Elgondolkodtató, a földönkívüli „képünkkel” kapcsolatos kérdéseket is fölvet a csíkszeredai Új Kriterion Galéria csütörtök este megnyílt tárlatának anyaga. Mihai Zgondoiu  EXTRAfaces című kiállításán jártunk.

Tartalmas félórát tölthetünk el a csíkszeredai Új Kriterion Galériában, ha a Részegh Botond kurátor által meghívott Mihai Zgondoiu munkáinak játékosan „sokkoló” sorozatának szemlélését választjuk hétvégi programunknak. A csíkszeredai kiállítótér EXTRAfaces (Kívül-arcok) címmel megnyílt kiállításának központi kérdése: „Hogyan másképp is nézhetne ki a földönkívüliek arca, ha nem úgy, ahogy mindannyian tudjuk, hogy kinéz? Honnan tudjuk? Az már nem is fontos, a lényeg, hogy tudjuk” – teszi föl a kérdést a tárlat katalógusában Dan Lazea műkritikus, „mérsékelt dadaizmusnak” nevezve a „Zgondy-munkák” stílusát.

A csíki tárlatnyitón Lazea, valamint a második katalógus-szerző, Dan Mircea Cipariu, társaságában jelen levő Zgondoiu maga árulta el a megnyitó közönségének: sorozatához a kiindulópontot az a 2011-ben keltezett munkája jelentette, melyen az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió rivalizálására is apropózó, Marilyn Monroe-frizurás földönkívüli portréja látható – és amelyre, nem mellesleg, ő a street art-ként tekint. Továbbá jelezte: az Új Kriterion Galéria falain bekeretezetlenül kifüggesztett, fölcsíptetett munkái állnak hozzá jelenleg a legközelebb, mivel a „sablon” és a kapcsolódó technikák foglalkoztatják most.

A bukaresti képzőművész-dizájner a vizuális memóriába beépült „olvasatokat” vállalja kivetíteni, és szembesít bennünket azzal, amit a rajzfilmtől a thrillerig a téma tükrözéséből ismerünk – csak nemigen tudjuk, mi lehet az igaz belőle, tette hozzá.

„Zgondy KÍVÜL-arcai” dokumentálják a műteremnek a munkáját, és sorozatba rendezve ezek a rajzok „összeforrott benyomást keltenek, és erősítik azt az érzést, hogy a földönkívüli bestiárium nem más, mint bizonyos archetipikus formák variációja, melyek a még mélyebb emlékezetben vannak elvetve” – fogalmaz Lazea a kiállítás kísérőszövegében. Ehhez a felismerésez pedig a dadaista kiáltvány, a dadaizmus történetének-tematikájának tanulmányozása segítette hozzá.

Dan Mircea Cipariu, író, művészeti szakíró szerint „a választott kutatási téma, egy földönkívüli arcképtanulmánya, a fikció és a misztifikálás határára” vezet, és azzal is szembesülnünk kell, bár kellemetlen lehet: a földönkívüliek ismeretlen arcáról szóló sablonra, valamiért, ráütjük a hitelesség pecsétjét „konzumerista sorozatgyártásba ömlesztve” őket – ami ellen ők meg se védhetik magukat. Cipariu szerint a Zgondoiu kísérlete Hans Rudolf Geiger vagy Leo Garcia munkáihoz hasonlíít ebben.

„Ha bármi, amit a Természet embere alkot, Kultúrává válhat, akkor elképzelhetjük, hogy minden, amit Mihai Zgondoiu hozzáad a földönkívüliek arcképéhez, az Saját magunk keresésének és újra megtalálásának arcképévé válhat. De mi van, ha Zgondy maga is földönkívüli?” – teszi föl a kérdést a művekkel kapcsolatban Cipariu.

Csíkszeredai tárlatlátogatásunk alatt alkalmunk van szabadon engedni fantáziánkat – vagy spontaneitásunkat – a munkák címeinek tekintetében is, lévén zömében „Cím nélkül” címet viselik, illetve a katalógusban címmel szereplőket is címmentesen – akár a street art művek is – bízza ránk alkotójuk.