Pontosan 174 éve végezték ki az aradi vértanúkat, akik bár valójában tizenheten voltak, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az október 6-án kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. A kolozsvári Ereklyemúzeum 1848-49-es szabadságharc tematikájú gyűjteménye őriz néhány különleges kincset, ezek a nemzeti gyásznapunkhoz kapcsolódnak. Ezekről a tárgyakról Mitu Melinda kurátor mesélt.

A Kolozsvári Magyar Napok keretében bemutatott, 1848-49-es szabadságharc tematikájú kiállítás során megtekinthető volt az Országos Ereklye Múzeum néhány, ehhez az időszakhoz kapcsolódó kincse is. A rengeteg különleges ereklye között volt néhány, amely az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom aradi vértanúkhoz kapcsolódott. Ezekről a tárgyakról mesélt Mitu Melinda, az Ereklyemúzeum kurátora.

A kiállítás szeptember 11.-29. között még megtekinthető volt Kolozsváron, azóta viszont nem látogatható. Mitu Melinda elmondása szerint objektív okokból egyelőre nincs állandó kiállításuk, de remélik, a következő években ennek a létrehozására is sor kerül.

„Az aradi vértanúk 9 bitófájából egy-egy darabka fa. Üveg alatt, fekete dobozban”

Teleki Sándor szabadásharcos együtt raboskodott az aradi vértanúkként emlegetett Dessewffy Arisztiddal, Kiss Ernővel, Schweidel Józseffal, Pöltenberg Ernővel, Török Ignáccal, Láhner Györggyel, Knézićh Károllyal, Nagysándor Józseffel, Leiningen-Westerburg Károllyal, Aulich Lajossal, Damjanich Jánossal, Vécsey Károllyal és Lázár Vilmossal, valamint Batthyány Lajos miniszterelnökkel. Kivégzésük után Teleki összegyűjtött néhányat a bitófák darabjaiból, melyeket későbbi, hosszú bujdosása, hazatérése, majd egész hátralevő élete során őrzött.

Teleki Sándor a kilenc bitófadarabot egy négyszögletes, fekete színű vászonanyaggal bevont – 36 centiméter hosszú, 25 centimére széles, 5 centiméter magas – kartondobozban őrizte meg, melynek fedelén „Az aradi vértanuk AKASZTÓFÁJÁBÓL egy-egy darabka fa” felirat olvasható. A doboz belsejében lévő, szintén fekete színű bársonyanyagon külön kis mélyedések vannak kialakítva a fadarabkáknak, hogy ilyen módon is meg lehessen gátolni ezek elmozdulását, szétmorzsolódását. A fadarabkák különböző méretűek: a legnagyobb körülbelül 18, a legkisebb 8 centiméter hosszú.

A dobozban egy nagyon fontos – a tárgyak eredetére és adományozójára vonatkozó – felirat is található, éspedig az Országos Ereklye-Múzeum címkéje, amelyen „Az aradi vértanuk 9 akasztófájából egy-egy darabka fa”, valamint a „Teleki Sándor hagyatéka” feljegyzések olvashatóak. Teleki Sándor 1848-as ereklyegyűjteménye 1892-ben került a kolozsvári Ereklyemúzeum tulajdonába, fia és felesége gondoskodtak róla, hogy a kincsek a lehető legjobb helyre kerüljenek.

Lepecsételt üvegtubusban is őriznek néhány darabot az aradi vértanúk bitófáiból. A pecséten Magyarország címere „ERDÉLYRÉSZ ... KOLOZS ... VÁROSI VÁLASZTMÁNY” körirattal olvasható. A tubuson egy címke is látható, a következő szöveggel: „Hat dr. forgács az aradi bitófákról. Kozma László 1848-49-iki honvéd-hadbíró hagyatékából. Az ő feliratával, a mellékelt papírborítékban, pecsét alatt, 63 éven át őrízve. Kozma Ferenc adománya. 1912 aug. hava.” Habár az üvegtubus nagyon értékes és különleges, nem szerepelt a fent említett kiállításban.

Az Országos Ereklye Múzeum utolsó, az aradi vértanúkhoz kapcsolódó tárgya egy fadoboz négy bitófadarabbal. A doboz fedelének belsejében egy, minden bizonnyal az aradi várbörtönt ábrázoló rajz látható.

Az aradi vértanúkhoz kapcsoló ereklyéket őriznek még Aradon is, bár azok származási helye, és az egyéb pontos információk eléggé hiányosak. Sepsiszentgyörgyön Damjanich bitófájáról egy szalag is megtekinthető.