tavaly decemberig maradt velük, és ezúton is szeretné megköszönni a munkáját. Később pedig fokozatosan bekapcsolódtak a lapszerkesztésbe-szervezésbe a tanszék tanárai is, Győrffy Gábor, Vallasek Júlia és Tibori Szabó Zoltán, így jelenleg kizárólag a média- és újságírás szak tanárai alkotják a szerkesztőséget, akik évek óta „összeforrott, rutinos és vidám csapat”.

Hogyan változott a folyóirat az elmúlt 15 évben?

Cseke Péter szerint a pályázási lehetőségek bővülésével a kezdeti 90-ről 132-re nőtt a folyóirat oldalszáma, és volt olyan számuk is, amelyik 160 lapot töltött meg. Emellett sokat korszerűsödött a szerkezet, és mivel magyarországi doktori hallgatói is voltak, így budapesti, pécsi és szegedi szerzők is szívesen publikáltak a ME.dokban.

Botházi Mária úgy vélte, hogy a lap igyekezett alkalmazkodni az egyre növekvő egyetemi elvárás-rendszerhez, és a tanárok szakmai útjának változásaihoz is. „Az indulás időszakát boldog békeidőknek nevezném ahhoz képest, amilyen hajsza ma uralkodik az egyetemi közegben. Hatalmas a nyomás a tanárokon, hogy minél többet, minél nívósabb lapokban publikáljanak, minél több konferencián bemutatkozzanak, és persze minél jobban tanítsanak, minél több adminisztrációt elvégezzenek” – nyilatkozta.

A főszerkesztő úgy tapasztalta, hogy ez a munka „soha nem ér véget, nincs olyan, hogy be tudd fejezni”, mindig csak abbahagyod, aztán másnap már ismét előtted tornyosulnak a feladatok. Mint fogalmazott, állandó versenyfutás van, nem lehet minden szinten egyenlő mértékben teljesíteni, elmélyülni meg pláne nehéz. „No, de a publikációs hajszának mi a ME.doknál – kissé rosszul hangzik, bevallom – elsősorban a gyümölcsét szakítjuk le: a növekvő külső elvárásrendszer, az, hogy megfelelünk a követelményeknek, nemzetközi adatbázisok tagjai vagyunk, hogy magyar, román, angol és német nyelven is közlünk, sok kiváló szerzőt felénk irányít, ami a lap egyre erősödő színvonalát eredményezi” – tette hozzá.

Barabási Albert-László is publikált a lapban

A folyóirat 15 év alatt számos sikert is magáénak tudhat. Botházi Mária szerint legnagyobb sikerként azt könyvelhetik el, hogy Tibori Szabó Zoltán munkájának köszönhetően bekerültek nemzetközi adatbázisokba, a CEEOL, az Index Copernicus, az Erih Plus és a DRJI indexálja a lapot, és nemrég több erdélyi kiadványhoz hasonlóan megkapták a CNCSIS (a hazai Felsőoktatási Tudományos Kutatás Országos Tanácsa) B-kategóriás besorolását is. „Talán furcsállja most az olvasó, hogy nem neveket és kutatásokat említek nagy sikerként, de ehhez ismét csak ismerni kell a kortárs egyetemi szférát, amit nem győzök ezért kritizálni, hogy – újságírói szaknyelven fogalmazva – igen gyakran nem a mi és mit? kérdések a központiak, hanem a hol és a hogyan?. Szóval gyakran fontosabb az, hogy hol publikál a szerző és mennyit, mint az, hogy mit” – mondta.

A főszerkesztő szerint a nemzetközileg jegyzett lappá váláshoz teljesíteni kell, és néhány éve ők is olyan hellyé váltak, ahová szívesen adják írásaikat az egyetemi tanárok, kutatók az egész Kárpát-medencéből, és még azon is túlról. Cseke Péter irodalomtörténész segítségével sikerült például elérniük, hogy 2017-ben Barabási Albert-László publikáljon a lapba. Ám a főszerkesztő szerint az, hogy pár külsőség legyen a működésük elsődleges fokmérője, „hajmeresztő”.

Arról, hogy mi volt a legnagyobb kihívás, Botházi Mária az ismert erdélyi magyar fogalommal válaszolt: megmaradni. Elmesélte, hogy voltak hullámvölgyek a ME.dok történetében, amikor borotvaélen táncoltak, ám Cseke Péter, Győrffy Gábor és Péter Árpád „rendkívüli energia-ráfordításának” köszönhetően mindig sikerült végül támogatást szerezni és átlendülni a nehézségeken. Most jól vannak, vannak sikeres pályázataik, és évek óta az egyetem is meghatározott összeggel támogatja a működésüket.

Régi vágyálom valósult meg az intézet megalapításával

„A folyóirat hátlapján most ez olvasható: kiadja a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiatudományi Kutatóintézet. Régi vágyam valósult meg az intézet megalapításával 2010-ben, ugyancsak a Medea Egyesület keretében” – mondta el Cseke Péter. Mint fogalmazott, céljuk a Hungarológiai Doktori Iskolában média- és kommunikáció-tudományi képesítést szerzett kutatók munkájának az összehangolása, a romániai magyar média rendszerének a vizsgálata és az erdélyi magyar sajtó történetének a megírása.

Arról, hogy lesz-e ünnepi lapszám, Botházi Mária azt mondta, hogy az idei őszi lapszámukat mindenképpen ünnepivé varázsolják, és remélik, hogy idén sikerül élőben bemutatni a lapot és átadni a ME.dok-díjat, amit évente azoknak a szakembereknek ítélnek oda, akik részt vállalnak a folyóirat és a tanszék munkájának jobbá tételében, hírnevének öregbítésében.