Palicsról érkezett Nagyváradra Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a Törzsasztal beszélgetéssorozat októberi vendége, akivel Körőssi P. József beszélgetett, miután Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője a közönség figyelmébe ajánlotta a lap legújabb számát.

„Én egy jugoszláviai magyar költő vagyok” – fogalmazott Tolnai Ottó, aki Magyarkanizsán született, Zentán járt iskolába, élt Újvidéken, jelenleg Szabadka mellett, Palicson lakik. Hamar tisztázta, hogy számára ez nem politikai, hanem esztétikai kategória, még ha jelenleg olyan is a helyzet, hogy “állandóan pártok kerekei közé zuhanunk.” Mint mondta, őt Belgrád és az Adria határozta meg, az, hogy egy olyan országban élt, aminek egyik oldala a végtelenre nyílt.

Tolnai Ottó élvezetesen, humorosan elevenítette fel gyermekkorát is, például azt, amikor hittanórán a plébános kérdésére „Hol lakik az Úr?” – azt válaszolta  „Nálunk a fiókban”, ugyanis édesapjának –aki gyarmatáru-kereskedéssel foglalkozott – Azúr feliratú fiókja. A költő romániai látogatásait is felidézte, a román fővárosban az 1970-es években például azzal keltett megdöbbenést, Târgu Jiut akarta meglátogatni, mivel Brâncuşi műveire volt kíváncsi. Szürreális vonatút, egy szálloda, ahonnan az összes villanyégőt ellopták, és rádőlt a szekrény ajtaja – mesélte a költő, aki a város művészettörténészét a krumpliföldön találta meg akkor. Később felelevenítette Nagy Imre festővel való zsögödi találkozását is.

Tolnai Ottó 1964-ben az újvidéki Új Symposion alapító munkatársa volt, 1969 és 1974 között pedig ennek főszerkesztője, így szinte minden jelentős alkotóval és művel kapcsolatba került. Ezt követően 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. Művészeti íróként szívesen ír a “kismesterekről” – ahogyan ő nevezte az általa tehetségesnek tartott, de még nem jegyzett festőket.

„Nem vagy, mert kisebbségi vagy, kitalálta a többség hogy a kisebbségi költőnek valamit védeni kell” – mondta a költő, aki saját bevallása szerint itt is, ott is, amott is otthon van. „Csatornaérzékeny emberként utazom a világban” – hangzott el a Csökmői esőcsatornák felolvasása után, ugyanis azt is elmesélte, hogy palicsi házuk megvásárlása után gondot okoztak a ház túl rövid esőcsatornái. Egyébként a palicsi ház is elkezdett úgy működni, mint annak idején az újvidéki Virág utca (Virág utca 3 címmel jelent meg regénye), ahol felfedezte a „szőrös házat”, és elkezdtek megjelenni nála a fiatal irodalmárok, például annak idején Szőcs Géza – hogy lássák azt. A palicsi ház udvarára egy szoborfej került, melynek szemgödreit belepte a moha…

Tolnai Ottó maga is mosolyogva idézte fel, hogy miután gyermekkori élményeire alapozva (csicsókát kapartak ki a földből), leírta versben azt hogy „csicsóka”, erről sokan azt hitték modernizmus, és elnevezték avantgard költőnek. A módszere egyébként az, hogy kiemeli a centrális helyről a „nagy” fogalmakat – mint az Isten és haza – és betesz mondjuk egy karfiolt, rizómát, „a formátlan formákat” ezek helyére.