Kétnapos rendezvénysorozatot szervezett a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület Marosvásárhelyen. A 6. Örmény Kultúra Napjain – amelynek a Kultúrpalota kisterme, a Vármúzeum és a Bolyai téri unitárius egyház tanácsterme adott otthont – történelmi előadások hangzottak el, illetve örmény táncot mutattak be, az 1956-os forradalom hőseire emlékeztek, térképkiállítás nyílt, illetve kézműves kiállítást is tartottak.

A hétvégi rendezvényt első alkalommal megtisztelte jelenlétével Hamlet Gasparian, Örményország Romániába akkreditált nagykövete is, aki a szombati előadássorozatot követően megnyitotta a vármúzeumban azt a kartográfiai kiállítást, amelyet a nagykövetség 2015-ben, a genocídium 100. évfordulója alkalmából indított útjára.

A Kultúrpalota kistermében az 1956-os forradalomra és a Szamosújvárról elszármazott Pongrátz Gergelyre emlékeztek, akiről Orbán Zsolt csíkszeredai történész beszélt, illetve a székelyudvarhelyi Balázs Árpád a Corvin köz hősével való személyes találkozásáról mesélt. A budapesti Fancsali János előadásában szó esett a magyar-örmény zenei életről, az örmény hitéletről pedig a gyergyószentmiklósi Fórika Sebestyén értekezett. Balázs Árpád a hentesből világbajnokká lett Keresztes Lajos birkózó életét ismertette. Az András Lóránt Táncszínház kaukázusi táncokat adott elő, ugyanakkor Ősz Domokos fagottművész, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia tagja a dudukot (ősi kaukázusi hangszer) szólaltatta meg.A vármúzeum földszintjén Örményország határmódosulásai a világ kódexeiben címmel vándorkiállítás nyílt. Bartos Elekes Zsombor ismertette a két terem falát megtöltő térképeket, amelyek első csoportja az ókort és a kora középkort öleli át. Az örmények Urartu helyén alapították államukat még Kr. e. a 6. században a Perzsa Birodalom szomszédságában – hangzott el a megnyitón.

A térképek második csoportja a középkorba kalauzolja a néző. A perzsák örökébe a muzulmán arabok léptek, 652-től az örmények az ő érdekszférájukba kerültek. A 10. században sikerült újból függetlenedniük a ma már romvárosként ismert Ani székhellyel. A 12. századtól a szeldzsu-törökök kezére kerültek és csak a Földközi-tenger partján levő Kilíkia őrizte tovább a függetlenséget a mongol invázióig. Az örmények diaszpóra léte ekkortól számítható.

A harmadik csoportba tartozó térképek kora-újkoriak, arról mesélnek, hogy a 16. századtól az örmények nagyobbik része az Oszmán Birodalom, míg a kisebbik perzsa fennhatósága alá került. A negyedik csoport térképei 19–21. századiak, azt szemléltetik, hogy a hanyatló Perzsia helyét átveszi a cári Oroszország keleten, a nyugati és középső területek pedig az Oszmán Birodalom részei maradnak.

Az első világháború alatt a genocídium révén megfogyatkozott az örmény lakosság Anatóliában, a vesztes oroszok és törökök békeszerződéseikben kijelölték ugyan Örményországot, ez nem valósult meg. A nyugati rész Törökországé maradt, a keleti területek a Szovjetunió tagállamai közé kerültek. Végül 25 évvel ezelőtt, a Szovjetunió szétesésével, 1991-ben vált független országgá Örményország.

A kiállítást a Londonban élő Rouben Galichian szerkesztette, akinek örmény családja az Oszmán Birodalomból menekült az azeriek által lakott iráni Tabrizba, ahol ő született 1938-ban és ahol élete első felét is töltötte. A térképtörténeti munkásságáért Örményországban többször is kitüntetett Galichian 1981-től él Londonban.