A Facebookról jól ismert szövegek, irodalomtörténeti csemegék, 19. és 20. századi magyar írók és költők szerelmi történeteit ismertető szerzőre nagyon sokan kíváncsiak voltak Marosvásárhelyen, a G-caféban nem maradt üres hely, sőt voltak, akik már be sem fértek az irodalmi estnek berendezett terembe.

Nyáry Krisztiánnal Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője beszélgetett. Elhangzott, Nyáry Krisztián 2012-ben a Facebookon kezdte írni a történeteit elsősorban a barátainak. Nem gondolta, hogy a barátainak a barátai és azok ismerősei is elolvassák azokat, megjegyzéseket fűznek hozzá, ötleteket adnak, kevésbé ismert információkat osztanak meg.

Amikor a könyvkiadók is megkeresték, hogy mindazt, amit írt, nyomtatott formában is kiadhatná, nem hitte, hogy megvásárolják a könyvét, hiszen, ha ingyen is olvasható, miért adnának pénzt érte – fogalmazott a szerző, akinek az írók, költők szerelmeiről írt két kötetét, az Így szerettek ők 1–2. , valamint az Igazi hősök – 33 magyar és a Merész magyarok – 30 emberi történet című könyveket is magával hozta és az est végén dedikálta azokat. 

A Facebook egy új eszköz volt az irodalomtörténész számára, aki örült az azonnali olvasói visszacsatolásoknak, annak, hogy családtagok, leszármazottak, irodalmárok jelezték tetszésüket, esetleg kiegészítették a leírtakat, vagy további kérdéseket tettek fel. Legtöbben erdélyiek reagáltak ezekre a szövegekre – árulta el  Nyáry Krisztián, aki elmondta azt is, hogy Magyarországon inkább a nőket érdekli az írók szerelmi élete, míg Erdélyben ehhez a témához a férfiak is inkább hozzászólnak.

Meglepőek voltak sok olvasó számára ezek a szerelmi történetek, holott az lett volna meglepő, ha nem lett volna – hangzott el a beszélgetésen. Ady Endre szerelmi életét mindenki ismerte, viszont Babits Mihályról szinte semmit sem tudtak az olvasók.

Arról is szó esett, hogy a nők mennyivel hátrányosabb helyzetben voltak, mint a férfiak. Míg a férfiak életéhez szinte hozzátartozott a szerelmi kaland, a hűtlenség, a válás, többszöri újranősülés, szerelmi háromszög, a nőkről ezt nem lehetett volna elmondani negatív jelzők nélkül. De nem csak a magánélet volt korlátozott a nők számára, hanem irodalmi tevékenységük elismertsége is erős korlátokba ütközött. Példának Szendrey Júliát hozta fel a szerző, akiről elmondta, közel kétszáz év távlatából sem sikerült költőként elfogadtatni, versei is csak kis számban, elvétve jelentek meg. Ő „csak” felesége volt Petőfinek, költőként szinte nem is létezett, holott mint szerzőt, jegyzik és nyilvántartják.

Arra a kérdésre, hogy ki volt a „legmacsóbb” férfi a magyar irodalomból, Ady Endrét nevezte meg Nyáry Krisztián, illetve Szabó Lőrincet, aki még a kórházi betegágyából is felkelt, mert nem tudott alkotni szerelmi élet nélkül.

A szerelmi életeken túl az emberi sorsok érdeklik Nyáry Krisztiánt, mondta a beszélgetésen. Sokkal jobban vonzza a dokumentum, mint a fikció. Másik két kötetében olyan emberekről írt, akik jól döntöttek életük egy-egy szituációjában. Tehát ez is szelete az életnek, mint a szerelem – tette hozzá. Az empátia léte vagy hiánya befolyásolja az emberi életeket, ezért van, hogy egyesek nem tesznek semmit azért, hogy másokon segítsenek, holott nem gonoszak, csak úgy érzik, nem tudnak változtatni az életen, az adott helyzeten. Míg van egy olyan kisebb réteg, körülbelül húsz százalék, akiknek semmi ésszerű magyarázatuk, sem anyagi hasznuk nincs, csupán jól érzik magukat, ha másokon segíthetnek. Ilyen volt Sztehlo Gábor, vagy Schlachta Margit, Angyal István, Reviczky Imre, Márton Áron például, akik merték kockáztatni is az életüket, csakhogy másokkal jót cselekedjenek, életeket mentsenek.