Hidegrázós, mesterien felépített spanyol thrillerrel zárult vasárnap este a 16. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Kolozsváron. A fesztiváligazgató szerint ez volt eddig a legjobban sikerült kiadás: 26 százalékkal többen néztek filmet június 2. és 11. között mint 2016-ban. Azoknak, akik lemaradtak róluk, beszámolunk még néhány díjnyertes filmről, amelyek előbb-utóbb moziforgalmazásba kerülnek Romániában.

Tudor Giurgiu fesztiváligazgató a hivatalos záróvetítés előtt megköszönte a közönségnek, hogy ilyen sokan eljöttek a vetítésekre, szerinte nagyrészt a látogatók érdeme, hogy ez a fesztivál úgy néz ki, ahogy kell és az is, hogy a meghívottaktól csupa pozitív visszajelzést kaptak. Mint mondta részletes statisztikával a napokban jelentkeznek a szervezők.

Ha a filmfesztivál könnyed vígjátékkal indult (A belgák királya című road movieról itt számoltunk be), a zárás annál hidegrázósabb volt: Rodrigo Sorogoyen Isten bocsásson meg nekünk / Que dios nos perdone című filmje mesterien játszik a nézői elvárások mozgatásával, a feszültség fokozásával, és az erőszak megmutatásával sem óvatoskodik. A filmet a főtéri hivatalos záróvetítés mellett a Szamos parton és a Iulius Mallban is vetítették.

Akik látták Sorogoyen korábbi, 2014-ben TIFF-nagydíjas Stockholm című filmjét, amely egy alakuló párkapcsolat dinamikájáról, a lány és a fiú közötti hatalmi játszmáról szólt, meglepődhettek azon, hogy ugyanaz a rendező most bűnügyi filmet rendezett, méghozzá olyat, amit sokáig nem fogunk elfelejteni. Velarde és Alfaro egy sorozatgyilkos után nyomoznak Madridban, miközben a város a pápa látogatására készül. Az egyház csak utalás szintjén jelenik meg a nyomozás történetének hátterében, mint a spanyol társadalom megkerülhetetlen intézménye, a felszín, amely mögött sötét titkok, beteges emberi kapcsolatok rejlenek. A film a feszültség fenntartásában és az anyakomplexusos gyilkos történetében is Hitchcockot idézi, mesterien bánik az információk adagolásával, a zenével és a cselekmény sűrítésével: a mellékszálakról csak annyit tudunk meg, amennyi a karakterek összerakásához feltétlenül szükséges. A cím többes száma is jelzi, hogy nem csak a gyilkos sérült lelkileg, hanem a két nyomozó is, akik nehezen uralkodnak az ösztöneik felett, és egyáltalán nem feddhetetlenek. A filmet október 13-án mutatják be a romániai mozik.

A TIFF Transzilvánia Trófeáját és a legjobb színészi alakításért járó díjat a grúz-német-francia koprodukcióban készült versenyfilm, Az én boldog családom / Chemi bedinieri ojakhi nyerte. Talán Tudor Panduru operatőrnek is köszönhető, hogy a film a román újhullámra emlékeztet realista témaválasztásában (egy sokgenerációs grúz családban élő középkorú nő története ez, aki 52. születésnapján megelégeli az állandó zajt, a magánterület teljes hiányát és rokonai legnagyobb megrökönyödésére saját albérletbe költözik) és a szereplők között észrevétlenül mozgó kézikamera használatában, illetve a kissé lepattant középosztálybeli grúz valóság megmutatásában. Nana Ekvtimishvili és Simon Gross a grúz újhullámot elindító alkotópárosnak számít. Ami ebben a filmben érdekli őket, az a nő szerepe a modernizálódó patriarchális társadalomban, illetve az, hogy valóban változik-e a társadalom, vagy az új generációk ugyanazokat a hibákat ismétlik újra és újra. Az elvárásokkal szembeszálló női főszereplő, Manana, gyakran éppen saját hagyománytisztelő gyerekeivel kerül szembe. A film külön exotikuma, hogy a szereplők néha dalra fakadnak: gyönyörű grúz dalokat hallhatunk. A romániai mozibemutató dátuma egyelőre nem ismert, de reméljük, hogy lesz.

A zsűri dicséretben részesítette a bolgár Slava című filmet. Kristina Grozeva és Petar Valchanov 2015-ben rendezői díjat nyert a TIFF-en A lecke című filmjükkel, és most sem okoztak csalódást. Új filmjük címe tömören foglalja össze az alaphelyzetet: a „Slava” egy orosz óramárka, ugyanakkor megdicsőülést jelent. A társadalom peremén élő, dadogós és magányos főszereplő egyetlen kincse az apjától kapott orosz karóra. Mikor visszaszolgáltat egy nagyobb pénzösszeget, amit a vasúti sínek mellett talál, a Közlekedési Minisztérium nagy csinnadratta közepette kitünteti, de fontosabb nekik a médiafigyelem, mint maga a „hős”, akit megalázó helyzetekbe kényszerítenek és egy véletlen folytán még nagyrabecsült karórájától is megfosztják. De nem ő az egyetlen áldozat a filmben, a miniszter munkamániás PR-osa is az, aki egyszerre próbál megfelelni a karrier, illetve a házasság elvárásainak. Nem az egyén a gonosz, hanem a társadalom kegyetlen. A „mentalitással” van baj, dadogtatják ki az alkotók a vasutassal a film egyik leggroteszkebb, ugyanakkor leghitelesebb pillanatában. A filmet 2018. január 1-én mutatják be a romániai mozik.

A 16. TIFF-en ezek a filmet nyertek, a TIFF-es filmélményeinkről pedig itt, itt és itt számoltunk be.

Címlapfotó: Nicu Cherciu/TIFF