Az erdélyi magyar rockzenekarok 1990 előtti lehetőségeiről tartottak beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010 című kötetének kapcsán mutatták be a zenészek nehézségeit a kommunizmus időszakában. Jenei Deborah-val, a 3AD zenekar énekesével, Lénárd Yogi Józseffel, a Knock Out zenekar frontemberével, valamint Fodor János történésszel beszélgetett a könyv szerzője.

Régen sokkal több akadályba ütköztek a rockzenészek. A cenzúra is egy ilyen akadálynak minősült, de a nagyobb gondot a Securitate jelentette. Kiemelt figyelmet fordítottak a rockzenészekre és jelentéseket készítettek róluk – mondta el Zilahi Csaba rádiós újságíró a beszélgetésen.

„A nyolcvanas évek elején kezdetét vette a csöves korszak: így nevezték azokat a rockrajongókat, akik a Piramis, Beatrice, Edda koncertjeire jártak. Ez nem tetszett a Securitaténak, hiszen összeesküvést véltek felfedezni a koncertekre járók szándékaiban” – mondta Zilahi Csaba. Lénárd Yogi József, a Knock Out zenekar énekese szerint ez valóban így volt, megijesztették a fiatalokat. Az énekest nem pont a zenélés miatt hívták be a „secus bácsik”, hanem azért, mert a kommunista titkosrendőrség munkatársai épp egy 15 évesekből álló csoportot figyeltek meg, akik a „tiltott Szabad Európa Rádiót hallgatták, és véleményük szerint politizáltak.”

Jenei Deborah, a 3AD zenekar énekese két kutatást is végzett az erdélyi rockzene történetéről. Úgy véli, a fiatalok lázadása a ’89 előtti években erősen érezhető volt, emellett erősen korlátozták, hogy milyen tartalom jelenhetett meg a televíziós felvételeken és a koncert közben a színpadon is. Egyértelműen kevesebb volt a zenei választék, de ez a művészetek területén általánosan is megfigyelhető volt. Az énekes azt is kiemelte, hogy a zenekaroknak nem volt lehetőségük próbatermekben gyakorolni, erre pedig rátett egy lapáttal, hogy a rockzenét „konkrétan zajnak minősítették”.

Fodor János történész, a BBTE oktatója szakmailag vizsgálja a rockzene történetét. Úgy véli, annak ellenére, hogy a hazai zenészek lehetőségeit jelentősen korlátozták, mégis egy komoly hagyaték maradt hátra a kommunizmus időszakából. „Kelet-Európában inkább nejlon függönyről beszélhetünk a vasfüggöny helyett. Ezt a kifejezést azért használják, mert mégis látták, hallották, hogy mi történik nyugaton: bár zavarták a rádiójeleket, mégis hallgatták az emberek a Szabad Európa Rádiót, emellett nehézségek árán, de át lehetett juttatni a rockzenét is az országba” – magyarázta.

Lénárd Yogi József szerint örök traumát okozhatott az, hogy fiatal 15 éves gyermekeket behívtak a secusok. Bár az énekes nem hallott arról, hogy bántalmazták volna a fiatalokat, mégis elkülönítették és kihallgatták őket. Fodor János kiegészítette, különbséget lehet tenni a kommunizmus kezdeti időszaka és a vége között is. Az '50-es években ugyanis megérkezett a „fekete kocsi”, bevitték az adott személyt, aki általában nem tért vissza. A Ceaușescu-korszak második felében azonban törés mutatkozott a kihallgatások munkamódszerében, inkább a pszichikai megfélemlítést részesítették előnyben.

Jenei Deborah szerint a kolozsvári zenekaroknak óriási nehézséget okozott a lemezkiadás. Elsősorban a dalszövegeket sem írhatták meg szabadon, ezeket ellenőrizték, emellett megszabták, hogy milyen kontextusban és milyen zenei aláfestéssel írhatnak dalokat, ugyanakkor szinte lehetetlen volt egy jó minőségű stúdióban felvenni a zenéket.

A Knock Out zenekar énekese hangsúlyozta, az együttesek létezésének egyik alapfeltétele, hogy rendelkezzenek egy próbateremmel, ahol megszülethetnek a dalok. Úgy véli, ezt volt a legnehezebb megteremteni a kommunizmus időszakában. Emellett általában csak iskolai teadélutánokhoz zenélhettek a kolozsvári együttesek.

Zilahi Csaba, az Erdélyi magyaRock 1970–2010 című könyv szerzője úgy véli, a ’80-as években az erdélyi zenekarok monopolhelyzetben voltak, a rockzene követőit megfélemlítették, a nyolcvanas években pedig már egy magyarországi együttes sem tehette be a lábát Erdélybe, ahogy nyugati zenekarok sem.

Fodor János hozzátette, a romániai magyar közösség ki volt éhezve a rockzenére a rendszerváltás előtti időszakban, hiszen addig elzárták őket a világtól. A '90-es években viszont részben megtapasztalhatta, hogyan működik a nyugati a világ. Az első hónapokban rengeteg segélykoncertet tartottak, a bevétel jelentős részét pedig visszafordították általában a helyi magyar közösség javára, viszont ezzel egyidejűleg ez az erdélyi magyar zenekaroknak nagy konkurenciája lett.