Gyerekkel és kutyával nem lehet nagyot bukni, tartja a régi mondás. De az autista is sokat hozhat, már azért is, mert a laikusok többségének szemében ez nem is annyira betegség, hanem sokkal inkább a különc zseni szinonimája. Az autista katonai kódokat tör fel ránézésre, bármikor képes seperc alatt összeszámolni a kiesett fogpiszkálókat, amúgy feltaláló is. Arról nem is beszélve, hogy a vásznon is jól fest, hiszen egyaránt megállja a helyét a karakter életrajzi drámában (Temple Grandin), édes-keserű, családi road movie-ban (Esőember) vagy baljós krimiben (A kód neve: Merkúr). A sor most akciófilmmel egészül ki, és benne a szenvtelen, rezzenéstelen arcú gyilkológéppel. Ez amúgy csak félig-meddig újdonság, hiszen Steven Seagal teljes munkássága vagy Arnold Schwarzenegger korai szerepei a Conantól John Matrixig mind felhúzhatók erre a sémára. (Bruce Willis jellegzetes csücsörítése miatt talán már átlendült ezen a határon, bár A kód neve: Merkúr rosszindulatú kritikusai szerint nem nagyon lehetett eldönteni, hogy ki a valódi autista: a Willis alakította zsaru vagy Simon, a kilencéves kisfiú?)Ben Affleck autistája amúgy a férfiálmok pontos összefoglalója A könyvelő című moziban: titokzatos, rezzenéstelen arcú matekzseni, aki annyi pénzt keres, amennyit nem szégyell (válogatott bűnözők könyvelője, a pénzmosás egyedülálló szakértője), egy merítőkanállal is meg tudná ölni az egész magyar terrorelhárító csapatot, és gyöngédsége jeleként valódi Pollock-festményt ajándékoz szíve választottjának. Az a jó Gavin O’Connor mozijában, hogy mindezt el is tudjuk hinni két hosszú óráig, miközben nem is nagyon tűnik fel a játékidő. A könyvelő úgy marad feszes, hogy egy-két fordulat miatt inkább még zsúfoltnak is tetszik. Főként akkor, amikor a J. K. Simmons alakította főügynök gyorstalpalóban foglalja össze a könyvelő életének még hiányzó éveit a kiszemelt utód (és a nézők) számára. Talán ekkor még úgy érezni, hogy kicsit kapkodnak is az alkotók, túl sok információ zúdul hirtelen ránk, így ez a rész élettelen marad. Ám ezt, és talán még az egyik kulcsfordulat erőltetettségét nem számítva, igen élvezetes mozi A könyvelő. Ha nem is tereli új utakra az akciófilmet, de abban mindenképp üdítő, hogy pillanatig sem akar beállni az agyatlan tesztoszteronoperák sorába. Míg a John Wick sok-sok iróniával tette élvezetessé a monoton fegyverropogást, addig A könyvelő inkább az eszünknek próbál kedvezni a maga kidolgozottságával, dramaturgiai csavarjaival, könnyed súlyosságával.

A könyvelő ugyanakkor egyértelműen Affleck mozija. Azé az Afflecké, aki szép lassan rendezőként és színészként is a legjobbak közé emelkedett. A parádés indulás után (megosztott Oscar-díj a Good Will Hunting forgatókönyvéért) csakhamar a szépfiú szűk kliséjében találta magát, aztán a Hollywoodland és a Hideg nyomon kezdte feledtetni az Armageddon vagy a Pearl Harbor jelentette szélesvásznú melléfogásokat. A két évvel ezelőtti Holtodiglanban nyújtott teljesítményét pedig sokan karrierje csúcspontjának tartják. És igen: A könyvelőben is úgy ér el igen intenzív jelenlétet, hogy szinte alig moccan valami a hideg kőarcán (ilyen hőfokra Seagal egész életében nem volt képes, pedig mimikailag ugyanebből az „eszköztárból” dolgozott). Persze Afflecknek most újra van mit feledtetnie színészileg: Batman szerepével ugyanis megint a sekélyesebb mainstreamnek tett indokolatlan engedményeket, mintha elfeledte volna, hogy mennyire nem áll jól neki a képregényhacuka (Daredevil, a fenegyerek).Mostani alakításával le is mossa mind Simmonst, mind Anna Kendricket: alig tudnak emlékezetes pillanatot lehelni a karakterükbe. Simmons a Whiplash Oscart érő csúcsa után most inkább rutinosnak tűnik, mint kifejezőnek. Kendrick pedig inkább illusztráció, semmint az a hús-vér nő, aki iránt érzelemre „lobban” az érzelmileg amúgy analfabéta könyvelő. Más kérdés, hogy szerencséjük van a film atmoszférájával: itt most a tompább alakítás is elegendő, hiszen a túlzott mélység iskolás ellenpontja lenne Affleck karakterének. Arányérzékben pedig kimondottan jó O’Connor mozija: múltat és jelent, drámát és akciót, giccset és átélhetőt ügyes kézzel adagol és kever össze.

Mindent egybevéve A könyvelő az a mozi, amire mindenki vágyik vasárnap délután. És az is biztos, hogy ezután más arccal adja majd le a számláit a könyvelőjének.