Esztendő kereke címmel mutatja be új előadását a Hargita Székely Néptáncszínház. A csíkszeredai társulat legújabb produkciójában arra hívja a közönséget, hogy az előadókkal együtt éljék át az évszakok változását, a magyar néphagyományok szépségét és az idő körforgásának varázsát.

Az új előadás részleteit hétfőn sajtótájékoztatón ismertették, majd a média képviselői bepillanthattak a próbafolyamatba is.

Mint András Mihály, a Hargita Székely Néptáncszínház igazgatója, művészeti vezetője elmondta: minden új bemutató előtt nagy izgalmat okoz, hogy minden időben helyére kerüljön. „Sokszor megfogadom, hogy a következő bemutatót úgy szerződjük, hogy egy héttel előtte kérjük, hogy nézzük meg a műsort, mégis minden előadás mindig a bemutató napjára készül el. Lehet, hogy ez a természetes, de igen nagy izgalommal jár” – fogalmazott az igazgató.

Diószegi László kihangsúlyozta: nagy örömmel fogadta el a felkérést az újabb közös munkára az együttessel, hiszen korábban is eredményesen működtek együtt a társulattal, amit több közös produkció is fémjelez.

„Nagyon szeretek itt műsorokat alkotni, mert egy olyan együttesről van szó, akik lélekkel csinálnak mindent. Olyan hozzáállásuk van a próbafolyamathoz, a tánchoz, ami szerintem elengedhetetlen. Mindig azt szoktam mondani, hogy könnyű a festőművésznek, mert ő egy halott vászonnal dolgozik, és amit felfest arra a vászonra, az úgy is lesz. A koreográfus és a táncművész élő anyaggal dolgozik, és itt nagyon-nagyon fontos az az interakció, amit a Hargita együttesnél nagyon jól megtaláltam, és ezért jövök ide szívesen bármikor” – fogalmazott a szakember.

Mint a rendező megosztotta: az Esztendő kereke kifejezetten folklórműsor, ám a produkció során alkalmaznak olyan, ma már elengedhetetlen táncszínházi elemeket, mint a háttérvetítés, illetve egy dramaturgiai változásra fűzték fel az egész műsort. Ez a dramaturgiai változás pedig a négy évszak körforgása.

„Kiválasztottunk a téli, tavaszi, nyári, illetve őszi időszakból több olyan népszokást, ami azt az időszakot mutatja, jellemzi. Természetesen a népszokás bemutatása mellett, mint ahogy mindig így van a paraszti életben is, elmaradhatatlan a jókedvű és duhaj mulatság” – mondta az alkotó. Kiemlete a műsorban megjelenő szokások között a magyar nyelvterület két szélén, a keleti szélén, a modvai csángoknál és a nyugati szélén, a Zalai-dombságban megtalálható két téli, újévköszöntő, gazdagságot varázsoló népszokást, amelyek a magyarság ázsiai tartózkodásának idejére nyúlnak vissza.

„Ezek pedig a hejgetés, ahogy a csángók mondják, és a regölés, ami Zala megyében még az ’50-es években elterjedt volt. Ez két rokon népszokás. Egyébként a 17–18. századi dokumentumok bizonyítják, hogy annak idején Csíkban is regöltek. Valószínűleg az egész Kárpát-medencében elterjedt volt, de máshonnan már eltűnt, kikopott. És milyen érdekes az, hogy pont a keleti és a nyugati végen maradt meg ez a nagyon szép és archaikus szokásanyag. Aztán persze vándorulunk a Kárpát-medencében: felidézzük a Mezőföldön ismert mohai tikverőzést, ami farsangi népszokás, bemutatjuk a katotaszegi juhmérést, ami gazdasági szokásanyag. A nyár, ahogy tudjuk, a népszokásokban nem gazdag, mert akkor mindenki el van foglalva a munkával, úgyhogy egy arató szokást állítottunk színpadra, az ugyancsak nyugati végeken lévő zoborajai szigetmagyarságnak az aratódalait fűztük egy csokorba, utána pedig a Hortobágy pásztorünnepe következik, a Dömötör-napi behajtás” – ismertette Diószegi László.

Mint András Orsolya zenei rendező kiemelte: a gazdag és jól dokumentált magyar népzene világából az alkalomhoz kötött dalokat sokkal kevesebbszer használják fel színpadon, mint az alkalomhoz nem kötötteket.

„Az alkalomhoz kötött dallam az valami ünnephez, emberi életfordulós eseményhez, cselekményhez, szokáshoz kapcsolódik. Nekünk olyan zenei anyagból kellett válogatnunk, ahol meg van kötve a kezünk a bizonyos szokáshoz, alkalomhoz kapcsolódóan. Mindez nagyon szép és izgalmas anyag, mert nemcsak az egyszerű népzenei anyagból őriz, hanem szakrális anyagokat, népénekeket is őriz, olyan gregorián dallamokat például, amit a moldvai csángók tartottak életben számukra mai napig” – mondta András Orsolya.

Mihó Attila hozzátette: zenei rendezőkként kihívásokkal teli munkafolyamat áll mögöttük. „Nem egy átlagos folklórműsorról beszélünk, hanem olyanról, ami speciális jeleneteket mutat meg a néphagyományból. Azt a legnehezebb az egészben elérni, hogy ne egy zenei és táncos múzeumi kiállítássá váljon az előadás, hanem a maga élő mivoltában próbáljuk ezt megjeleníteni” – fogalmazott.

Az előadás kiegészül háttérvetítéssel, a vizuális anyag Hátszegi Zsolt munkája nyomán született meg. „A lényege talán az, hogy archív fotók segítségével, és az általa létrehozott hangulattal elővarázsolunk valamit, ami több száz éves. A múltat hozzuk el a mai világunkba, és időről időre a különböző részek között meg-megjelenik a régmúlt, aztán mindig visszatérjünk a jelenbe, hogy a műsor legvégén szépen megint visszaadjuk a múltnak azt, ami az övé. Amit mi csinálunk, az a múltra támaszkodik, de már a jelen” – osztotta meg Diószegi László.

Az Esztendő kereke előadás bemutatóját szerdán 19 órától tartják a Szakszervezetek Művelődési Házában. Az előadást egy nappal később, csütörtökön újra meg lehet tekinteni, a kezdés szintén 19 órától lesz. Jegyek online és a művelődési ház jegypénztárában vásárolhatók.